Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-31

2581 Az Országgyűlés 31. ülése, 1988. november 24-én, csütörtökön 2582 helyi működőtőkére, nem fizetésképtelen, hanem kölcsönös érdekeken nyugvó kereskedelemre, célirányos szakemberképzésre. Megkérdezhetik tőlem, ha mindez nem sikerül, ezután már nem kérhetünk a közös kasszából. Jogos a kérdés. De a kormány sem tud többet adni, ha felelősséggel gazdálkodik. Ezért kérem, számolja fel a veszteséges ágazatokat. Ne lehessen zsarolni még sztrájkkal sem annak, akinek veszteségei nagyobbak az eredményeinél. Az emberi tragédiákat csendben elviselők áldozatai sem kisebbek. Az átmenetinek kívánt nehézséget együtt kell kibírni. A beruházások másik részét, a munkaerő képzését eddig szintén nem a régiók igényeihez igazítottuk. Az emberi tényező, bármily racionális rendszerben sem tekinthető tárgyszerűnek, s nem lehet akkor és úgy pontosan átcsoportosítani, ahogy az igény abban a pillanatban megkívánja. Ám lehet tervezni. Lehet a képzés struktúráját, szerkezetét átalakítani, nem a pillanathoz, hanem a hosszabb távú gazdasági stratégiához. Szabolcs-Szatmárban e területen is vannak kihasználatlan, és elrontott lehetőségek. Ilyen például, amikor a mezőgazdasági főiskolánkat az alma hazájában megfosztották a kertészképzéstől. Amit ma is jogosan követelünk viszsza. Az is igaz, hogy egy új iskola, egy új szakma vagy egy új főiskolai szak indítása nehéz, adminisztrációs utat jár be, de az alapok megvannak és viszonylag kis befektetéssel, hosszabb távon megtérülő haszonnal éppúgy számolhatunk, mint fiataljaink esélyeinek védelmével. Tisztelt Országgyűlés! Javaslatomat, ennek a preferenciarendszernek a kialakítását még a közeljövőben elvégzendőnek tartom, és elkerülhetetlenül fontosnak ahhoz, hogy a stabilizációs fordulat minél hamarabb bekövetkezhessen. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásom elején jelzett gondok miatt is égetően fontos egy jobb szociálpolitika megteremtése. Itt egyetlen reményt látok, ha az A-változatot végre tudja hajtani az ország, úgy ez a nehéz időszak nem fog sokáig tartani. Csakhogy ez a túlélési kényszer az előbbiekben elmondottak alapján Szabolcs-Szatmárban igen sokakat érint. Ez ügyben a már formálódó elképzeléseket is át kell gondolni, mint a társadalombiztosítás, egészségügyi ellátás és a munkanélküliség kezelése. Amikor ezekről kell döntenünk, mérlegelnünk kell, hogy tízezreknek, akik a létminimum alatti összegből élnek, akik öregek és betegek, milyen orvosi ellátásban lesz részük. Mi fog történni a munkanélküli beteggel? Mi legyen az adósáv, ami még nem fojtja meg a családot, és nem veszi el a kedvet a pluszmunkától? így az államilag garantált szociálpolitika rendkívül fontos, amelynek kimunkálását Szabolcs-Szatmár lakossága nagyon várja, bízva abban, hogy általa könynyebben vészeli át a nehéz időket és reménykedhet egy biztonságosabb jövőben. Amit ehhez a megyei népfrontmozgalom adhatott, az egy áttekintés a megye társadalmi újratermelődési folyamatairól, s ezt a közelmúltat átölelő, felölelő tájékoztatást eljuttattuk a népfront országos tanácsa titkárságának segítségével a kormány tagjaihoz. Befejezésül én most nem klasszikust akarok idézni, bár számos fontos gondolat kívánkozik, egy ilyen jövőért kiátó felszólalás végére. Választóim szavait idézem, a leveleid -iskola igazgatóét, aki a legutóbbi beszélgetésünket a következőképpen summázta: Nálunk türelmesebbek az emberek. De már mi is a tűrés határán vagyunk. Nagyon fogjuk figyelni, rendes munkát végezzenek. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Egy tájékoztatást szeretnék közölni. Nagyiványi András elnök közli az építési és közlekedési bizottság tagjaival, hogy a ma estére tervezett program elmarad, az ülésszak alakulása miatt, a következő időpont körülbelül december 12-re van tervezve. Következik Zarnóczi József, Budapest, 27. választókörzet. ZARNÓCZI JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Meghallgattuk a kormánynak az elmúlt év munkáját értékelő beszámolóját, és a jövő évi népgazdasági terv fő célkitűzéseit. A fő kérdés, hogy az elmúlt évben hozott kormányzati intézkedések, az országgyűlés által elfogadott törvények jó irányba vitték-e az ügyeket, megfelelnek-e és elégségesek-e a kedvező irányú elmozduláshoz. Egyetértek Hoós elvtárs szóbeli beszámolójában megfogalmazott értékeléssel, mely szerint a program a kívánt irányban indult el. Nem ál szándékomban leltárt készíteni a kormányprogramban meghatározott célokról és azok megvalósítása érdekében tett intézkedésekről. Csak néhány, a választókerületemben felvetődött, Kőbánya dolgozói és lakói számára is kiemelten fontos témával kapcsolatban mondom el választóim és a magam véleményét. Nagyra értékelem a kormány külpolitikai tevékenységét. Ezen belül is sikeresnek tartom gazdasági diplomáciánk erőfeszítéseit. Úgy tűnik, a fejlett tőkés országokban politikánk elfogadtatásával egyidejűleg sikerült növelni gazdasági mozgásterünket, felkelteni az üzleti világ érdeklődését céljaink, törekvéseink iránt. A kedvezőbb helyzet kihasználása most már jelentős részt rajtunk, a gazdálkodó egységeken, a magyar kereskedelmi és üzleti élet képviselőin múlik. Az a meggyőződésem, hogy ezen a téren még sok a tartalék, a kihasználatlan lehetőség, lehetnénk mozgékonyabbak és kevésbé bürokratikusak. A KGST megújításában is jelentős kezdeményezések történtek, de ezek realizálása hosszabb időt igényel és a változtatás üteme még nem tekinthető elégségesnek. Kormányunk nyitottságra való törekvését, a különböző érdekképviseleti szervekkel kialakult párbeszédet üdvözlöm. Ezt azért tartom nagyon fontosnak, mert csak a makrófolyamatokkal törődő gazdaságpolitika, amelyik nem akarja érzékelni a társadalom és a gazdaság mikrofolyamatait, kudarcra van ítélve. A társadalomban és a gazdaságban sok feszültség halmozódott fel és ezek egyre nagyobb elemi erővel törnek elő. Az alacsony nyugdíjasok életkö-