Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-31

2575 Az Országgyűlés 31. ülése, 1988. november 24-én, csütörtökön 2576 erőltetését. Szomorú, sok-éves tapasztalatunk, hogy az ilyen politika csak a veszteségeket növeli. Ismert önök előtt az a statisztikai adat, hogy a magyar gazdaság teljesítménye a világpiaci változásokhoz való késedelmes alkalmazkodás miatt drasztikusan leértékelődött. Az első olajár-robbanás óta ez ideig öszszességében akkora cserearány-veszteséget szenvedtünk el, ami egy időszakbeli év átlagos nemzeti jövedelmének felelt meg. Ez vulgárisan úgy is felfogható, hogy az ország egy teljes évig azért dolgozott, hogy a gazdaságtalan termelés és a gazdaságtalan export fennmaradhasson ! Ez is kifejeződik a felgyülemlett adósságállományban. Mindebből következik, hogy a kivitelt döntően a nagyobb hozzáadott — értéket képviselő, vagyis a világpiacon nem leértékelődő termékek és szolgáltatasok arányának növelésével szabad csak dinamizálnunk. Az eddig elmondottakból levonható következtetés, hogy a külgazdasági egyensúly megvalósulása, az export nagysága jórészt nem a külkereskedelemben, az értékesítés fázisában dől el. Ha így vélekednénk, az olyan lenne, mintha a lakmusz-papírt hibáztatnánk azért, mert elszíneződik. Szinte közhelynek számít, hogy azt lehet eladni, amit megtermelünk. Az exportképesség tartós és minőségi javításához tehát valóban nyitott és exportoffenzív gazdaság szükséges. A nyitottságnak azonban meg kell nyilvánulnia a nemzetközi termelési, értékesítési, pénzügyi munkamegosztásban, az idegenforgalmon át a kultúráig bezárólag. Az ilyen értelmezésű exportoffenzíva olyan magatartásforma, amelynek az állami vállalatoknál éppúgy, mint a magánszektorban meg kell nyilvánulnia és a nemzetközileg versenyképes termeléstől az infrastruktúráig, az oktatástól a propagandáig át kell hatnia a társadalom minden rétegét. Mindez olyan gazdasági környezet kialakítását feltételezi és követeli meg, amely elősegíti a gazdálkodás tényezőinek piaci értékítélet alapján kiváltott, szabad és gyors átcsoportosulását. Másképp fogalmazva: meg kell teremteni annak lehetőségét, hogy a kényszerű és elkerülhetetlen restrikció szenvedő alanyai - legyenek azok a vállalati szféra képviselői vagy magánszemélyek — kötöttségektől mentes, szabad vállalkozás útján, és hozzáteszem, hogy üzleti kockázattal minél jobban lerövidíthessék a gazdasági visszaesés időszakát. Ezt szolgálja az az offenzív gazdasági diplomácia, amelyet a kormányzat kifejt annak érdekében, hogy bemutassa a külvilágnak, a világgazdaság fő- és mellékszereplőinek: hazánk olyan gazdasági környezetet alakított ki, ahol mindenki számára hozzáférhető verseny-, szektor- és tulajdon-semleges törvénykezés érvényesül, ahol a vállalkozásnak nincs politikai, csak üzleti kockázata. A külföld már felfigyelt ránk, idén meggyorsult a vegyes vállalatok alapításának folyamata, ezzel azonban még nem lehetünk elégedettek. Szervezetten és folyamatosan propagálni kell a külpiacokon a magyar gazdasági lehetőségeket, az e téren érvényesülő kedvezményeket. Itthon pedig a kormánynak azon kell fáradoznia, hogy saját eszközeivel mielőbb lebontsa az adminisztratív és bürokratikus gátakat, gyorsítsa és egyszerűsítse a vegyes vállalatok megalakításának ügyintézését. Az 1988. évi külgazdasági eredményeket is elsősorban abból a szempontból értékelem, hogy a versenyképesség javulása terén milyen haladást értünk el? Mivel az expozé számos összefüggést és eredményt már megemlített, ezért csak néhány pozitív és negatív tendenciát említek. Az eredmények közé kell sorolni, hogy a magyar vállalatok reakciója az erősödő külpiaci konjunktúrára, annak kiaknázására gyorsabb volt, mint amivel az előző évek során találkoztunk. Ebből adódóan a kivitel régen látott, 20-25 százalékos, dollárban mért növekedést ért el, s ezt alapvetően a nagyobb követelményt támasztó fejlett tőkés országokban. Racionálisabbá vált a vállalatok importgazdálkodása, részben a rugalmasabb irányítás, részben a monetáris politika eredményeként. Fontos, előremutató eredménynek tekintjük, hogy a január l-jével bevezetett, alanyi jogon gyakorolható külkereskedelmi tevékenység lehetőségével egyre több vállalat élt. Az előző év végi 350 engedéllyel szemben a novemberi adatok szerint már közel ezer gazdálkodó rendelkezik önálló külkereskedelmi jogosultsággal. Közülük 750 jogi személy, 211 magánszemély, vagy jogi személyiség nélküli társaság. Ugyanakkor szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy a termelési és exportstruktúrában elmozdulás nem történt. Az exporttöbblet jelentős része átmeneti áremelkedésből adódott, és nem kis részben a lakosság életszínvonalának terhére valósult meg. Szaporodtak a minőségi panaszok, s az ezekből eredő veszteségek, és nem csökkentek a belföldi és külföldi kifogások bürokratikus engedélyezési eljárásainkat illetően sem. A stagnáló termelés és a dinamikus konvertibilis export ellenére a belső áruellátás összességében kiegyensúlyozott volt. A kedvező átlag azonban kedvezőtlen jelenségeket is takart. Egyes ellátási hiányokat továbbra sem sikerült felszámolnunk, nem tudtuk az alacsony keresetű lakossági rétegeket megfelelő színvonalú olcsóbb termékekkel ellátni. Tisztelt Országgyűlés! Röviden szólok a kereskedelem előtt álló jövő évi legfontosabb feladatokról. A Tervgazdasági Bizottság megtárgyalta a Kereskedelmi Minisztérium előterjesztésében a külgazdaságpolitika irányelveit. Ezek közül az egyik legfontosabb az, hogy a KGST-kapcsolatok bővítésére, dinamizálására a hagyományos módszerekkel és a kialakult struktúrában egyre kevésbé van mód. Lényegesen javítanunk kell a magyar export, különösen a gépipari kivitel versenyképességét ebben a viszonylatban is, különös tekintettel a szocialista együttműködés várható változásaira az 1990 utáni években. A rubelviszonylatú export már az idén sem volt a korábbi mennyiségben szerződésekkel alátámasztható. Ezért a kormány indokolt esetben fejlesztési támogatást nyújt ahhoz, hogy jó színvonalú konvertibilis export-