Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-32

2599 Az Országgyűlés 32. ülése, 1988. november 25-én, pénteken 2600 rinttal várhatóan nagyobb lesz a tervezettnél, ráadásul úgy, hogy a kiadások és a bevételek szintje egyaránt lényegesen meghaladja a tervezettet. A népgazdasági méretű túlköltekezés mérséklésében ilyen körülmények között — az eredeti terven túlmenően is — jelentős szerep jut a kétszintű bankrendszernek. A monetáris szféra bővítése lényeges előfeltételét képezné a gyorsabb struktúra-átalakításnak és gazdasági növekedésnek. A bankreformtól a vállalatok, de maguk az új bankok is joggal azt várták, hogy nemcsak jobb banki szolgáltatásokkal állnak majd gazdálkodó ügyfeleik rendelkezésére, de több hitelforrást is tudnak mozgósítani számukra. Helyzetünk azonban mást követelt. A népgazdasági szintű túlköltekezés mérséklésében, mivel a gyakorlati gazdaságpolitikában csak kevesebbet sikerült elérni, nagy teher hárul a monetáris politikára, amely egész éven át meglehetősen szigorú politikát kénytelen folytatni, mivel a jegybanki forrásnövekmény nagy részét, az állami és a lakossági szektor köti le. E hitelszűkítő politika kialakulásában az is közrejátszott, hogy a kétszintű bankrendszerre történő áttéréskor a kereskedelmi bankok jelentős tartalékokat képeztek, 1987 elejére bő likviditás alakult ki. Az ennek ellensúlyozására elhatározott jegybanki szigorítások 1987 folyamán sikertelenek maradtak. 1988 elején a pénzügyi feszültség tovább fokozódott, a kereskedelmi bankok kihelyezései nem csökkentek az előirányzott szintre. Áprilisban a pénzügyi kormányzat és a kereskedelmi bankok áttekintették a finanszírozási lehetőségeket és igényeket, s új, kevésbé merev, időben jobban elhúzott refinanszírozási mértékekben állapodtak meg. Ez az ez évre eredetileg tervezett monetáris restrikciót oldotta, de még e követelmények érvényesítése is komoly feszültséget okoz a gazdaságban. Az 1988 eddig eltelt időszakában kialakult helyzet szükségessé teszi, hogy még az év utolsó negyedévében is folytassuk a hitelszűkítést. Októberben kamatemelésre is sor került. A jegybank pénzszűkítő politikájának hatását felerősíti, hogy a monetáris politika eszközei az idén még sok tekintetben darabosak, emlékeztetnek a bankreform előtti adminisztratív, kereteiosztásos módszerekre. Az is tény viszont, hogy mind ez ideig a gazdálkodásban nem érvényesül megfelelően a pénzügyi fegyelem, másodrendű kérdésnek számít, hogy a valamilyen szempontból elhatározott, indokoltnak tartott gazdasági döntés, vagy tevékenység finanszírozható-e. A vállalatok pénzfelhasználási magatartását az évek óta kialakult hagyomány, a minél gyorsabb pénzelköltés jellemzi. Lassan alakul ki az a vállalkozói magatartás, amelynek révén — ésszerű kockázatot vállalva - a minél nagyobb hasznot hozó befektetésekre törekednének. Az egyes belföldi jövedelemtulajdonosok pénzügyi magatartására inkább a költekezés, mint a megtakarítás jellemző. A vállalatok és szövetkezetek többletnyereségének jelentős része nem jelenik meg pénzügyi megtakarításként, a felhalmozást finanszírozza, azt véglegesen - és jellemzően - akialakult szerkezetben költik el. A lakosság a visszafogott reálbérek, a magas fogyasztói árszínvonal miatt a kedvező kamatfeltételek mellett sem növelte számottevően folyó évi megtakarítását. A betéti kamatok 1988. évi emelésének hatása elsősorban nem a megtakarítás-képződés erősödésében mutatkozik meg, hanem abban, hogy a korábbi megtakarítások nagyobb mérvű felhasználása megállt. Növekedett az építési és lakásértékesítési hitelek iránti kereslet, erre viszont nem képződött elegendő lakossági megtakarítás, így a lakosság eladósodott a bankrendszerrel szemben. Az 1987-ben tapasztaltnál visszafogottabb a lakosságnak az értékpapírok iránti kereslete, mert a hosszabb lekötésű betétek kamata már eléri, vagy meghaladja a kötvénykamatokat. Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Nemzeti Bank az éves folyamatos teendői mellett két nagyobb, de egymással szorosan öszszefüggő feladatot végzett el. Kialakította a monetáris rendszer intézményi működési és irányítási rendszerének továbbfejlesztésére — a kormányprogrammal és a jövő évi tervelgondolásokkal összhangban levő — elgondolásait, valamint áttekintette, átfogóan értékelte pénzügyi helyzetünket. Mind a gazdasági stabilizáció, mind pedig egy fejlettebb monetáris rendszer céljainknak megfelelő működtetése minőségileg fegyelmezettebb pénzügyi rendszert, korszerűbb nyilvántartási és információs rendszert, valamint az állam, a jegybank, a pénzintézetek és a vállalatok vagyoni és adósság-helyzetének folyamatos és reális értékelését igénylik. Csak ennek alapján lehet olyan pénzügyi programokat készíteni, amelyek pontosan tükrözik a gazdaság tényleges folyamatait, reális követelményeket támasztanak az egyes szektorok felé, jól mérik és honorálják a teljesítményeket. A lefolytatott vizsgálat következtetéseiről, az abból fakadó teendőkről azért is szükséges a tisztelt Országgyűlést röviden tájékoztatni, mert kihatással van a programunk folytatására irányuló döntési alternatívákra. A helyzetfeltárás három kategóriára — amelyek egymással természetesen összefüggnek -, a külföldi adósságra, az államadósságra és a bankok, gazdálkodó szervek vagyoni helyzetére összpontosul. Az ország külföldi konvertibilis adósságállományát a követelések és tartozások összege, azok összetétele, lejárata, minősége, kamatterhei, realizálhatósága, és a különféle népgazdasági aggregátumokhoz képezhető viszonyszámok jellemzik. A számviteli statisztikai számok, amelyekről egyébként az MNB rendszeres tájékoztatást nyújt, fontosak, de önmagukban nem elégségesek. 1988. szeptember végén konvertibilis valutákban tartozásaink 16,7 milliárd dollárt, követeléseink 6,4 milliárd dollárt tettek ki, így nettó adósságállományunk 10,3 milliárd dollárra rúgott. Ez történelmileg több szakaszban alakult ki. Nettó alapon számolva 1973-ig 850 millió dollár adósság halmozódott fel. 1979-re ez ötmilliárd dollárra nőtt, amely érték-ingadozásokkal, átmeneti csökkenés után — gyakorlatilag 1985-ig szinten maradt, majd