Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-31

2569 Az Országgyűlés 31. ülése, 1988 rozások többsége reális eszköze lehet a stabilizációs terv megvalósításának. Néhány területen éppen a jövő érdekében, ha más területektől elvont eszközökkel is, de a fejlesztést lehetővé tévő többleteszközöket ad a felsőoktatásnak, kutatásnak, a műszaki fejlesztés néhány területének. A lakosság életszínvonala, ha minimális mértékben is, tovább csökken. Az áremelkedések meghatározó részének kompenzálására csak a nyugdíjasoknál és a többgyermekes családoknál nyílik mód. A stabilizációs terv folytatása tehát 1989-ben további terheket jelent az egész gazdaságnak. A terhek elviseléséhez, későbbi csökkentéséhez akkor járulhatunk hozzá, ha megerősítjük a kormány azon szándékát és a törvényhozásban is támogatjuk, hogy a reformfolyamatot fel kell gyorsítani, annak meghatározó lépései 1990-ben kerüljenek bevezetésre. Szükségét látjuk azonban annak is, hogy a reform továbbfolytatása érdekében erősödjék az egységes kormányzati magatartás, meg kell szüntetni az ágazati érdekek és a kormányzat-szándékainak csendes konfrontációját. Tisztelt Országgyűlés! A stabilizációs terv megvalósításáról készült beszámolót, számítva észrevételeink megfontolására is, a terv- és költségvetési bizottság nevében, de a többi állandó bizottság véleményét is kifejezve elfogadjuk és az A stratégiai változatot támogatva az Országgyűlésnek elfogadásra ajánljuk. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy a beszámolóhoz eredetileg 23, mostanra 25 képviselőtársunk kért szót. Most 15 perc szünetet tartunk, utána folytatjuk a munkát. (Szünet: 17.32-17.48 - Elnök: Vida Miklós.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A kormány stabilizációs gazdasági programjának végrehajtásáról és az 1989. évi gazdaságpolitikai feladatokról szóló beszámoló felett a vitát megkezdjük. Szólásra következik dr. Schmidt Ernő, Vas megye 10. számú választókörzetében megválasztott képviselőtársunk. Dr. SCHMIDT ERNŐ: Tisztelt Országgyűlés! Jó volt arról hallani, hogy a gazdaság elmozdult a holtpontról. Különösen a 9 havi tőkésexport-teljesítmény dicsérhető, a rubelszaldó is javult - hallottuk a múlt évhez képest, a külkereskedelmi összteljesítmény tehát örvendetes. Az idei költségvetési előírások teljesítése körül mégis feszültségek vannak, sőt jövőre a tervezett vállalati és lakossági támogatások egyharmad részének leépítésén túl további erőteljes elvonásra van szükség a költségvetés egyensúlya érdekében. Nyilvánvalóan majd az 1989. évi költségvetési törvényjavaslat tárgyalása során kapnak a képviselők tájékoztatást arról, hogy miért növekszik továbbra is a költségvetés „étvágya". A rendelkezésünkre adott információk alapján az már kiszámítható, hogy a vállall november 24-én, csütörtökön 2570 kozást, a termelő szférát miként érintik a tervezett mértékű elvonások. Engedje meg a tisztelt Országgyűlés, hogy két számpélda alapján adjam elő érvelésemet. Az első példa: egy teoretikus vállalat 30 millió forint körüli tőkét működtet és 30 millió forint hozamot ér el. A termeléshez 2,5 millió forint nettó munkabért fizet ki. A személyi jövedelemadó, a társadalombiztosítási járulék, a szakoktatási adó, a lakásalap adója, a műszaki fejlesztési alap adója, a nyereségadó levonása után a termelés 30 millió forint hozamából a költségvetés 24 millió forintot, 80 százalékot kap, a termelőnél 6 millió forint, 20 százalék marad. De lássunk egy másik számpéldát. Tételezzük fel, hogy az előbbi működtetéssel említett üzemet most új beruházásként kell megépíteni, és majdan ugyanolyan kondíciókkal fog üzemelni. A 30 millió forint fejlesztési költség után először megfizeti a beruházó az általános forgalmi adót, a beruházási költség 50 százalékára bankhitelt vesz fel, amelynek visszafizetését három év alatt vállalja, és ebben az esetben a törlesztés 3 évében évente átlagosan 11,8 millió forint általános forgalmi adót, bankkamatot és hitelt törlesztő részletet kell kifizetnie. Az első példa szerint a termelőnél — mint mondottam — kereken 6 millió forint marad, amely már nem nyújt fedezetet a hitel törlesztésére, veszteséges lesz a beruházás, a veszteség mértéke a számpéldában a beruházott vagyon 10 százalékát adja. Fontos megjegyzésem van ehhez a példához. Az elképzelt 100 százalékos tőkearányos hozam az egy álom. A magyar gazdaságban a 35 százalékos érték kiemelkedőnek számít. Javasolom, hogy a kormány szakértői is végezzenek ilyen számítást. Az előbbi példák azt mutatják szerintem, hogy a mai bankkamatok és a költségvetés céljára tervezett elvonások nincsenek összhangban. A beruházások radikális lefékeződése fog bekövetkezni a jövő évben, ami a gazdaság fejlődését, a stabilizálódást komolyan veszélyezteti. Ha már a beruházásokat említettem, időzzünk röviden ennél a témánál. A tervhivatal tájékoztatójában azt olvashatjuk, hogy az idén elért export-többlet nemkívánatosán éppen a korszerűtlen termékekből képződött. „Még mindig nincs fordulat a termékszerkezet korszerűsítésében" — olvasható az OT előbb hivatkozott anyagában. Mintha türelmetlenség érződnék a megállapításból. A türelmetlenség a gazdálkodóknak szól. Jogos-e ez a szemrehányás? Részletesen tanulmányozva a KSH statisztikai évkönyveit, a következő megállapítások tehetők. 1980 és 87 években, az ipar beruházásai, változatlan áron számolva, évről évre csökkentek. Az 1980. évi 70 milliárd forintról 87-ben 61 milliárdra csökkent a fejlesztésre költött pénz. E pénzekből a feldolgozóipar csak 38 milliárd forintot használt fel, a többit a bányászat, az energiaipar és a kohászat költötte el. Mire futotta az előbb említett ipari beruházásokból, milyen változást hozott az ágazat gazdálkodásában? Erre kerestem az adatokat ugyancsak a statisztikai évkönyvben. Két adatot mon-