Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-32

988. november 25-én, pénteken 2632 2631 Az Országgyűlés 32. ülése, 11 Felszólalásom tartalmát tekintve nagyrészben a választóim véleményének összegzése, amit itt és most kötelességem elmondani. Most konkrétan az elmúlt 16 hónap gazdasági eredményeit és eredménytelenségeit vitatjuk meg. Én mégis először időben egy kicsit előbbre nyúlok vissza. 1985-ről, a VII. ötéves terv indításáról mondanék pár gondolatot, ami időben egybeesett a mi képviselői ciklusunk kezdetével is. Én akkor igazán megpróbáltam elsajátítani és magaménak vallani a tervben foglaltakat, már csak azért is, mert mellette szavaztam, továbbá előadások keretében próbáltam választóim körében is ismertetni és elfogadtatni az anyagot. Mentségemre szolgáljon, hogy én akkor az abban foglaltakat hittem és bíztam a megvalósításukban is. Ugyancsak kellemetlen helyzetbe kerülök majd, ha számot kell adnom az ott elhangzottakról, amelyben többek között ilyen gondolat is elhangzott, hogy az 1985-ös év a kakukktojás éve volt, majd a 86-os év az alapozás éve lesz. Hátha mi arra alapoznánk, akkor nem tudom, érdemes-e tovább építeni a művet. Ezzel azonban az irreális tervezések időszaka még mindig nem zárult le. Ezt követték az ugyanolyan irreális költségvetési tervek. Számomra felfoghatatlan, hogy a gazdasági témában illetékes szakemberek miért nem reagáltak időben a jelzésekre. Itt most többek között az 1981—83-as időszakra gondolok, amikor is a gazdasági nehézségek tornyosulása miatt a Bős-nagymarosi beruházás építését szüneteltetni kellett. Mindezek után még tovább süllyedtünk és hagytuk, hogy a mélypontra jussunk, és hagytuk, hogy az adósságállományunk elérje a kritikus pontot. Tavaly ősszel a parlament ülésszakán, amikor szintén a hogyan továbbról döntöttünk, egyike lettem volna azoknak a képviselőknek, akik a kormányprogramot nem fogadják el. Pedig Grósz elvtársban személy szerint nagyon bíztam. Ellenvéleményemnek az volt az oka, hogy az általam nagyon fontosnak tartott tényezőket a kormányprogram nem kezelte kellő hangsúly lyal. Ilyeneket például: személyi változások, irányítási rendszer radikális átalakítása, továbbá nem volt szó benne társadalmunk morális mélypontjáról. Az utóbbiról hiszem és vallom, hogy a gazdasági talpraálláshoz elengedhetetlen a morális megújulás. Azért hangsúlyozom most ezeket a dolgokat, mert az a tapasztalatom, hogy a gazdasággal kapcsolatos témák tárgyalásakor csak dollármilliárdokról, szabályozókról, koncepciókról, A és B variánsról esik szó. Nem, vagy csak ritkán beszélünk az emberi tényezőről, amely ha nem megfelelő, akkor a felsorolt összetevők semmit sem érnek, még akkor sem, ha önmagukban azok megfelelőek. Az a bizalmi válság, ami van, az elsődlegesen az előbb említettek következménye. Márpedig ezekben a dolgokban az elmúlt 16 hónapban nagyon kevés változás történt. Ebben a kevés változásban én nagy szerepet vélek a hírközlő szerveknek, törekvésük nem lebecsülendő. Nem kellene megvárni, hogy a változást alulról kényszerítsék ki, mert az nagyon veszélyes is lehet. Mert ezek mellé a negatív jelenségek mellé társul még a legfontosabb, az egyes rétegek számára mármár alig elviselhető romló életszínvonal. A jövő évi tervben szereplő újabb jövedelemcsökkentő intézkedések a bérből és fizetésből élőknek, a fiatal házasoknak, a nyugdíjasok egy részének olyan terhet jelent, hogy az egyszerű létfenntartás sem biztosítható. A gazdasági reform meghirdetése óta mindössze annyi változást érzékelnek az állampolgárok, hogy a reáljövedelem csökkentését az ország vezetése következetesen megvalósítja, de a tervezett gazdaságpolitikai változásokból vajmi keveset tapasztalnak. A választóimmal történő találkozások alkalmával a fent említett témák szinte minden egyes esetben a beszélgetések központi témájává válnak. Ezért mondtam a hozzászólásom elején azt, hogy kötelességem elmondani, továbbítani a véleményüket. Ahhoz, hogy rendbe tegyük a gazdaságunkat, hatalmas összegek kellenek. Van azonban valami, amit nagy pénzek nélkül is meg lehet oldani, az pedig mindannak a megszüntetése, ami zavarja az emberek igazságérzetét. Ehhez csak elszánás, a presztízsérdekek korlátozása, nyitott közélet kell, ahol nincsenek se védett személyek, se védett csoportok. Meggyőződésem, hogy dollármilliárdokkal érne föl az ország stabilitása szempontjából, ha ezt elérnénk. Az előbb említett gondolatok, a Valahol Magyarországon című film főszereplőjének képviselői programjából valók. Ugyanez a hitvallásom nekem is. Ez motivált akkor is, amikor sok-sok panasz kapcsán próbáltam változást elérni, a felpanaszolt jelenségeket részben visszaszorítani. Már csak azért is tettem, mert ezekre az esetekre vonatkozik ügyrendünk 12. §-a, amely egyértelműen meghatározza a képviselő feladatát az említett esetekben. Sajnos eredményről nem tudok beszámolni, a reagálás lehangoló. A tolmácsolt problémák hallatán a minisztériumi főosztályvezetőnek többek között az volt a véleménye, hogy nem akarom vigasztalni, de máshol is ez van. Majd a megbeszélést látszatintézkedések követték, amelyek mögött még a látszateredmények is elmaradtak. Ezzel párhuzamosan idézek a kormány munkaprogramjából, amely azt írja, hogy szükség van a közgondolkodás és a szemlélet lényeges megújítására. Az a véleményem, hogy a közgondolkodás megújításának elengedhetetlen feltétele azoknak a tisztségviselőknek a másként gondolkodása, akiknek minden eszközük és hatalmuk megvan ahhoz, hogy másokat is rábírjanak ugyanerre. Az már bebizonyosodott, hogy a felfogás, a gondolkodás megújítása ráolvasással nem fog menni. Azért azt is el kell mondanom, hogy az imént leírt esetből nem szeretnék általánosítani. De meggyőződésem, ahhoz, hogy minél kevesebb ilyen eset történjen meg, ahhoz beszélni kell róla. Egyébként elmondtam többeknek a főosztályvezető számomra döbbenetes válaszát, az egybehangzó vélemény az volt, hogy az érvelés sajnos igaz. Véleményem szerint, ha a Minisztertanács munkaprogramjának gyakorlati lépései elsősorban nem Grósz Károly, illetve most már Németh Miklós személyétől függenek, hanem például egy minisztériumi főosztályvezetőtől. Mert a megvalósításkor kerülnek felszínre, válnak nyilvánvalóvá érdekek, érdekláncolatok, amelyek között eligazodni, végül dönteni és rangsorolni nehéz feladat. Ezeket a folyamatokat lényegesen befolyásolni pe-