Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-31

2587 Az Országgyűlés 31. ülése, 1988. november 24-én, csütörtökön 2588 szándékot véleményem szerint csak fokozatosan lehet megvalósítani. Én számos liberalizálási törek­vést valós okok miatt inkább lassítandónak látok. Tudom, hogy eme véleményemet nem sokan osztják. Például meg kellene szüntetni a vállalati támogatá­sokat. De azonnali végrehajtása súlyos gazdasági zűrzavart, károkat okozna. Liberalizálni kellene az árakat. Tervezi is a kormány, de a versenyviszonyok fejletlenek és a legtöbb tekintetben keresleti vagy monopolisztikus piac van. Liberalizálni kell a kül­kereskedelmet. De külkereskedelmi rendszerünk el­avult, s a vállalati magatartás is meglehetősen egyol­dalú. Keletre exportálni, nyugatról importálni aka­runk. Oldani kellene a bérszabályozás görcseit, de hiá­nyoznak a vállalatokból a felhalmozásban, a teljesít­ményarányos bérezésben érdekelt erők, ahogy erről Schmidt képviselőtársam is szólt. Az elkezdett tu­lajdonreform évtizedeket igénylő eredményei is hiá­nyoznak. A munkaerőpiac, a munkavállalók laza piaca, s a munkaerő feleslegek felszámolása erőtlen folyamat. Gazdaságilag hasznosítható eredmény ez­ideig nincs. A munkaerőpiaci feszültségek mind az utóbbi időkig csak növekedtek. Megszülettek és születőben vannak a tulajdonreform törvényes keretei, a közvé­lemény is, a kormányközeli szellemi foglalkozásúak is többet várnak ettől, véleményem szerint, mint amennyi lehetőséget ténylegesen magában hordoz. A jelenlegi körülmények között hatékonyabbnak kikiáltott a magánszektor, vagy csoporttulajdon. Egyetértek Pozsgay elvtárssal. Én a csoporttulajdont tartom perspektivikusnak, a minőség, a termék­megújítás, a költségek kérdésében többé-kevésbé ugyanúgy kell viselkedni, mint az államinál. Mindezek alapján vallom, hogy a tulajdon pluralizmusa érdem­ben csak nemzedékek alatt válhat jelentős gazdasági hajtóerővé. Ne szűnjünk meg cselekedni, de ne is siessük el a dolgokat és ne higyjük, hogy valóságos kereteink csak rosszak, és a még ki nem próbáltak azonnali csupa jót hoznak. A kormány stabilizáció érdekében tett intézkedé­seivel, gazdasági és diplomáciai teljesítményével több­nyire elégedettek lehetünk. További bátorításra ér­demes folyamat indult el. Mi az, amivel választóim nevében is többet várok? A kormány legyen követ­kezetesebb, határozott és a stabilizáció érdekében le­gyen falupárti is. A magyar falu és a mezőgazdasági üzemek, azok­hoz ezer szállal kötődő kistermelők sorsa szerves egységet alkot. A mezőgazdaságra rakott mértékte­len terhek destabilizálják a falut. Elviselhetetlennek tartjuk azt a mércét, amely mellett a termelőszövet­kezetek egyharmada gazdasági, ezzel összefüggés­ben sok esetben morális szempontból is ellehetetle­nült. Egyharmada a pangás állapotába süllyedt. Nem kívánok azzal vitatkozni, hogy mennyi agrár-termékre van szükség, de lássuk világosan, hogy az ágazatunk is fokozatosan leszakad attól a nemzetközi me­zőnytől, amelybe az agrár- és falupártibb jobb idők­ben felküzdötte magát. Csak cáfolatot érdemelnek azok az illetlen kriti­kák, amelyek szerint a mezőgazdasági üzemek nem is szerencsés képződményei, keretei a hatékony gaz­dálkodásnak. Igaz, a mezőgazdaságot is megfertőzte nemzeti gazdaságunk, de csak mérsékeltebben. Ek­kora terheket egyetlen, hasonló színvonalon gazdál­kodó, családi alapon működő tőkés mezőgazdaság sem viselne el. A falubarát agrárpolitika által megteremtett for­rások elfogyatak, inflálódtak. Újra kell gondolni a jövőt és kritikusan kell fogadni azokat a javaslatokat, amelyek új kísérletekre buzdítják a társadalmat az agrártermelés megújítása címén. Magyarországon so­sem volt modellt ajánlanak többségükben olyanok, akiknek soha se milyen sorsközösségük nem volt a faluval, a paraszti élettel. Tisztelt Képviselőtársaim! Bizalmat szavaztunk a kormánynak a program el­fogadásakor, a célok megvalósulását szolgáló törvé­nyekkel segítettük megteremteni a jogi kereteket, döntésünk alapján friss erők kerültek a kormányba, szokatlan vitákat is folytattunk, amelyekről látszik, hogy reformpárti parlament vagyunk, többségünk átfogó reformot akar, mások radikálisát, nyilván akadnak közöttünk retorikus reformerek is, meg olyanok is, akik szóban sem azonosulnak a reform­mal. Minden lényeges kérdésben közös nevezőre jutot­tunk és az ország érdekének megfelelő döntéseket hoztunk és hozzájárultunk a stabilizáció, a nem­zeti felemelkedés ügyéhez. Most meggyengült a közmegegyezés, a társadalmi szolidaritás, de a hely­zet éppen az összefogást igényli. Mi — képviselők — is sokat tehetünk annak érdekében, hogy választóink is bízzanak a jövőben, a társadalmi haladásban, a nemzeti felemelkedésben. Sokat segíthet a korrekt tömegtájékoztatás is, ha a negatív vagy éppen visz­szataszító jelenségek mellett több lelkesítő, reményt erősítő példát mutat be: nem igaz, hogy itt minden rossz, illetve minden rossz náunk fordul elő! Ahhoz, hogy megszaporodott gazdasági-morális bajainkból kilábaljunk, egészséges kritikai-önkritikái érzésünkön kívül önbizalomra, közösséghez kötődés­re, a hazához való jobb viszonyra is szükség van, hi­szen nemzedékek óta és nemzedékeken át ez volt és lesz létünk, boldogulásunk számunkra rendelt kerete! Köszönöm figyelmüket! (Taps.) ELNÖK: Következik dr. Karvalits Ferenc Zala megye 1. sz. választókerületéből. DR. KARVALITS FERENC: Tisztelt Képviselő­társaim! E késői óra utolsó hozzászólásának terhét, amely kölcsönösen nehezedik mindnyájunkra, megszüntetni nem tudom, csupán enyhíteni azzal, hogy előre kö­szönöm meg azt a figyelmet, és türelmet, amelyet az elhangzó hozzászóláshoz 13-14 percre kapok. Tisztelt Ház! A mostani ülésszakon a felszólalókat, köztük engem is a körülmények arra késztetnek, hogy tá-

Next

/
Thumbnails
Contents