Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-32

2621 Az Országgyűlés 32. ülése, li ső vállalkozások bruttó jövedelemérdekeltsége piaci teljesítményekhez közvetlenül kapcsolható. A főmunkaidős belső vállalkozásra alapozott nagyvállalati működés látszik az egyetlen járható útnak, amelyen a stabilizáció és a kibontakozás irányába elmozdulhatunk, mert csak a piacon realizált nagyobb teljesítménnyel arányos személyi jövedelem garantálása esetén mozgósítható a dolgozó kollektívák képessége. Az elkövetkezendő két évre előterjesztett program nem számol ezzel. Pedig megítélésem szerint elősegítheti a stabilizációt és a kibontakozást. Tisztelt Országgyűlés! Meggyőződéssel javaslom, hogy kezdeményezze az Országgyűlés a központilag tervezett, de szerződéseken keresztül irányított kollektív belső vállalkozások piaci együttműködésére alapozott nagyvállalati modell tudományos megalapozását és kísérleti bevezetését a szénbányászatban. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK: Somogyi László építésügyi és városfejlesztési minisztert illeti a szó. SOMOGYI LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! Az önök kezében lévő tájékoztató 6. számú melléklete az állami költségvetés 1988. évi helyzetével és az 1989. évi irányelvekkel foglalkozik. E tézisek 4. oldalán szerepel egy új fogalom, az Országos Lakásépítési Alap létrehozása. Erről a mostani parlamenti ülésnek természetesen nem kell döntenie, hiszen valószínűen ez a decemberi ülés napirendjére kerül. Én mégis kötelességemnek tartom, hogy az építésért felelős tárca minisztereként ennek az alapnak a gondolatát, problémáit, nehézségeit, célkitűzéseit és talán a jó oldalát is bemutassam. Engedjék meg, hogy röviden néhány számadattal terheljem önöket, és visszatekintsek a lakásépítésünk eddigi néhány számszerű eredményére. Nem ellenpontnak szánom, de talán érdekes, hogy 1938-ban, tehát a legnagyobb békeévben Magyarországon összesen 23 ezer lakás épült. 1950 és 1960 között, tízévenkénti ugrásokkal, 441 ezer darab, 1960 és 1970 között 600 ezer, 1970 és 1980 között 890 ezer. Ez egyébként a magyar lakásépítés történetének legnagyobb tíz esztendeje, és a 80-as években, napjainkig, már az ez évi eredményt is belekalkulálva, mintegy 551 ezer lakás. Ez összesen több mint 2,5 millió új lakás 38 év alatt. Rendkívül érdekes képet kapunk akkor, ha megnézzük az állami és a magánépítés arányát. A közhiedelemben ugyanis az van, hogy az állami részvétel mindig óriási volt Magyarországon és csak az utóbbi években lépett fel a magánerő a lakásépítés legnagyobb részvevőjeként. 1960 és 1970 között 225 ezer állami lakás készült, a magánerős lakásépítés ugyanebben az időben 383 ezer lakás volt. 1970 és 1980 között az állam részesedése 310 ezer lakás, a magánerős 578 ezer lakás. Igaz, hogy a most következő szám valóban visszaesést jelent, hiszen az újonnan kialakított lakásgazdálkodási koncepció szerint tudatosan arra törekszünk, hogy a magánerő nagyobb részt képviseljen, így 1980-tól ez év végéig számított lakás állami, tanácsi beruházásban csak 100 ezer, a magánlakásépí8. november 25-én, pénteken 2622 tés pedig 448 ezer lakást tett ki. Tehát Magyarországon a magánerő, a magánkezdeményezés mindig döntő része volt a lakásépítésnek, és ez a lakosság áldozatvállalását, a lakáshoz való jutás szándékát, a lakás megvalósítás sok áldozatot jelentett és jelent napjainkban. Külön érdekes, hogy mennyire így van ez a vidéki lakosság, a földműves-lakosság körében, ahol az elmúlt 30 évre visszatekintve szinte minden esztendőben egyenletesen 25-26 ezer lakás valósult meg — tehát a községeinkben, nem a városainkban —, ami azt jelenti, hogy a lakosok vérébe ivódott az a szándék, hogy nagy áldozatokkal teremtsék meg a saját lakáshoz jutás lehetőségét. Ha megnézzük a fejlődésünkben, hogy ez a lakásszám nemcsak valami átlaglakást, hanem minőségi növekményt is jelent, akkor csak egy számot szeretnék mondani, illetve kettőt, hogy 1960 és 1970 között a két és fél vagy három szobásnál nagyobb lakások száma mindössze 85 ezer volt tíz év alatt, eddig év végéig belekalkulálva, 1980 és 1988 között 285 ezer olyan lakás készül, ami ezt a nagyságrendet meghaladja. Ezek a nemzetközileg is helytálló számok és a nemzetközileg is elismerésre méltó számok úgy gondolom, hogy a Parlament számára sem lehetnek közömbösek. Bármennyire furcsán hangzik azonban, ezek mögött a szinte töretlen magánlakásépítési akciók és szép számuk mögött van az a gond is, amelyről itt be kell számolni. Talán kevesen tudják, hogy az Országos Takarékpénztár és a takarékszövetkezetek jelenleg 2 millió 900 ezer darab lakásépítéssel összefüggő hosszú távú lakáshitelezési szerződést tartanak nyilván. Ezeknek az összege év végén — tehát az Országos Takarékpénztár a takarékszövetkezetekkel együtt — el fogja érni a 279 milliárd forintot. Olyan összetételben, hogy az OTP mintegy 264 milliárdot, a takarékszövetkezetek pedig 15 milliárd forintot tartanak nyilván. Ezek a kölcsönök alacsony kamatokkal, 0-tól 3 vagy 4 százalékig terjedő kamatokkal kerültek az elmúlt évtizedekben kiadásra. A feszültség nem is volt jelentős azokban az években, amikor — idézőjelben mondom, mert akkor még piac nem volt - a kamatok és a hosszú távú lakásépítési kamatok szinte fedték egymást. Néhány számot szintén: a költségvetés ugyanis mindig a piaci kamat és az OTP által finanszírozott lakásépítési kamat közti különbséget a pénzintézeteknek a költségvetésből megtérítette, hiszen különben a pénzintézeteknél alapvető veszteség keletkezett volna. Ez a térítési szám 1985-ben 7,4 milliárd volt. 1986-ban 8,5 milliárd, tavaly, tehát 1987-ben 11,5 milliárd. S a gondjaink innen kezdődnek, mert ahogy a piaci kamatok emelkednek, sőt az idén nagyon megugrottak, ez a támogatási igény, tehát ami a visszafizetendő részletek kamata és a valóságos kamat között van, 31 milliárd forint állami költségvetési kiegészítést igényel. Mi ezeket a számtanokat természetesen tudtuk, és nem érheti az a vád a kormányt, hogy nem számolt ezzel. Az 1989. évi igény — hiszen nagy a valószínűsége annak, hogy a piaci kamatok nem csökkennek, szándékaink pedig ezt jelentenék, de a realitás azt mutatja, hogy nem fog csökkenni a kamatszínvonal — az a támogatási igény 42 milliárdra növekszik. Ha fígye-