Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-32

2611 Az Országgyűlés 32. ülése, 1988. november 25-én, pénteken 2612 problémára szeretném felhívni a figyelmet. Ma a telekárak a lakásáraknál és az építési költségeknél is jóval nagyobb mértékben növekedtek. Az agglomerációs övezetben például öt-hatezer forintot Budapest egyes területein pedig 20 000 forintot is elérik az állami telkek négyszögölenkénti árai. A tanácsok jól tudnák, hogy a pályakezdők és a fiatalok, valamint a családosok közül kiknek kellene kedvezményesen telket juttatni. Amikor a régi fogalmakra gondolunk, emlékezhetünk még a juttatott telkekre. Ám most a tanácsokra nehezedő gazdasági kényszer azt diktálja, hogy magas áron adjanak el telket, mert ez a bevétel is segít az alapellátási gondok megoldásában. A fiatalok azonban odáig sem tudnak eljutni, hogy a telek árát — két-, háromszáz- vagy négyszázezer forintot — összegyűjtsék. Az OTP a telekvásárlásokra nem ad kedvezményes kölcsönt. A telekgondokhoz kapcsolódva jegyzem meg, hogy mi a felszabadulás óta sokféle földosztást, földrendezést megértünk. Sokezer holdat kitevő állami tartalékföld fillérekért a tsz-ek használatába került. Ma pedig az a helyzet állt elő sok helyen, hogy a tsz-ektől csillagászati áron lehet visszavásárolni, vagy kisajátítani a területet éppen a nagyon fontos építési célra. A vételáron felül pedig még meg kell fizetni a földvédelmi járulékot is. A termőföld messzemenő tiszteletben tartása és figyelembevétele mellett azt is figyelembe kellene venni, hogy a családi házas telekalakításoknál, ha a terület akár egyharmada beépül is, a fennmaradó föld intenzív kertműveléssel magas színvonalú földvédelmet és így népgazdasági hasznot is jelent. Ismerjük a háztáji gazdaságok kiemelkedő eredményeit, ami éppen a kisgazdaságokon alapul. Azt gondolom, hogyha a földvédelmet komolyan vesszük — és komolyan kell vennünk —, nem éppen a telekhez jutásnál kellene beléptetni a korlátozó intézkedéseket, vagy éppen érvényesíteni, hanem sokkal nagyobb figyelmet kellene fordítani a parlagföldek megművelésére. Arról á közérzetről alig merek beszélni, hogy mit gondol a földjét tsz-be vitt volt parasztember és annak családja, amikor gyermeke vagy unokája a szülőfalujában otthont akar teremteni és nem jut telekhez, mert vagy megfizethetetlen a magánforgalomban, vagy a tanácstól sem tud venni, mert a tanácsok pénz hiányában, vagy terület hiányában képtelenek parcellázni. Csak egészen zárójelben jegyzem meg, de talán érdemes végiggondolni, hogy a tsz-be vitt földek megváltásaként az örökösöknek a tsz mennyit fizet. Mivel ez nem nagyon köztudott, hadd utaljak rá. Egy hektár ilyen föld megváltási ára ezer-, három- és négyezer forint között van, ugyanott egy építési telek ára 300vagy 400 ezer forint is. Hangsúlyozom, zárójelben mondtam. Tisztelt Országgyűlés! Helyes lenne tehát akár jogszabály-módosítással ezeket az ellentmondásokat oldani, például a nagyüzemileg nem művelhető állami tartalékföldek kerüljenek vissza a tanácsokhoz, ahol ezt kérik, mert ez is egy része lehetne, hogy a telekproblémán, a telekggondon segíteni lehessen. Felül kellene vizsgálni a telekalakítással összefüggésben a földvédelmi járulék problémakörét, a tanácsokra háruló tehertétel és ennek jogszabályi létjogosultságát. Tisztelt Parlament ! A kedvezményes kamatozású építési kölcsönöknél jelentős differenciálást kellene alkalmazni. Prioritást kellene adni az első lakást és az alapszükségletet megoldó lakásépítőknek, akár a kamatmentes kölcsönnel is. Javaslom, hogy a kedvezményes kamatozású, jelenleg 3 százalékos kölcsönt ne lehessen többször felvenni. Sokszor lebontanak ugyanis jó állapotban lévő házakat földig, csakhogy szociálisan nem is indokolt, sokkal nagyobbat építsenek ugyanennek a kedvezményes kölcsönnek a felhasználásával. Javaslom a pedagógus-kölcsön visszaállításának megfontolását, vizsgálatát. Javaslom, hogy az ifjúsági betétekhez adható külön kölcsön nagyságát ne különböztessék meg aszerint, hogy a fiatal új házat épít, vagy kész házat vesz. A jelenlegi megkülönböztetés a házat vásárló terhére feleannyi kölcsönt jelent, mintha építkezne. Jobban kellene ösztönözni és támogatni a tetőtérbeépítéseket. Hiszen nincs elegendő telkünk és ez egy olcsó építési forma. Tudom, hogy megfelelő körültekintés szükséges az ilyen építési engedélyek kiadásánál, ám a bürokrácia útvesztői miatt sokszor egy év is eltelik, mire építési engedélyhez jut az építtető. Javasolnám ezért a miniszter elvtársnak: ha kell, jogszabály-egyszerűsítéssel is gyorsítsák meg ezt az építési lehetőséget. A különböző támogatási formákban is megjelenhetne még jobban az ösztönzés. A lakások és jövedelmi viszonyok legjobb ismerői a tanácsok, ezért utalni szeretnék arra: kapjanak több lehetőséget a telekalakításra, a lakás-támogatás és hitelforrások bővítésére. Ha kell, kapjanak adókedvezményt a telekközmű- és lakásépítő vállalkozók. Szeretnék szólni arról, hogy a reformfolyamatokból számos, a lakosságot érintő alapellátási feladatot a tanácsoknak kell megoldani. Kérem, hogy a kormány ajánlására elkészült programok - így a szociálpolitikai, egészségmegőrzési — a szűkülő források mellett se szenvedjenek kárt. Tudom, hogy a tanácsoknak nem lesz több pénzük, ám vannak olyan kötöttségeink, amelyeknek föloldása egy sajátos stabilizációt eredményezne. A többször kért bérkötöttség feloldását kérem, amihez külön forrás nem kell. Amikor arról beszélünk, hogy a tanácsok az önkormányzat letéteményesei, nyilvánvaló igény egy magasabb színvonalú közigazgatási munka. A tanácsi dolgozók bére, ki sem mondom, mennyivel marad el a hasonlé végzettségűekétől. Akire tartozik, tudják. Dehát ránk tartozik összességében! Munkaterhük egyre több. Ők elsőként kerülnek szembe napjaink minden feszültségével. Amit ma itt eldöntünk, azt rajtuk már holnap a lakosság, ha úgy tetszik, számon kéri. Mik ezek? Lakás, foglalkoztatás, szociálpolitika stb. Mai helyzetünk pedig nem tűri el a lassú, szaksze-