Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-31

2577 termelésre átállhassanak az érintett vállalatok pályázat keretében. A másik nagy horderejű feladat az — és ez a külgazdasági kapcsolataink szempontjából kulcskérdéssé válhat —, hogy az Európai Gazdasági Közösség 1992re tervezett egységes belső piacához hogyan tudunk majd alkalmazkodni. Tudomásul kell vennünk, hogy az Európai Közösségen belül végbemenő folyamatokat sem egyedül, sem másokkal együtt lényegesen befolyásolni nem tudjuk. Ezért a hazai munkában többek között a szabványosítás, és a minőségi, a technikai, az egészségügyi és a környezetvédelmi előírások korszerűsítése kiemelt jelentőségű feladat. Ehhez még hozzátenném, hogy amit ezen a téren a KGST-ben az elmúlt 35-40 évben nyújtottunk, az a tempó és az a hatékonyság nem lesz elegendő az 1992-re megvalósítandó feladatok realizálására. Tehát minőségileg más munkára van szükség. Tartós minőségi változás azonban csak hosszabb távon érhető el. Kezdetben számítani kell a reformintézkedések negatív hatásaira is. Jó példánk erre az ismert vállalatirányítási rendszer hibái, a kétszintű bankrendszer, az új adórendszer kezdeti tapasztalatai. Tipikusnak tekinthetők a külkereskedelmi jog kiszélesítéséből adódó kezdeti szakszerűtlenségek és veszteségek is. Ugyanakkor már tapasztalhatók a monopolhelyzet megszüntetésének, a versenyhelyzet erősödésének jelei is. Példa erre a világútlevél ez évi negatív mellékhatása, az idegenforgalmi aktívum ezért körülbelül 200-250 millió dollárral kisebb a tavalyinál. Erre a helyes reakció a kormány részéről nyilvánvalóan nem a jog visszavonása, hanem a kínálat javítása, az importliberalizálás, a hazai valutabolt-hálózat okos bővítése, alakossági devizagazdálkodás kötöttségeinek oldása. Az erre irányuló munkálatok folyamatban vannak. Nehezíti a jövő évi felkészülést, hogy az új szabályozó-változásokról a vállalatok ismét késve kapnak majd érdemi tájékoztatást. Ennek oka, hogy a nagy horderejű változásokhoz széles körű társadalmi konszenzus szükséges. Ebben a folyamatban a kereskedelmi tárca legfőbb feladatának tekinti a jogelőd szervezetek egyesítési céljainak megfelelően a kül- és belkereskedelem integrált kezelését. Kiemelt jelentőséget tulajdonítok az értékesítési és termelési politika koordinációinak, együttműködve a szaktárcákkal. A kereskedelmi tárca irányítási magatartását a módosuló gazdaságirányítási mechanizmusnak megfelelően a növekvő vállalati önállóság és felelősség mellett a dereguláció, a vállalatok segítése és szolgálatuk szellemében az információ-ellátás és a kereskedelempolitikai munka erősítésének irányában keressük. Azon leszünk, hogy a tárca a törvények adta keretek között az adminisztratív korlátozó politika felszámolására, a bürokratikus elemek leépítésére, a vállalatokkal való igen jó partneri viszony erősítésére törekedjen. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.) '. november 24-én, csütörtökön 2578 ELNÖK: Következik Soltészné Pádár Ilona, Szabolcs-Szatmár megye, 8-as választókerületből. SOLTÉSZNÉ Pádár ILONA: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Megyénk ügyének, gondjainak tolmácsolójaként kértem szót, azzal a meggyőződéssel: ha egy képviselő bármilyen kicsi vagy távoli közösség üzenetét hozza, az része a nemzet egészének, és túlmutat helyi jelentőségén. Szatmár egykori követe, Kölcsey Ferenc jut eszembe, mert most nekem is a „szegény adózó nép állapotjáról" kell szólnom. Ami ugyan nem azonos — hál' istennek — a régi szatmáriakéval, de egy dologban azonban mégis rokon. Túlságosan messze estünk az elmúlt évtizedekben is az ország szívétől, ennek következtében ma pontosabb lenne úgy fogalmaznom, hogy az adózni nem tudó nép állapotjáról kell szólnom. Az a célom, hogy felhívjam a figyelmet arra: megyénknek mire van szüksége, mit kell tennünk.ahhoz, hogy ne a régi ruhát foltozgassuk, hanem egy új szabását kezdhessük el. Mondandómat nem pusztán saját meggyőződésem, hanem a választóim igénye, a személyes találkozások, a hozzám érkezett levelek és telefonhívások alakították. Hyen volt többek között az a szenvedélyes hangú levél is, amit a gumigyári fiataloktól kaptam. Arra biztatnak, tegyek itt és most merész javaslatot arra, hogy az adósávokat módosítsuk, és a családi adózást vezessük be, mert ez az igazságosabb. Kérjük módosítani a lakáshoz jutás hitelfeltételeit úgy, hogy az első családi otthon kapjon hitel- és szociálpolitikai támogatást akkor is, ha szabadforgalomból kénytelen megvásárolni a fiatal. Az illetéktörvény a mentességet az első családi otthonhoz adja. Indoklásul a fiatalok a következőket írják. Idézem. „Itt lehetetlenné tették a fiatalokat, a gyerekeseket, neveljen két-három gyermeket, mert minimum kettőt vállal, ha lakást vesz, és a rezsi, a gyermekholmik ára, az áremelkedés, a tisztítószer, az OTP-törlesztés, az otthon lévő mama kis keresete, sok minden indokolja ezt. Legyen az adósáv alsó határa 96 ezer forint, s ez a nyugdíjasokéval egyező." Eddig az idézet. Amiből talán nem derül ki, hogy micsoda indulatok feszülnek mögötte. Ezek a fiatalok dolgoznak, mégha nem is keresnek túl sokat, de hányan akadnak, akik pályakezdőként nem tudtak munkába állni, akik jórészt, mert SzabolcsSzatmárban születtek, még a továbbtanulásban sem egyenlő eséllyel indulnak az ország más vidékén felnövőkkel. Tisztelt Országgyűlés! Tudjuk, hogy egy társadalmat az is jellemez, miként tud bánni a társadalom két ellentétes pólusán lévőkkel. Nevezetesen: gyermekeivel és öregjeivel. De nézzük meg, kinek kellene számukra a jobb körülményeket előteremteni? Annak a munkaképes korú középnemzedéknek, amelyik szociálisan már most is túlterhelt, aki éppúgy munkahelyi gondokkal küzd, akit a legjobban sújt a gazdaságban várható váltás, sőt, akiket az adózás mostani rendszere egyre kiábrándultabbá tesz? Ma még az ország harmadik legnéAz Országgyűlés 31. ülése, 1981