Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.
Ülésnapok - 1985-32
2623 Az Országgyűlés 32. ülése, 1988. november 25-én, pénteken 2624 lembe vesszük az egyéb kamat-támogatásokat és azokat a támogatásokat, amelyeket csak pénzintézeti vonatkozásban szintén a költségvetésnek kellene fedezni, akkor ez együttesen mintegy 55-60 milliárd forintot tesz ki. Ezek a támogatások bányászlakás, új hiteltörlesztés, szociálpolitikai kedvezmény, a lakásépítéshez nyújtott egyéb szolgáltatások kedvezményezett kamatai. Világossá vált, hogy ezt az óriási különbséget valakinek meg kell téríteni. Több mint 2 év óta folyik a vita a hosszútávú lakásépítési koncepcióról, s ennek a vitának a során felvetődött az a legegyszerűbb javaslat, hogy fizessék meg ezt a kamatkülönbséget azok, akik a hiteleket felvették. Jómagam és a kormány számos tagja részt vettünk azokon a vitákon, amelyeken ez a felvetés élesen elutasításra került jogi állami és erkölcsi oldalról is. Ezzel az üggyel a politika, a Politikai Bizottság is foglalkozott és egyértelműen olyan helyes döntést hozott, hogy ne kívánjuk visszamenőlegesen a felvett kamatok terhét azokra hárítani, akik abban az időben azt felvették. Ez a döntés egyetértett a közvéleménnyel, egyetértett az elvárással, de nyilvánvalóan nem oldhatta meg a létező pénzügyi problémát. Azt hiszem itt elhangzott már ebben a teremben, hogy van egy negyedik tulajdonos is, a külföld. A világon egy ország sincs, amely külföldi hitelből finanszírozza a saját lakásépítését, úgyhogy ezt eleve el kellett vetni. A költségvetés gondjaival decemberben találkozni fognak és nem tudom, lehet-e majd olyan tételeket találni, ahová ez a nagy különbség beilleszthető lenne. Úgy gondolom, hogy nem. Marad az a lakosság, amelynek terheiről itt nagyon sok szó esett jogosan az a lakosság, amely nem tudja felvállalni ezt a többletterhet, hiszen magához a lakáshoz jutáshoz is terheket kell vállalnia. Ebből egyértelműen következik, hogy marad az adózó kör, akik vállalati nyereségadót fognak fizetni. De ha ez ilyen egyszerű lenne, akkor jogosan vetődne fel az a kérdés, hogy miért adunk neki ilyen különleges nevet, miért nem mondjuk ki kerek-perec, hogy az adóterheket növelni kell, mert a költségvetés kiadásai ezeket a kamatterheket nem viselik el. Mi ezen túl akarunk lépni. Olyan intézkedést akarunk hozni, amely beilleszthető egy hosszútávú elgondolásba, amely beilleszthető a hosszútávú lakásfejlesztési, vagy gazdálkodási koncepcióba, és amelynek néhány éven belül nemcsak terhei, hanem kimutatható eredményei is lesznek. A lakásépítési alap, kiemelve az egyéb finanszírozási körből, bankszerűen működtetve néhány év távlatában nemcsak elvonó hatást, hanem támogató hatást is tud gyakorolni és nemcsak az látszik, hogy az állam elvesz, hanem más csatornákon ugyanannak a körnek visszajuttatja. Erre még visszatérek. Elképzeléseink szerint a vállalati általános nyereségadó keretében és azoknak a szabályai szerint, de nem adóként ez a lakásépítési alaphoz való hozzájárulás a megelőző év nyereségére számított 16 százalék lesz azzal, hogy nem a nyereségből, hanem a költségek között kell elszámolni. Természetes, hogy a gazdálkodói körre érvényesek mindazok a nyereségadó kedvezmények, amelyeket a vállalati nyereségadótörvény szabályoz, tehát aki kevesebb adót fizet a vállalkozási nyereségadó-törvény szerint, annak a hozzájárulási mértéke ugyanolyan arányban csökken ebből a 16 százalékból. És most jön az, hogy mi jut vissza ebből a lakosságnak. Az a szándékunk, hogy egy-két év távlatában a visszamaradó összeg érje el a 25 százalékot, amely lyel a vállalatok, illetve az adófizetők gazdálkodnak. 1989-ben azonban a költségvetés rendkívüli nehéz helyzetére való tekintettel a visszamaradó rész csak 15 százalékot tenne ki. Lehetővé kívánjuk tenni, hiszen az egész hosszú távú lakásfejlesztési koncepció tárgyalása során és ma is elhangzott itt, hogy az országban a legnagyobb gondban az első lakáshoz jutó fiatalok és pályakezdők vannak. Szeretném felhívni a tisztelt parlament figyelmét, hogy az első lakáshoz jutók száma sajnos ugyanebben az időben, amikor az ország adósságvisszafizetési kötelezettségei is nőnek, növekedni fog. Az 1990-es években az a generáció, amely ma középiskolákon, az egyetemeken van, az első lakás igényével is jelentkezni fog. Itt tehát az egész támogatási politikánk centrumában az első lakáshoz jutók megsegítését terveznénk ebből a visszamaradó összegből. Ez azt jelenti, hogy kizárólag az első lakáshoz jutók 400 ezer forint támogatást kaphatnak lakásgondjaik megoldására. A visszamaradó összeg országos szinten 1989-ben körülbelül azt tenné lehetővé, hogy mintegy 12 ezer ilyen lakásra váró juthatna 400 ezer forint támogatáshoz. Valószínű, hogy sokkal többen vannak, akik erre az összegre várnak. Úgy gondolom azonban, hogy a jelenlegi támogatásokhoz viszonyítva ez az új típusú támogatás sokat segítene. Természetesen fennmaradnak az egyéb támogatási lehetőségek, amelyek még az idén nyilvánosságra kerülnek és természetesen mindazok a lehetőségek, amelyek a vállalatok már adózott nyereségből való támogatását illetik az egyéb lakásépítés, vagy vásárlás területén. Az egész lakásépítési alapot bankszerűen, az Állami Fejlesztési Intézet keretében kívánjuk kezelni azzal, hogy minden évben köteles a pénzügyminiszter az Országgyűlésnek beszámolni: milyen célra fordítottuk ezt az összeget és az mekkora volt. Ez az évenkénti visszatérés lenne a lehetőség arra is, hogy meghatározzuk a vállalatoknál maradó rész arányát, a kialakuló építési helyzet és az igények figyelembevételével. Meggyőződésünk — nem vitatva, hogy a vállalati terhelés nő, nem vitatva azt, hogy egy újabb elem került elő az egyébként is nehezen gazdálkodó vállalatokat terhelve — úgy vélem azonban, hogy ez esetben ez a lakásépítési alap a reformpolitikánkban hosszú távon fennmaradható olyan elem, amellyel el lehet számolni, amely növekedni fog, amely nemcsak az adó és kamatkiegyenlítést, hanem igazából támogatáspolitikai célokat is fog szolgálni. Azt kérem az Országgyűléstől, hogy a következő hetek gondolkodásában ezt a problémakört legyen szíves figyelembe venni. A kormány — és bár ők nem hatalmaztak fel -, az első lakásra várók nevében tisztelettel előre is megköszönöm, ha ezt a kérdést kedvezően ítélik meg. (Taps.)