Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-32

2621 Az Országgyűlés 32. ülése, li ső vállalkozások bruttó jövedelemérdekeltsége piaci teljesítményekhez közvetlenül kapcsolható. A főmun­kaidős belső vállalkozásra alapozott nagyvállalati mű­ködés látszik az egyetlen járható útnak, amelyen a stabilizáció és a kibontakozás irányába elmozdulha­tunk, mert csak a piacon realizált nagyobb teljesít­ménnyel arányos személyi jövedelem garantálása ese­tén mozgósítható a dolgozó kollektívák képessége. Az elkövetkezendő két évre előterjesztett program nem számol ezzel. Pedig megítélésem szerint elősegítheti a stabilizációt és a kibontakozást. Tisztelt Országgyűlés! Meggyőződéssel javaslom, hogy kezdeményezze az Országgyűlés a központilag tervezett, de szerződéseken keresztül irányított kol­lektív belső vállalkozások piaci együttműködésére ala­pozott nagyvállalati modell tudományos megalapozá­sát és kísérleti bevezetését a szénbányászatban. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK: Somogyi László építésügyi és városfej­lesztési minisztert illeti a szó. SOMOGYI LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! Az önök kezében lévő tájékoztató 6. számú mel­léklete az állami költségvetés 1988. évi helyzetével és az 1989. évi irányelvekkel foglalkozik. E tézisek 4. ol­dalán szerepel egy új fogalom, az Országos Lakásépí­tési Alap létrehozása. Erről a mostani parlamenti ülés­nek természetesen nem kell döntenie, hiszen valószí­nűen ez a decemberi ülés napirendjére kerül. Én mégis kötelességemnek tartom, hogy az építésért fele­lős tárca minisztereként ennek az alapnak a gondola­tát, problémáit, nehézségeit, célkitűzéseit és talán a jó oldalát is bemutassam. Engedjék meg, hogy röviden néhány számadattal terheljem önöket, és visszatekintsek a lakásépítésünk eddigi néhány számszerű eredményére. Nem ellen­pontnak szánom, de talán érdekes, hogy 1938-ban, te­hát a legnagyobb békeévben Magyarországon összesen 23 ezer lakás épült. 1950 és 1960 között, tízévenkén­ti ugrásokkal, 441 ezer darab, 1960 és 1970 között 600 ezer, 1970 és 1980 között 890 ezer. Ez egyéb­ként a magyar lakásépítés történetének legnagyobb tíz esztendeje, és a 80-as években, napjainkig, már az ez évi eredményt is belekalkulálva, mintegy 551 ezer lakás. Ez összesen több mint 2,5 millió új lakás 38 év alatt. Rendkívül érdekes képet kapunk akkor, ha meg­nézzük az állami és a magánépítés arányát. A közhie­delemben ugyanis az van, hogy az állami részvétel mindig óriási volt Magyarországon és csak az utóbbi években lépett fel a magánerő a lakásépítés legna­gyobb részvevőjeként. 1960 és 1970 között 225 ezer állami lakás készült, a magánerős lakásépítés ugyaneb­ben az időben 383 ezer lakás volt. 1970 és 1980 kö­zött az állam részesedése 310 ezer lakás, a magánerős 578 ezer lakás. Igaz, hogy a most következő szám va­lóban visszaesést jelent, hiszen az újonnan kialakított lakásgazdálkodási koncepció szerint tudatosan arra törekszünk, hogy a magánerő nagyobb részt képvisel­jen, így 1980-tól ez év végéig számított lakás állami, tanácsi beruházásban csak 100 ezer, a magánlakásépí­8. november 25-én, pénteken 2622 tés pedig 448 ezer lakást tett ki. Tehát Magyarorszá­gon a magánerő, a magánkezdeményezés mindig dön­tő része volt a lakásépítésnek, és ez a lakosság áldo­zatvállalását, a lakáshoz való jutás szándékát, a lakás megvalósítás sok áldozatot jelentett és jelent napja­inkban. Külön érdekes, hogy mennyire így van ez a vidéki lakosság, a földműves-lakosság körében, ahol az elmúlt 30 évre visszatekintve szinte minden esztendő­ben egyenletesen 25-26 ezer lakás valósult meg — te­hát a községeinkben, nem a városainkban —, ami azt jelenti, hogy a lakosok vérébe ivódott az a szándék, hogy nagy áldozatokkal teremtsék meg a saját lakás­hoz jutás lehetőségét. Ha megnézzük a fejlődésünkben, hogy ez a lakás­szám nemcsak valami átlaglakást, hanem minőségi nö­vekményt is jelent, akkor csak egy számot szeretnék mondani, illetve kettőt, hogy 1960 és 1970 között a két és fél vagy három szobásnál nagyobb lakások szá­ma mindössze 85 ezer volt tíz év alatt, eddig év végé­ig belekalkulálva, 1980 és 1988 között 285 ezer olyan lakás készül, ami ezt a nagyságrendet meghaladja. Ezek a nemzetközileg is helytálló számok és a nem­zetközileg is elismerésre méltó számok úgy gondolom, hogy a Parlament számára sem lehetnek közömbösek. Bármennyire furcsán hangzik azonban, ezek mö­gött a szinte töretlen magánlakásépítési akciók és szép számuk mögött van az a gond is, amelyről itt be kell számolni. Talán kevesen tudják, hogy az Országos Ta­karékpénztár és a takarékszövetkezetek jelenleg 2 mil­lió 900 ezer darab lakásépítéssel összefüggő hosszú tá­vú lakáshitelezési szerződést tartanak nyilván. Ezek­nek az összege év végén — tehát az Országos Takarék­pénztár a takarékszövetkezetekkel együtt — el fogja érni a 279 milliárd forintot. Olyan összetételben, hogy az OTP mintegy 264 milliárdot, a takarékszövet­kezetek pedig 15 milliárd forintot tartanak nyilván. Ezek a kölcsönök alacsony kamatokkal, 0-tól 3 vagy 4 százalékig terjedő kamatokkal kerültek az el­múlt évtizedekben kiadásra. A feszültség nem is volt jelentős azokban az években, amikor — idézőjelben mondom, mert akkor még piac nem volt - a kamatok és a hosszú távú lakásépítési kamatok szinte fedték egymást. Néhány számot szintén: a költségvetés ugyanis mindig a piaci kamat és az OTP által finanszí­rozott lakásépítési kamat közti különbséget a pénzin­tézeteknek a költségvetésből megtérítette, hiszen kü­lönben a pénzintézeteknél alapvető veszteség keletke­zett volna. Ez a térítési szám 1985-ben 7,4 milliárd volt. 1986-ban 8,5 milliárd, tavaly, tehát 1987-ben 11,5 milliárd. S a gondjaink innen kezdődnek, mert ahogy a piaci kamatok emelkednek, sőt az idén na­gyon megugrottak, ez a támogatási igény, tehát ami a visszafizetendő részletek kamata és a valóságos kamat között van, 31 milliárd forint állami költségvetési ki­egészítést igényel. Mi ezeket a számtanokat természetesen tudtuk, és nem érheti az a vád a kormányt, hogy nem számolt ezzel. Az 1989. évi igény — hiszen nagy a valószínű­sége annak, hogy a piaci kamatok nem csökkennek, szándékaink pedig ezt jelentenék, de a realitás azt mu­tatja, hogy nem fog csökkenni a kamatszínvonal — az a támogatási igény 42 milliárdra növekszik. Ha fígye-

Next

/
Thumbnails
Contents