Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-31

2573 Az Országgyűlés 31. ülése, 19Í Ők tudják, hogy a kiskereskedelem és a termelőüzem között hosszú az út és nagy az árrés. Sajnos, nálunk még mindig késik a felismerése annak, hogy árrés címén esetleg százmillió dollárt itthon tarthatnánk a lakossági utazási számlákon. Aztán, hogyan bonyolódik, a szó igazi értelmében összebonyolódik az utazási kerettel kapcsolatos ügyintézés. Deviza-számlákat az OTP-ben, az OTP hivatalaiban létszámnövekedés ellenére is csak jelentős túlórázás mellett tudják adminisztrálni. A magyar határon az egyik Vas megyei átkelőhelyen — 16 személy bélyegez, útlevelet kezel, vámárunyilatkozatot áraz és egyeztet és ugyanezt a forgalmat az osztrák határon kettő hivatalnok elintézi. A tanulság okáért mondottam el az előbbi példát. Láttatni akartam azt, hogy az elsietett, vagy szakszerűtlen intézkedések hova visznek és ennek alapján mondom, hogy lehet félni attól, hogy a gazdaságban a tervezett liberalizálási program a lakossági utazási számla sorsára juthat. Az állami hivatalok ezután is mindent tudni akarnak majd a dollárról. Vajon nem akkora adminisztráció zúdul-e a vállalatokra, mint amilyen a személyi jövedelemadó, és az általános forgalmi adó bevezetése jelentett a vállalatoknak. De ennél nagyobb félelmem is van. A liberalizálási program végrehajtásába becsúszható hibák nyomán vajon nem szabadul-e el az infláció? A jövő gazdasági év növeli a társadalom terheit. Ilyenkor az állampolgárok érzékenyen reagálnak a közélet minden eseményével kapcsolatban. Ezzel számolnia kell a közvetlen életkörnyezetnek éppen úgy, mint a távolabb eső kormányhivataloknak. Az infláció fékentartására vonatkozó kormányzati munka csak sikeres lehet. A fél siker is nagy társadalmi veszélyt hordoz. A gazdasági helyzetünk válságos állapotba került és ezzel kapcsolatosan a régi latinok egy bölcs mondását hadd idézzem: ,,A veszélyt csak még nagyobb veszély elvállalásával lehet legyőzni". Én ezt a gondolatot szem előtt tartva a határozottabb, a karakteresebb „A" variáció végrehajtását tartom kívánatosnak úgy, hogy egy nagyon gondos, szakszerű kormányzati munka, egy hozzá szívvel és lelkesen csatlakozó társadalom kínkeserwel, lemondással, áldozat vállalással, de talán meg tudja ezt valósítani. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Beck Tamás kereskedelmi minisztert illeti a szó. BECK TAMÁS: Tisztelt Országgyűlés! A Tervhivatal elnöke átfogó expozéjában utalt arra, hogy a gazdaságpolitika mozgástere szűk, a rövidtávú egyensúlyi feladatok súlyos kényszere és a gazdasági szerkezet átalakításának teendői szembekerültek egymással. Mondanivalómat az expozé azon gondolataihoz kapcsolom, amelyek az örökölt nehéz helyzetből, az említett szűk mozgástérből, a kitörés lehetőségeit és főleg teendőit érintik. A kérdés nehéz. Hogyan lehet a világgazdasági periferizálódást megállítani olyan gazdasági helyzetben, amelyben a fi2574 zetőképesség fenntartása Demoklesz kardjaként lebeg a fejünk felett és emiatt súlyos restrikció érvényesül. Vannak-e lehetőségek és ha igen, milyenek, ennek szelektívvé tételére, a leépülési recessziós irány elkerülésére. A válasz, a kitörés pontjának meghatározása, amely nem lehet más, mint a konvertibilis export dinamizálása, az importot lényegesen meghaladó igen erőteljes bővítése. Közismert, hogy jelenleg hazánk konvertibilis viszonylatú exportja és importja között nagyságrendüeg alig van különbség. Szélesebb értelemben az exportorientált kínálat kiépítése szolgálhatja leghatásosabban a külgazdasági egyensúly javítását. A szerkezeti átalakítás és az egyensúly javítása kényszerének kettős szorításában ezt megnehezíti az a körülmeny, hogy az export dinamizálása nem támasztható alá járulékos külső erőforrások nagyobbmérvú igénybevételével. Külső forrás híján, tehát mindez az itthoni, a hazai gazdasági tevékenység, a piacok és jövedelmek erőteljes belső átcsoportosítását igényli, méghozzá a jelenlegi és a potenciális exportőrök javára. Hangsúlyozom, hogy az exportorientált kínálat és kínálatépítés, mint kitörési pont nem második főcél a sorban, hanem az egyensúlyi és szerkezetátalakítási feladat egyetlen lehetséges érvényre jutási formája. Mit jelent ez a két teendő a restrikció és a vállalatok tekintetében. Hangsúlyoznunk kell a régi és az új gazdaságpolitika azon lényeges különbségét, hogy az újat céljaiban és eszköztárában, az egyensúly javítását nem az általános restrikció eszközeivel akarja elérni, hanem a gazdálkodás még meglévő kötöttségeinek egyidejű felszámolásával, a vállalati gazdálkodás szabadságának világos törvényeivel és nem egyoldalúan változtatható jogszabályok rögzítésével. A képviselők feladata lesz majd dönteni, hogy ez mennyire sikerül. A gazdaság politika bázisán alakulhat ki a kínálati átcsoportosulást elősegítő, ana nemcsak késztető, de kényszerítő vállalati és személyi érdekeltség. Ennek párosulnia kell a lakossági gazdálkodás e célt is szolgáló megélénkülésével. Az is látható, hogy az egyensúlyi, a fejlesztési és az életszínvonal-politikai célokat, stagnáló gazdaságunkon belül nem lehet csupán az elosztás arányainak változtatásával elérni. Emellett elengedhetetlen a gazdaság gyenge jövedelemtermelő-képességének a reálfolyamatoknak érdemi javítása. Sajnos ezzel kevesebbet foglalkozunk úgy a kormányzat, mint a vállalatok szintjén, mint amennyit megérdemelne. A mikroszféra körülményei és lehetőségei mielőbb javítandók. Ennek sikere vagy kudarca a külkereskedelemben is igen éles formában, az áruforgalom egyenlegének változásában mutatkozik meg. Adósságszolgálati kötelességeink, amelyek a 90-es években meredeken növekednek majd, megkövetelik az árucsere, a kapcsolódó szolgáltatások, az idegenforgalom aktívumtermelő-képességének javít ásat. Ez azonban nem jelenti az export, legyen ez szolgáltatás, ttanzitmunka, vagy áru, minden-áron való í. november 24-én, csütörtökön