Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-31

2585 Az Országgyűlés 31. ülése, 1988. november 24-én, csütörtökön 2586 Sok szó esik manapság az ifjúságról, az alternatív ifjúsági szervezetek megalakulása kapcsán is. Sokszor elhangzik a kritika, ez a társadalom nem ifjúságpárti. Ezen nagyon el kell gondolkodni. Ha ezt valóban így érzi a fiatalság, ez igazán szándékaink, törekvéseink ellenére alakult így. Ezért megfontolásra javaslom, hogy mint az ifjúság legnagyobb problémája, a lakáskérdés nagyobb súllyal szerepeljen a kormány programjában. Nem lehet hagyni, hogy e területen pusztán a piaci viszonyok érvényesüljenek. A fiatalok saját munkájukból, jövedelmükből, keresetükhöz képest irreálisan magas lakásárakat képtelenek megfizetni. A felemelt kamatok tovább nehezítik a helyzetet. Igen sok esetben ez a tény szembeállítja velünk azt a réteget, amelyre jövőnk szempontjából legjobban kellene támaszkodnunk. Keresnünk kell a megoldást e súlyos társadalmi probléma enyhítésére. Sokan beszélnek ma a bizalomról. Bizalmi válságot is emlegetnek. Ebben a szituációban rendkívül fontos a kormány szavahihetősége. Alapos információk után csak nagyon átgondolt nyilatkozatok hangozzanak el a kormány-tisztségviselők szájából. Ne legyen rá szükség, hogy az elhangzottakat rövid időn belül módosítani kelljen, hogy magyarázatra legyen szükség, mert a bizalom igen törékeny, igen óvatosan kell vele bánni. Tisztelt Országgyűlés! A kormány egyéves munkáját összességében eredményesnek, de nem hibamentesnek tartom. Méltányolom azt az igyekeztet és munkát, amivel keresik a hatékonyabb irányítási eszközöket, módszereket. Bízom abban, hogy a kormány képes tévedéseit korrigálni és következetesen tovább folytatni a stabilizációs folyamatot, a kibontakozás feltételeinek megteremtését. Ehhez a legjobb megoldásnak az előterjesztett javaslatokból az „A" variációt tartom. A kormány beszámolóját elfogadom és elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Még két felszólalást hallgassunk meg, következik dr. Hütter Csaba, Nógrád megye 7-es választókerület. Dr. HÜTTER CSABA: Tisztelt Országgyűlés! A Parlamentnek joga és kötelessége a kormány munkáját ellenőrizni. Felszólalásommal képviselői kötelességem teljesítendő, szeretnék néhány észrevételt tenni. FJőrebocsájtom, hogy a kormány stabilizáció érdekében végzett munkáját, erőfeszítéseit nagyrabecsülöm, és az „A" változat továbbvitelét fenntartásokkal ugyan, de elfogadom. Az előterjesztés címéből praktikusan kimaradt a „kibontakozás" szó, bár a stabilizációnak a kibontakozást kell szolgálnia. Most inkább az előbbiről érdemes mégis véleményt cserélnünk. Milyen is volt a program társadalmi fogadtatása? Választóim közül a legtöbben a cselekvés ésszerű útját, mások újabb kétes kimenetelű próbálkozást, kísérletet láttak benne, és nem kevesen gyors, majdnem csodának számító fordulatot reméltek. Mi történt valójában? A kormány az ország gazdasági helyzetéből fakadóan népszerűtlen, de a jövőt szolgáló intézkedéseket ígért és tett is. A reájövedelmek tervezett csökkenése, az előre meghirdetett infláció a közzététel időpontjában nem okozott különösebb társadalmi elégedetlenséget, de gyakorlati megvalósítása már annál nagyobb ellenérzéseket váltott ki. A közvélemény az adórendszerben látja az életszínvonal csökkenésének okát. Sokan úgy gondolják, hogy csak az elosztáson kellene változtatni, és minden másként, jobban és főként kellemesebben alakulna. Az emberek tudatában mesterségesen is különválik a lakossági, a vállalati, az állami teherviselés fogalma, mintegy azt sugallva, hogy élhetnénk jobban is, például a vállalatok, vagy a költségvetés rovására. Ügy gondolom, hamis illúziók ezek. Ki viseli az oktatás stagnáló színvonalának, a silány infrastuktúrának, a vállalati fejlesztések, korszerűsítések elmaradásának következményeit? Kit sújt a reáljövedelmek csökkenése? A lakosságot, a munkát végző embert. Ki élvezi hasznát az ország gyarapodásának? Mi, a most élő és utánunk következő nemzedékek. Mi, állampolgárok, a lakosság vagyunk az állam legfőbb szereplői, minden jónak, rossznak létrehozói, haszonélvezői, kárvallottjai. Sajnos az állam, az árak, a lakosság mellett, hazánk kiemelkedő mértékű eladósodása miatt egy negyedik jövedelemtulajdon is tartósan jelen van, és ez a hitelező külföld. Ez utóbbi jövedelemigényét is megbízhatóan kell teljesítenünk. Mindennek viselői mi, álampolgárok vagyunk és szembe kell néznünk a valósággal. Vállalnunk kell azt, mert a terheket lehet ugyan késleltetni, de a bajt nemcsak az növeli, ki elfedi, hanem az is, aki prolongálja és összegyűjti. A kormánynak ebben a helyzetben nincs más választása, mint egyfelől vállalva a népszerűtlen intézkedéseket, a gyakorlatban érvényt szerezni az általunk elfogadott stabilizációs programnak, másfelől kellő politikai kultúrával tudomásul venni, hogy mi, állampolgárok, a terhek viselői több beleszólást, jogot akarunk a döntésekben. A határozatok ettől nem mindig lesznek jobbak, nem is születnek meg gyorsabban, de a megvalósulásukért érzett felelősséget a résztvevők széles tömege érzi majd. Tovább kell demokratizálnunk és nekünk itt a parlamentben azon kell most fáradozni, hogy az utóbbi 30 évben demokráciában, szabadságjogokban elért eredményekre alapozva jogrendszerünk megújulása a hatalom még szélesebb kontrollját eredményezze, s ezáltal a nemzeti felemelkedést szolgálja. Ma itt a parlamentben is, a parlamenten kívül is sok kritika éri a költségvetést, sokan teszik szóvá rosszalóan és kritikusan az állami költekezést, túlköltekezést. A valóságérzet megkívánja, hogy a szokottnál alaposabban, részletesebben tekintsük át majd az 1989. évi költségvetést. Tapasztalható, hogy a kormány törekszik a jövedelemközpontosítást mérsékelni és csak kifejezetten állami feladatokat felvállalni és finanszírozni, de ezt a