Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-32

2623 Az Országgyűlés 32. ülése, 1988. november 25-én, pénteken 2624 lembe vesszük az egyéb kamat-támogatásokat és azo­kat a támogatásokat, amelyeket csak pénzintézeti vo­natkozásban szintén a költségvetésnek kellene fedez­ni, akkor ez együttesen mintegy 55-60 milliárd forin­tot tesz ki. Ezek a támogatások bányászlakás, új hiteltörlesz­tés, szociálpolitikai kedvezmény, a lakásépítéshez nyújtott egyéb szolgáltatások kedvezményezett kama­tai. Világossá vált, hogy ezt az óriási különbséget vala­kinek meg kell téríteni. Több mint 2 év óta folyik a vita a hosszútávú lakásépítési koncepcióról, s ennek a vitának a során felvetődött az a legegyszerűbb javas­lat, hogy fizessék meg ezt a kamatkülönbséget azok, akik a hiteleket felvették. Jómagam és a kormány számos tagja részt vettünk azokon a vitákon, amelyeken ez a felvetés élesen el­utasításra került jogi állami és erkölcsi oldalról is. Ez­zel az üggyel a politika, a Politikai Bizottság is foglal­kozott és egyértelműen olyan helyes döntést hozott, hogy ne kívánjuk visszamenőlegesen a felvett kama­tok terhét azokra hárítani, akik abban az időben azt felvették. Ez a döntés egyetértett a közvéleménnyel, egyetértett az elvárással, de nyilvánvalóan nem old­hatta meg a létező pénzügyi problémát. Azt hiszem itt elhangzott már ebben a teremben, hogy van egy negyedik tulajdonos is, a külföld. A vi­lágon egy ország sincs, amely külföldi hitelből finan­szírozza a saját lakásépítését, úgyhogy ezt eleve el kel­lett vetni. A költségvetés gondjaival decemberben ta­lálkozni fognak és nem tudom, lehet-e majd olyan té­teleket találni, ahová ez a nagy különbség beilleszthe­tő lenne. Úgy gondolom, hogy nem. Marad az a la­kosság, amelynek terheiről itt nagyon sok szó esett jo­gosan az a lakosság, amely nem tudja felvállalni ezt a többletterhet, hiszen magához a lakáshoz jutáshoz is terheket kell vállalnia. Ebből egyértelműen következik, hogy marad az adózó kör, akik vállalati nyereségadót fognak fizetni. De ha ez ilyen egyszerű lenne, akkor jogosan vetőd­ne fel az a kérdés, hogy miért adunk neki ilyen külön­leges nevet, miért nem mondjuk ki kerek-perec, hogy az adóterheket növelni kell, mert a költségvetés ki­adásai ezeket a kamatterheket nem viselik el. Mi ezen túl akarunk lépni. Olyan intézkedést akarunk hozni, amely beilleszthető egy hosszútávú elgondolásba, amely beilleszthető a hosszútávú lakásfejlesztési, vagy gazdálkodási koncepcióba, és amelynek néhány éven belül nemcsak terhei, hanem kimutatható eredményei is lesznek. A lakásépítési alap, kiemelve az egyéb fi­nanszírozási körből, bankszerűen működtetve néhány év távlatában nemcsak elvonó hatást, hanem támoga­tó hatást is tud gyakorolni és nemcsak az látszik, hogy az állam elvesz, hanem más csatornákon ugyan­annak a körnek visszajuttatja. Erre még visszatérek. Elképzeléseink szerint a vállalati általános nyere­ségadó keretében és azoknak a szabályai szerint, de nem adóként ez a lakásépítési alaphoz való hozzájáru­lás a megelőző év nyereségére számított 16 százalék lesz azzal, hogy nem a nyereségből, hanem a költsé­gek között kell elszámolni. Természetes, hogy a gaz­dálkodói körre érvényesek mindazok a nyereségadó kedvezmények, amelyeket a vállalati nyereségadó­törvény szabályoz, tehát aki kevesebb adót fizet a vál­lalkozási nyereségadó-törvény szerint, annak a hozzá­járulási mértéke ugyanolyan arányban csökken ebből a 16 százalékból. És most jön az, hogy mi jut vissza ebből a lakos­ságnak. Az a szándékunk, hogy egy-két év távlatában a visszamaradó összeg érje el a 25 százalékot, amely ­lyel a vállalatok, illetve az adófizetők gazdálkodnak. 1989-ben azonban a költségvetés rendkívüli nehéz helyzetére való tekintettel a visszamaradó rész csak 15 százalékot tenne ki. Lehetővé kívánjuk tenni, hi­szen az egész hosszú távú lakásfejlesztési koncepció tárgyalása során és ma is elhangzott itt, hogy az or­szágban a legnagyobb gondban az első lakáshoz jutó fiatalok és pályakezdők vannak. Szeretném felhívni a tisztelt parlament figyelmét, hogy az első lakáshoz ju­tók száma sajnos ugyanebben az időben, amikor az ország adósságvisszafizetési kötelezettségei is nőnek, növekedni fog. Az 1990-es években az a generáció, amely ma középiskolákon, az egyetemeken van, az el­ső lakás igényével is jelentkezni fog. Itt tehát az egész támogatási politikánk centrumá­ban az első lakáshoz jutók megsegítését terveznénk ebből a visszamaradó összegből. Ez azt jelenti, hogy kizárólag az első lakáshoz jutók 400 ezer forint tá­mogatást kaphatnak lakásgondjaik megoldására. A visszamaradó összeg országos szinten 1989-ben körül­belül azt tenné lehetővé, hogy mintegy 12 ezer ilyen lakásra váró juthatna 400 ezer forint támogatáshoz. Valószínű, hogy sokkal többen vannak, akik erre az összegre várnak. Úgy gondolom azonban, hogy a je­lenlegi támogatásokhoz viszonyítva ez az új típusú tá­mogatás sokat segítene. Természetesen fennmaradnak az egyéb támogatási lehetőségek, amelyek még az idén nyilvánosságra kerülnek és természetesen mind­azok a lehetőségek, amelyek a vállalatok már adózott nyereségből való támogatását illetik az egyéb lakásépí­tés, vagy vásárlás területén. Az egész lakásépítési alapot bankszerűen, az Álla­mi Fejlesztési Intézet keretében kívánjuk kezelni az­zal, hogy minden évben köteles a pénzügyminiszter az Országgyűlésnek beszámolni: milyen célra fordítottuk ezt az összeget és az mekkora volt. Ez az évenkénti visszatérés lenne a lehetőség arra is, hogy meghatároz­zuk a vállalatoknál maradó rész arányát, a kialakuló építési helyzet és az igények figyelembevételével. Meggyőződésünk — nem vitatva, hogy a vállalati ter­helés nő, nem vitatva azt, hogy egy újabb elem került elő az egyébként is nehezen gazdálkodó vállalatokat terhelve — úgy vélem azonban, hogy ez esetben ez a lakásépítési alap a reformpolitikánkban hosszú távon fennmaradható olyan elem, amellyel el lehet számol­ni, amely növekedni fog, amely nemcsak az adó és ka­matkiegyenlítést, hanem igazából támogatáspolitikai célokat is fog szolgálni. Azt kérem az Országgyűléstől, hogy a következő hetek gondolkodásában ezt a problémakört legyen szíves figyelembe venni. A kormány — és bár ők nem hatalmaztak fel -, az első lakásra várók nevében tisz­telettel előre is megköszönöm, ha ezt a kérdést kedve­zően ítélik meg. (Taps.)

Next

/
Thumbnails
Contents