Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-32

2609 Az Országgyűlés 32. ülése, 75 kormánypártok gyakorlatilag mindent meghatározó fölénye miatt. Sőt az 50-es évek ma már indokolatlannak ítélhető — félelmeket ültettek a közvélemény, sőt a vezetés egy részébe, még az igényével szemben is, s bár nem egyenlő a demokráciával, nélküle igazán nem működhetik, ezért fontos ez a kérdés. A nyíltan meg nem fogalmazott eltérő érdekek hatása inkább fékező, sőt akár romboló is lehet. Véleményem szerint nem a sokszínűség vezet anarchiához, hanem az, ha e hasznos és utasításokkal érdemben egyébként sem befolyásolható folyamatokat nem tudjuk megfelelően kezelni. Csupán semleges esélyegyenlőséget biztosító, objektív, a nyilvánosság előtt zajló megmérettetésben kristályosodhatnak ki az igazi értékek, és lepleződhetnek le a talmi, vagy éppen nemzeti érdekeket sértő nézetek, programok. Ellenkező esetben önmagában a tiltás, a korlátozás ténye miatt válhatnak utóbbiak is sokak szemében értékké, s ébreszthetnek igazi tartalom nélkül is szimpátiát. Úgy érzem, most a párt felelőssége elsősorban, hogy erejében bízva elébe megy ezeknek a folyamatoknak, s ezzel ezeket a legcélszerűbb, legésszerűbb keretek között a kibontakozást segíti, vagy félve e kihívástól, közvetett módon fékezi azt, s ezzel, úgy vélem, perspektivikusan saját pozícióját is gyengíti. Mert a közös cselekvés zálogát jelenti a politikai közmegegyezés, s a legszélesebb értelemben vett nemzeti öszszefogás és az igényes szakszerűséggel kidolgozott gazdasági tervek egyformán feltételek a stabilizációs és kibontakozási program töretlen ívű megvalósításának. Végül, nem a teljesség igényével inkább csak érintőlegesen — a képviselői felelősségről. Sok kritika éri mostanában a képviselői munkát. Tény, hogy a népképviseleti szervek működésének formalizmusa csak az utóbbi időben enyhül. Ezt tükrözi az a meglehetősen gyakori vélemény is, miszerint: „Ezek a bábok úgyis mindent megszavaznak!" Én nem sértődöm meg ezen a kijelentésen, bár saját tapasztalatból mondhatom: 1985-höz képest is igen lényeges, pozitív változások történtek a parlament szellemében és munkájában. S ha ezzel nem is lehetünk elégedettek, ne feledjük azt sem: nagyon fontos, hogy a tanácstag, a képviselő alkalmas személy legyen, reális megmérettetéssel választassék ki, azonban felkészültsége, informáltsága nemcsak az egyén feladata, hanem a partner államigazgatási szerv jól felfogott érdeke is egyben. E testületek formális működtetése tehát a hatalmi szervek túlzott magabiztosságát is jelzi, melyen mielőbb érdemben változtatni szintén egyik fontos láncszeme a kibontakozásnak. Mindent egybevetve úgy vélem, hogy e parlamenti ciklus résztvevői, képviselők és kormánytagok egyaránt, ha természetesen nem is mindenki azonos felkészültséggel, erőfeszítéssel és elkötelezettséggel, minden joggal kifogásolható elem ellenére is, egy új értékeket szülő, kibontakozó politikai küzdelem részesei lehetnek, akik — még ha ez nem hálás szerep is — keményen, mondhatni embertpróbálóan megdolgoznak azért, hogy a következő ciklusban résztvevők számára a terep már kevésbé göröngyös, a munka — hitem szerint — több sikerrel koronázott legyen. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.) 8. november 25-én, pénteken 2610 ELNÖK: Vassné Nyéki Ilona képviselőtársunk következik a Pest megyei I. sz. választókerületből. VASSNÉ NYÉKI ILONA: Tisztelt Parlament! A tavaly szeptemberben elfogadott kormányprogram nem ígért hamar elérhető jólétet, ígérte azonban az igazságosabb elosztást, az igazságosabb teherviselést, a társadalmilag már-már elviselhetetlen feszültségek enyhítését. Ám szocialista rendünknek ez nem újkeletű ígérete, hanem a — nép akaratából — már 1945-beni kinyilvánítása. Grósz elvtárs mondta a kormányprogramjában, hogy nyíltsággal nézzünk szembe a gazdaságban és politikai intézményrendszerben felhalmozódott gondokkal, és ugyanolyan határozottsággal cselekedjünk, mint a nagy fordulatok időszakában. Erre emlékezve mondok véleményt, és teszek néhány javaslatot, segítő szándékkal. Tudjuk, hogy hatalmas nyomás nehezedik a kormányzatra, hiszen stabilizációt, kibontakozást akar, miközben szinte tűrhetetlen életszínvonalcsökkentési politikája mellé egyfolytában türelmet és bizalmat kér a képviselőktől, a választóktól. A képviselők a bizottságokban számos esetben kemény érveléssel jelezték például a személyi jövedelemadó bevezetése előtt, hogy ennek teljesítmény-visszatartó hatása lesz. Ennek a véleménynek a kormányzat még ma is ellenáll Ám ha valaki felmérné, mit jelent az ebből származó erkölcsi és anyagi kár, biztosan meglepődnénk. Évek óta figyelem a különböző értékeléseknél a következő kifejezéseket: nem sikerült teljesíteni valamit, nem jól mértük fel helyzetünket és így tovább. Sokszor kell a téves döntéseket javítani, így a bizalom egyfolytában megkérdőjelezhető. Ezért csak annyit ígérjünk, amit teljesítünk, de azt biztosan. Véleményem szerint a mostani nehéz helyzetben nem igazi siker az, ha tévedéseinket belátjuk, újra és újra korrigálni pedig alig van időnk. A bizalom, amit a kormányzat a képviselőktől és a néptől kér. csak kölcsönös lehet. Tehát mi is bizalmat kérünk, és egyszerűen szólva, ne legyen csak pusztába kiáltott szó, vagy úgynevezett „képviselői nyomás", amikor azt hangoztatjuk, nem lehet több terhet rakni a népre. Ezt a parlamentet a sorsunkért való, a kibontakozást akaró felelősség hatja át. Ezért a kormány részéről még nagyobb fogadókészség kell, éppen a közmegegyezés, a kibontakozás érdekében. Kérem a kormányzatot, hogy hamarabb hallja meg a jogos segély kiáltásokat. Ne a petíciók, a követelőzés nyomására cselekedjen. A jogtalan követeléseket pedig kellő határozottsággal és nyíltsággal utasítsa vissza, tudjon ellenállni, ha a stabilizáció ezt kívánja. Ám ne várja meg, hogy a fiatalok jogos lakásgondjaik miatt az utcára vonuljanak. A kormánynak elismerésre méltó törekvései vannak a lakáshelyzet javítására, ami azonban lassan jelent generális javulást. Ezért a fiataloknak mielőbb tudni kell, hogy mi az a belátható idő és mód, amikor lakáshoz juthatnak. Ezért kérem és sürgetem, hogy készüljön egy átfogó, de végrehajtható lakáshoz jutási program. Néhány