Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-32

2603 Az Országgyűlés 32. ülése, 1988. november 25-én, pénteken 2604 forintleértékelések nélkül emiatt is nő. Az összes felhalmozódott árfolyamveszteség összege jelenleg mintegy 250 milliárd forintot tesz ki, amelynek többsége a forintleértékelésekre vezetődik vissza. A fenti állomány az érvényes számviteli előírások szerint jelenleg a Magyar Nemzeti Bank lejárt és adós nélküli kihelyezésként van nyilvántartva. A kihelyezéseknek természetesen tényleges adósságterhe van, ezért a helyzet rendezése céljából indokolt e veszteséget közvetlen államadósságként megjeleníteni. Vannak más tételek is, amelyek végeredményben az államháztartást terhelik, függetlenül attól, hogy oda vannak-e könyvelve. Jelenleg a vállalatoknál mintegy 36 milliárd forint értékben van úgynevezett forgóalap-juttatási hitel, ami lejárat és kamat nélküli tartozás a vállalatoknál. Ez úgy keletkezett, hogy az 1968-as reform kezdetekor az állami költségvetésben nem volt elég fedezet a vállalatok megfelelő szintű forgóeszköz-ellátmányának biztosításához, ezért ezt hitellel pótolni kellett. E hitelek vagy tényleges vállalati tartozásokká válnak, s akkor a vállalatoknak megfelelő kamatot kell fizetniük a tartozásaik után, vagy átminősülnek állami adósságnak. Az állami adósság terhét a költségvetésnek kell fizetnie, amelyre járadékszedéssel teremthet fedezetet az érintett vállalatoktól. Egyes vállalatok állam által garantált olyan tartozásainál, amelyeknél szanálásra, felszámolásra került, illetőleg kerül sor, vagy felső szintű döntés érinti az adósságokat, szintén indokolt, hogy e tartozások a tényleges teherviselő a kezességet vállaló állami költségvetésben kerüljenek számbavételre. Tisztelt Országgyűlés! Az állam adóssága a fentiekből adódóan — leértékelési veszteség, forgóalap rendezés, deviza követelések leírása stb. — ha a rendezést teljeskörűen végrehajtjuk mintegy 320 milliárd forintra rúg, amit természetesen növel az éves költségvetési deficitek halmozott összege. Ebből együtt tevődik ki a költségvetés reális eladósodása a jegybank felé, öszszesen mintegy 480 milliárd forintos nagyságrendben. Ez az 500 milliárd forintot megközelítő államadósság nagyon komoly teher, de nem új teher, mert fokozatosan a múltban halmozódott fel. így ennek következményeit már eddig is viselte gazdaságunk, tehát helyzetünk nem válik rosszabbá attól, hogy a dolgokat a helyükre tesszük. Viszont a pénzügyi stabilizáció végrehajtása szükségessé teszi, hogy ezen összeg után kamattérítési és perspektivikus törlesztési terv kerüljön kialakításra, amelyet makro gazdasági döntéseinknél, mozgásterünk megítélésénél figyelembe kell venni. A kereskedelmi bankoknak is vannak olyan kétes és lejárt belföldi követeléseik a vállalatokkal szemben, amelyeket inkább magukkal hurcolnak, beszedik a kamatot, de nem végzik el, ezek valóságos értékelését, mivel nincs rá fedezet, elkülönített tartalék. Ez egyik oka annak, hogy sok életképtelen vállalat nem jut csődbe, s nem indul meg átalakításuk vagy felszámolásuk. Az Állami Bankfelügyelet felmérése szerint a kétes és lejárt kereskedelmi banki kintlévőségek állománya jelenleg mintegy 20 milliárd forint. Ezért indokolt a külföldi követelések minősítési és értékelési rendszerének bevezetésével párhuzamosan a belföldi, elsősorban banki követelések minősítését és értékelését is kötelező érvénnyel rendezni. Ezt a későbbiekben a belföldi követelésekre — a banki kapcsolatokon túl - általánosan is ki lehet terjeszteni. Tisztelt Országgyűlés! A szocialista piacgazdaság kiépítése, a gazdaságpolitikai célok eredményesebb szolgálata alapvető követelményeket támaszt a jegybanki irányítás szervezeti és eszközrendszerének fejlesztése terén. Többirányú változást úgy kívánunk életbe léptetni, hogy érvényesülhessen a monetáris irányítás felelőssége a forintvaluta külső és belső vásárlóerejének védelme, a jövedelemtulajdonosok megtakarítási hajlandóságának elősegítése és a gazdaság pénzellátásának a mindenkori egyensúlyi követelésekkel való összehangolása területén. Határozott szándékunk, hogy mérsékeljük az államháztartás jegybanki finanszírozását, visszaszorítsuk a refinanszírozási hitelek terjedelmét, fokozatosan áttérjünk a nyíltpiaci műveletekre, fejlesszük a pénzpiacot és aktív kamat-, illetve árfolyampolitikát folytassunk a valós piaci jelzésekre építve. A bankrendszer decentralizálását két nagyobb léptékű, 1989-től fokozatosan és folyamatosan bevezetendő intézkedéssel a kormányprogram időszakában befejezzük. A devizaműveletek kereskedelmi bankokra való decentralizálása elsősorban a vállalati kapcsolatokat, a lakossági és a vállalati banki tevékenység integrálása pedig inkább a lakossági kapcsolatokat fogja érinteni. Természetesen a fenti változásokkal a bankszolgáltatások színvonalát is szeretnénk lényegesen javítani, megteremtve az ehhez szükséges tárgyi és személyi feltételeket. Szeretném arról is tájékoztatni a tisztelt Országgyűlést, hogy elkezdtük a jegybankról szóló törvénytervezet kidolgozását, amely a Magyar Nemzeti Banknak a gazdaságirányítási intézményrendszerben elfoglalt jövőbeli helyéről és szerepéről hivatott rendelkezni. Véleményünk szerint a jegybank, és ezen keresztül a bankrendszer autonómiájának megerősítése fontos feltétele annak, hogy a Magyar Nemzeti Bank hosszú távon is alkalmas legyen a gazdaság, a társadalom egészének érdekeit képviselő célokat szolgálni. Tisztelt Országgyűlés! A monetáris rendszer reformlépései illeszkednek a gazdaságirányítási rendszer átfogó továbbfejlesztéséhez és fontos előfeltételét képezik a tervezett — és véleményem szerint is szükséges — ár-, bér-, importliberalizációs lépéseink eredményes végrehajtásához. Tény, hogy a reformlépéseket tekintve — remélhetőleg — az arra épülő gyorsabb szerkezetváltás, kínálatbővülés vonatkozásában is meghaladjuk a kormányprogram eredeti célkitűzéseit. Ez egyértelműen pozitív fogadtatásra talál mind a nemzetközi pénzügyi intézményeknél, mind pedig bilaterális partnereinknél, külföldi bankkapcsolatainknál. Ez annál is inkább így van, mert kelet-nyugati kapcsolatok felfelé ívelő pályán vannak, jók a világgazdasági kilátások, s külön el-