Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-32

2605 Az Országgyűlés 32. ülése, 1988. november 25-én, pénteken 2606 ismerik Magyarország bátor, nagy hagyományokra épülő reformpolitikáját, erőteljes törekvését a világgazdasági nyitásra és értékelik Magyarországban azt a partnert, amely még a legnehezebb időszakban is pontosan fizette kötelezettségeit. Eltökélt szándékunk, hogy országunk e jellemzőit a jövőben is tovább erősítsük, sőt ha lehet, még megbízhatóbb partnerek szeretnénk lenni. Mindezzel együtt sincs módunk arra, hogy meghaladjuk stabilizációs célkitűzéseinket, a külső és belső egyensúly fokozatos, de folyamatos helyreállításának politikáját. Arra viszont feltehetően lesz módunk, hogy egy hosszabb lejáratú, strukturális készenléti hitelmégállapodást hozzunk létre a Nemzetközi Valuta Alappal, amelyben az egyensúlyjavulás ütemét az új program első évében, amikor a reform- és liberalizációs lépések sűrűsödnek, lassítsuk vagy csupán a már elért jelenlegi szinten tartsuk. Ez vonatkozik elsősorban a folyó fizetési mérleg és a költségvetés 1989-re tervezhető pozícióira. A dolgok lényege természetesen hazai objektív gazdasági viszonyainkban, feltételeinkben van. Súlyos érvek szólnak amellett, hogy ne lazítsuk fel pénzügyi egyensúlyi helyzetünket. Mint említettem: várhatóan nem tudjuk elérni — minden fogadkozásunk ellenére sem — a kitűzött költségvetési egyensúlyt, s ez a bázis már feszíti 1989-es évet is. Rendkívül fontos, hogy a jövő évben a költségvetés és az intézmény kiadások oldalán való költekezés ne vonja el a strukturális váltáshoz és a növekvő teljesítmények honorálásához rendelhető forrásokat. A költségvetési költekezés viszszafogása megkülönböztetett eszköz ahhoz is, hogy megakadályozzuk az infláció térhódítását, ami sajnos reális, nem utolsósorban saját magunk által kialakított ártervezési, termelői áralku mechanizmus és azt így anticipált belföldi eredetű inflációs várakozásokra ráépülő költségvetési elosztási mechanizmus miatt. Ezt az ártervezési rendszert fel kell számolni, mert egyik oka annak, hogy egy stabilizációs időszakban a termelői árak gyorsuló ütemben emelkednek. Kezelni kell - s ehhez is forrásokra van szükség - a bemutatott külföldi és belföldi államadósságot, érvénybe kell léptetni a szigorúbb pénzügyi értékelési rendszert. Tisztelt Országgyűlés! Konklúzióként azt mondhatom el, hogy rendkívüli feladataink és nehézségeink ellenére is olyan helyzetben van gazdaságunk, hogy kizárólag saját következetlenségünk, a kitűzött céljainktól való eltántorodás lehet az oka egy olyan válsághelyzet kialakulásának — ami természetesen még nincs itt, de sokan már tetszelegnek vele —, amely nemzetközi fizetőképességünket is megkérdőjelezheti. Ha a helyzetünkből adódóan jelenlévő számos helyi és részkonfliktust változatlanul elosztásra épülő kompromisszummal oldunk meg, ezzel nemcsak a többleteredmények létrejöttét és a szükséges változásokat szülő cselekvéseket tompítjuk le vagy odázzuk el, hanem olyan nemzeti méretű válsághelyzetet teremthetünk, amely végeredményben az ily módon elrendezett megoldásokat is semmissé teheti. A Magyar Nemzeti Bank akkor áll a kormányprogram talaján, ha nem finanszírozza jegybankpénzből az államháztartás növekvő deficitjét. Külföldi hitelek terhére nem tudjuk, mert az ellentétes a stabilizációval, a vállalati szektor terhére való állami hiány finanszírozás pedig a kibontakozást ássa alá. A lakosságnál érdemi megtakarítás-növekedéssel nem számolhatunk, de ha ilyen létrejönne, amit szeretnénk továbbra is ösztönözni, az lenne a kívánatos, hogy a termelésbe forgassuk vissza, mert onnan bizton számíthatunk a megtérülésre. Ez konkrétan azt jelenti, hogy 1988-ban a költségvetés többlethiányát kincstárjegy kibocsátással lehet, illetve kell fedezni, 1989re pedig azt, hogy mérsékelni fogjuk az államháztartás jegybanki finanszírozását, a jelenlegi előzetes irányelvek szerint 35 milliárd forintra korlátozva azt. Tisztelt Országgyűlés! Határozott meggyőződésem, hogy a kormány stabilizációs és kibontakozási programjához szükséges külső feltételek biztosíthatók. Azt világosan látni kell, hogy a következő időszakban ennek az a döntő kritériuma, hogy saját programunk vonalán maradunk-e, és nem pedig az a tény, hogy például adósságszolgálati rátánk viszonlag alacsony. Tény, hogy közép- és hosszú lejáratú külföldi hiteltörlesztési kötelezettségeink a következő két évben viszonylag alacsonyabbak; 1989-ben másfélmilliárd dollár, 1990-ben 1,8 milliárd dollár, amely finanszírozási igényt növeli az adott év folyó fizetési hiánya. A prognosztizált törlesztési kötelezettség 1991-ben, 1992-ben már magasabb, ezért is fontos, hogy erre az időszakra a folyó fizetéseknél további külső finanszírozási igényt jelentő hiány ne képződjön. Az a szándékunk, hogy az elkövetkező években folytatjuk hitelmegállapodások megkötését a Nemzetközi Valuta Alappal és a Világbankkal, hiteligénnyel jelentkezünk hagyományos piacainkon. Viszont ezzel párhuzamosan arra törekszünk, hogy hitelfelvételeinket diverzifikáljuk, azaz földrajzi és intézményi vonatkozásban bővítsük a hitelezői kört, s olyan belső intézményi és szervezeti kereteket alakítsunk ki, amelyek révén a működő tőke beáramlása felgyorsul. Tisztelt Országgyűlés! Az elmondottak alapján szeretném javasolni, hogy az Országgyűlés a kormányprogram végrehajtásáról szóló időközi beszámolót fogadja el. Ennek során erősítse meg a gazdaság külső és belső egyensúly javításának követelményét. Igényelje, hogy az 1989. évi népgazdasági terv, költségvetés és hitelpolitikai irányelvek ezt a követelményt érvényesítve kerüljenek benyújtásra és lezárásra. Támogassa az irányítási rendszer továbbfejlesztését és a struktúraátalakítás meggyorsítását célzó törekvéseket. Végül, értsen egyet a pénzügyi fegyelem és tisztánlátás erősítése érdekében folyamatba tett intézkedésekkel. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Lestár Lászlóné dr. Varga Mária következik a budapesti 51. számú választókerület képviselője. LESTÁR LÁSZLÓNÉ DR. VARGA MÁRIA: Tisztelt Parlament! Hozzászólásomat kissé patetikus hangnemben kez-