Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-32

2601 Az Országgyűlés 32. ülése, 1988. november 25-én, pénteken 2602 1986-87-ben megduplázódott, és így jelenleg is meghaladja a tízmilliárd dollárt. Bruttó tartozásunk 1973-79 között négyszeresére nőtt, majd 1979-84 között szinten maradt, és 1984—87 között megduplázódott. Követeléseink az 1973-as másfélmilliárd dolláros szintről 1978-ra duplázódtak, majd - ingadozásokkal - szinten maradtak 1983-ig, ismét megkétszereződtek 1983-85 között, s azóta a dollár árfolyam alakulásától függően 6-7 milliárd dollár között alakulnak. Nettó kamatkiadásunk 1973-ban 81 millió dollár volt, 1979-re 366 millió dollárra, 1985-re 725 millió dollárra, s napjainkban 1,1 milliárd dollárra nőtt. Ebből különösen figyelemre méltó, hogy miközben nettó adósságunk 1979 és 1985 között nem nőtt, kamatterheink megduplázódtak. Ez összefügg a követelésállományunk adott időszakban bekövetkezett jelentős emelkedésével, ezen belül egy nagyobb, nem kamatozó követelésállomány kialakulásával. Ez rávilágít egy lényeges tartalmi összefüggésre: tartozásaink és követeléseink eltérő minőségűek a kamathozamot, illetve a terheket és a realizálhatóságot illetően, összességében követeléseink jóval puhábbak, mint tartozásaink. Követeléseinkből 3,3 milliárd dollár nem kamatozik, míg gyakorlatilag teljes tartozásállományunk után kamatot kell fizetnünk. Ebből következően a tényleges népgazdasági terhet jobban kifejező, úgynevezett nettó kamatozó adósságállomány 13,4 milliárd dollárt tesz ki, amely több mint 3 milliárd dollárral meghaladja a nettó adósságunkat. A bruttó adósság kialakult szintje az ország GDPjének mintegy 60 százalékát teszi ki, amely minden nemzetközi összehasonlításban magas, de nem kezelhetetlen nagyságrendet jelent. A konvertibilis valutákban fennálló követelésünkből valamivel több mint 2 milliárd dollárt képviselnek a Nemzeti Bank arany- és devizatartalékai. További egymilliárd dollár ugyancsak a Magyar Nemzeti Bank követelése, ami kisebb részben középlejáratú betétkihelyezésekből, nagyobb részt leszámítolt exportokmányokból áll. Az egyéb bankok 700 millió dollár követeléssel rendelkeznek, ami fele-fele arányban oszlik meg a rövid- és közép-lejáratú követelések között. Két és fél milliárd dollárt tesznek ki a vállalatok követelései. Ennek fele a készpénzfizetéses ügyletekkel kapcsolatban fennálló átmeneti, de rendszeresen megújuló követelés, további része rövid- és középlejáratú hitelnyújtással összefüggésben keletkezett kinnlevőség. Külföldi követeléseink tartalmi értékelése azt mutatja, hogy az általunk nyújtott kereskedelmi hitelek egy részének megtérülése bizonytalan. Exportból eredő olyan követelésünk, amely bankári biztosítékokkal nem fedezett, mintegy 900 millió dollárt tesz ki. E tétel egy részénél is fennáll az a veszély, hogy a későbbiek során nem folyik be. A jelen időszakra hosszabb idő folyamán mintegy 400 millió dollár már ténylegesen lejárt vagy kétes követelés halmozódott fel. Indokolt, hogy a lejárt, illetve kétes kinnlevőségekre szigorú értékelési, illetve leírási szabályokat vezessünk be. Különösen indokolt ez olyan körülmények között, amikor a kétes vállalati követelések nem kis része nem a külföldi vevő fizetőképtelensége miatt, hanem a hazai szállító hibájából keletkezett, illetve keletkezik folyamatosan. A követelések leírása kormányhitelek vagy állami garancia mellett nyújtott vállalati hitelek esetén a költségvetés, a vállalati kockázattal nyújtott hitelek esetén a vállalatok vesztesége. Természetesen a magunk részéről továbbra is szorgalmazzuk az így leírandó követelések befolyását. Negatív jelenségként kell megítélni azt is, hogy az áru- és devizamozgás között növekvő eltérés adódik, ami korábban időben kiegyenlítette egymást, de az utóbbi három-négy évben egyirányú a folyamat. Ez ma már néhány száz millió dollárra rúg. Ennek felszámolására is határozott intézkedésekre van szükség, beleértve a forint és a devizaművelet jobb összhangját, a bizonylati fegyelem és az ellenőrzés megszigorítását, a vállalati érdekeltség devizabefolyáshoz való kötését, szemben a mai árukiszállításhoz kötődő érdekeltséggel. összességében a külföldi adósságállomány stabilizálásánál - a fenti összefüggéseket is figyelembe véve — azzal kell számolnunk, hogy csökkenő követelésállomány mellett, nem kövekvő pénzpiaci kamatszínvonal esetén 1.1 — 1.2 milliárd dollár évi nettó kamatfizetési kötelezettséget ellensúlyozó áru, szolgáltatási és idegenforgalmi többletet kell két-három éven belül elérni. Ez súlyos tehertétel, de következetesebb gazdaságirányítással, tudatosabb gazdálkodással, a realitások tudomásulvételével, és ahhoz igazodó szigorú költségvetési és monetáris politikával megoldható feladatot jelent. Szeretnék rámutatni arra, hogy Magyarország azon országok közé tartozik, amelyek pontos adatokat szolgáltatnak gazdaságukról. Ezek a devizahelyzetünket értékelő megállapítások nem kérdőjelezik meg pénzügyi elszámolásaink számszerű helytállóságát, de tartalmilag nehezebb helyzetre világítanak rá. A korrekció, az elkerülhetetlen veszteségleírások, amelyeket végre akarunk hajtani, érdemben nem változtatnak pénzügyi helyzetünk megítélésén, sőt, azt kedvező irányba befolyásolhatják - nemzetközileg is —, mert erősítik a pénzügyi tisztánlátást, és így fontos részét képezik a gazdaságirányítási reform továbbfolytatásának. Tisztelt Országgyűlés! Az állam és az MNB, az állam és a vállalatok viszonyában is vannak rendezetlen pénzügyi tételek, amelyekről szintén szeretnék néhány összefüggést bemutatni. 1982 óta folyamatosan halmozódva keletkeznek veszteségek annak következtében, hogy az egymást követő hivatalos forintleértékelések rendre növelik a népgazdaság devizatartozásainak forintban kifejezett értékét. Árfolyamveszteség jön létre úgy is, hogy a világ pénzpiacain jelentősen emelkedett a japán yen, a német márka és a svájci frank árfolyama, amely valutákban adósságállományunknak túlnyomó része fennáll, így adósságállományunk forintértéke a hivatalos