Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-32

2597 Az Országgyűlés 32. ülése, 1988. november 25-én, pénteken 2598 (ELNÖK: Stadinger István - 9.01 h.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Jó reggelt kívánok! Folytatjuk munkánkat a kormány stabilizációs gazdasági programjának végrehajtásáról és az 1989. évi gazdaságpolitikai feladatokról szóló beszámoló vitájával. Szeretném bejelenteni, hogy az első szünetben a tervés költségvetési bizottság a főemelet 37-38-ban ülést tart, kérem a pénzügyminiszter elvtársat, Bánffy és Sasvári képviselő elvtársakat, az ülésen megjelenni szíveskedjenek. A vitát megnyitom, elsőnek Bartha Ferenc elvtársat, a Magyar Nemzeti Bank elnökét illeti a szó. BARTHA FERENC: Tisztelt Országgyűlés! A kormány stabilizációs és kibontakozási programjának végrehajtásáról Hoós János átfogó tájékoztatást és értékelést adott, így én csupán néhány olyan kérdéscsoportról kívánok szólni, amely hozzásegít a teljesebb helyzetértékeléshez, kiemel néhány lényegi összefüggést, számot ad szűkebb felelősségi területemről. Ha egészen tömör értékelést kívánnék adni a program állásáról, azt mondhatom, hogy az időarányos teendőket elvégeztük, az eredmények nem maradtak el, de megjelentek veszélyes tendenciák, amelyek felülkerekedésük esetén alááshatják a kibontakozást és semmissé tehetik a meghozott és meghozandó áldozatokat. Természetes, hogy egyidejűleg több új feladat fogalmazódott meg, részben a helyzet változásából, részben helyzetünk mélyebb feltárásából. A jövőre is bíztató, hogy a külső egyensúly javítására irányuló ez évi célkitűzést elérjük, mégpedig úgy, hogy a konvertibilis áruforgalmi egyenleg a tervezettet és a várakozásokat is meghaladja, az exportbővülés dinamikája értékben és volumenben egyaránt figyelemre méltó, nem igazolja a korábbi pesszimista várakozásokat. E fejlődésben ugyan közrejátszanak átmeneti és konjunkturális elemek, de arra is mutat, hogy megfelelő feltételek esetén van mód a termelő kapacitások exportra való átirányítására. A vállalatok egyre jobban felismerik a világpiacon való jelenlét minőségi szerepét, s a javuló feltételrendszert, valamint a piaci nyomás hatására érzékelhető előrelépés van a vállalatok mikrostrukturális alkalmazkodásában. E folyamat fenntartása, erősítése — tehát a konvertibilis áru és szolgáltatásforgalom elért aktívumának megőrzése, szükséges mértékű továbbjavítása - rendkívül fontos, hiszen nemcsak a program egyik fő célkitűzésének, a külső egyensúly helyreállításának teljesítését jelenti, hanem szintetizált mércéje az egyensúlyi gazdaságpolitika, a struktúraváltás és az irányítási, intézményi reform összehangolt megvalósulásának, s végül, de nem utolsó sorban a magyar gazdaság zökkenőmentes külső finanszírozásának is előfeltételét képezi. Ugyanezek a körülmények voltak azok, amelyek már a program elfogadása idején is konszenzust teremtettek abban, hogy a külső egyensúly, a dollárviszonylatú adósságnövekedés megállítása kiemelt, központi feladata a programnak. Egyszerűen ez egy olyan követelmény, amelyet mindenképpen el akarunk — el kell — érni, a kérdés csak az, hogy a keresletszabályozás, a struktúrafejlesztés és az irányítási rendszerváltás milyen kombinációja révén. A program első évében ezt a kiemelt célt elérjük. 1988 eddig eltelt időszakában az ország nemzetközi fizetési mérlege számottevően javult az egy évvel korábbi helyzethez képest. A konvertibilis folyó fizetési mérleg az első háromnegyed évben összesen 631 millió dollár hiánnyal zárt, s ez mintegy 350 millió dollárral kedvezőbb az 1987 január—szeptemberi eredménynél. Az év egészét tekintve arra számítunk, hogy a folyó fizetések hiánya a tavalyi 846 millió dollárról 500 millió dollárra csökken, amely megfelel céljainknak. A kereskedelmi forgalom egyenlegjavulása ellensúlyozza az egyéb folyó fizetések tavalyinál kedvezőtlenebb alakulását. Kamatfizetéseink a növekvő adósságállomány, illetve az idei magasabb kamatlábak miatt az 1,1 milliárd dollárt meghaladják. Az idegenforgalom bevételi többlete elmarad a korábbi években kialakult nagyságrendtől. A januárban bevezetett új, kedvező fogadtatású utazási rendelkezések miatt ugyanis idegenforgalmi kiadásaink mintegy háromszorosukra növekedtek. Bár a bevételek továbbra is emelkednek, idegenforgalmi bevételi többletünk — a kiadások emelkedése miatt — 350 millió dollárról mintegy 200 millió dollárra esik vissza. Tisztelt Országgyűlés! Az a kívánatos, és a program célja is az, hogy a belföldi vásárlóerő-szabályozás mellett minél inkább a szerkezeti fejlődés, a jobban működő gazdasági mechanizmus hatékonyságot javító és növekedést serkentő hatásai révén hozzuk létre a mindenkori külső egyensúlyi helyzetet. Ebből a szempontból már több olyan tényező és tendencia van jelen a folyamatokban, amelyek eltérnek a szándéktól, s nehezítik a kibontakozást. Várhatóan nem jön létre az előirányzott belföldi pénzügyi egyensúly, a költségvetés pozícióját tekintve, több évközi pótlólagos intézkedés ellenére sem. Ez ebben az évben ugyan nem ássa alá a devizapozíciót, mert túlsúlyban voltak a programhoz képest javító tényezők (például cserearány-javulás, szezonális hatások), de semmi esetre sem tartható fenn a következő időszakra. Az állami költségvetés, és szélesebben az államháztartás centralizációja, terhei, régi és új elkötelezettségei változatlanul szorító béklyóként fogják körül a gazdaságot. Néhány új konstrukció, az ár- és értékfolyamatokban bekövetkezett változás még nyilvánvalóbbá tette az állami szféra túlzott súlyát társadalmunkban, gazdaságunkban. Az árrendszer kétszintűségének növekedése, a bérek bruttósítása, a társadalombiztosítási járulék jelentős emelése a költségvetési, intézményi körben, a magasabb inflációs rátát követő betéti kamatemelés támogatásigénye az államháztartás kiadásait a jövő évben ezer milliárd forintos szintre tornázhatják fel. Ez rendkívül komoly követelményt támaszt a költségvetési reform tartalmi elemeinek gyors és következetes végrehajtásával szemben. A költségvetés deficitje az elmúlt évhez képest ugyan javul, de az előirányzott hiány 5-6 milliárd fo-