Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-31

2567 Az Országgyűlés 31. ülése, 1988. november 24-én, csütörtökön 2568 szükséges forrásokról, lehetőségekről. A felelős véleménynyilvánításhoz nagymértékben hozzájárult, hogy a kormány végre konkrét információkkal segítette a képviselőket a gazdaság mozgásterének reális megítéléséhez. Sajnálatosan ez csak most történt meg és egyes kérdéseket illetően a képviselőknek még mindig kétségeik vannak. Nagyobb bizalmat, több információt kérnek a képviselők, mert döntéseik csakis a rendelkezésre álló információk alapján válhatnak felelőssé. Itt szeretnék kitérni arra, amit a miniszteri expozé az adósságállományunkkal kapcsolatban örökségként tárgyalt. Természetesnek tartom, hogy a múlt tanulságain épülhet fel a jelen és a jövő tennivalóinak meghatározása. Kizárólagosan ilyen szándékkal kívánom értékelni a terv és költségvetési bizottságban lezajlott vitát is. Az elmúlt másfél évtizedben a gazdaságpolitika meg őrizhet őnek és finanszírozhatónak vélte az adott merev struktúrát. Ennek látszólagos sikerei jelentős mértékben hozzájárultak a reformok elodázásához, az 1982. évi fizetési gondok látványos megoldása pedig kifejezetten azt a hiedelmet táplálta, hogy a reálszféra teljesítmény hiányait a kedvező hitelfelvételi lehetőségekkel ellensúlyozhatjuk. Ez részben magyarázatot ad az utóbbi három év adósságállományának növekedésére, nyilván való más okok mellett. Fontos arról is szólni, hogy a folyamatokról a vezetésnek volt információja, a képviselőkről ugyanez teljes bizonyossággal nem mondható el. Még egy körülményt mindenképpen helyesen kell megítélni a gazdaságpolitikában. Jelenlegi adósságállományunk — az utóbbi évek hitelfelvételi politikájának hatására — lejárati összetétele olyan, hogy átmenetileg enyhíti az adósságszolgálat terheit, azonban ennek érvényessége pontos dátummal meghatározható, mintegy három évig tart. Ezt a hároméves időszakot gazdaságunk kihasználhatja, fedezetet teremthet a magasabb kötelezettségek rendezésére. Ez az a helyzet, amelynek megoldásában a törvényhozóknak és a kormányzatnak felelősen együtt kell működnie. A megoldás az expozéban megfogalmazást nyert, a reformfolyamatot mielőbb be kell fejezni. A bizottságokban lefolyt viták arról tanúskodnak, hogy a képviselők reálisan látják a struktúraváltás és az egyensúly-dilemma szorítását, de semmiképpen nem fogadják el a mindenáron létrehozott egyensúly érdekében a struktúraváltás feláldozását. A költségvetési elvonások mértékének növekedését azért fogadják nagy kétkedéssel, mert ezek következménye, szelektív hatása kérdéses, a képződő többletjövedelem hatékony felhasználásának sincsenek meg teljes körben a garanciái. A képviselőket ezek a gondolatok foglalkoztatták, amikor a vállalati nyereségadó 50 százalékos mértékét fogadták el. Igaz, többen ezt is túlzottnak ítélték és az érdekképviseletek álláspontját tartották helyesnek, amelyek 30-35 százalékos adót és ezen kívül az osztalék bevezetését tartották indokoltnak. Ezt az álláspontot a terv- és költségvetési bizottság, de egyetlen más bizottság sem tette magáévá. Végül is a terv- és költségvetési bizottság a többi bizottság álláspontját is mérlegelve, az 50 százalékos adómértéket fogadta el. Magáévá tette a jogi és igazságügyi bizottság azon álláspontját, hogy a többi elvonás jellegű pénzalap ügyét törvényjavaslat formájában terjessze a költségvetéssel együtt a parlamenti bizottságok elé a kormány. A bizottságok az addig osztaléknak nevezett elvonást, ami azóta más és más nevet kapott, kidolgozatlannak tartották, azt érdemben nem tárgyalták. Hasonló észrevételek hangzottak el a többi pénzalappal kapcsolatban is. Az építési és közlekedési bizottság felvetette, hogy a lakásalap jelenlegi konstrukciója elfogadhatatlan, diszkriminálja a nyereséges vállalatokat, csak a bérre vetített elvonás vizsgálható. Felvethető azonban a lakásalap létesítésének gondolatával szemben az is, hogy a jelenlegi tarthatatlan lakásfinanszírozási konstrukció átmentését jelenti. A bizottság elismerően értékelte a kormány azon törekvéseit, amelyeket a szerkezeti változások fokozására kíván tenni a következő évben. Bár a liberalizáltabb bérgazdálkodást is kritika érte, mégis érzékelhető elmozdulásnak ítélik a kormány felfogását a teljesítményösztönzés tekintetében. Többen felvetették, hogy az árszabályozás korszerűsítése mellett vizsgálja felül a kormány a szabályozás azon elemeit is, amelyek kifejezetten az infláció növekedését idézhetik elő. Közös vélemény alakult ki abban, hogy az 1988. évi eredmények lehetővé teszik az A-változat megvalósítását, amihez azonban az idő nem áll korlátlanul rendelkezésre. Éppen ezért szükségét látom annak, hogy rámutassak, a kormánynak nagyobb határozottsággal kell cselekednie, ugyanis a jelenlegi szándékok az elvonások növelésére, néhány kérdésben a cselekvés elodázására is alkalmat adnak. Hiszen hogyha fájdalmasabb is, szembe kell nézni olyan feladatokkal, amelyeket most már megoldhatunk. Néhány évvel később, ha adósságállományunk terhei hirtelen megnövekednek, már nem lesz módunk. Ma elérhető olyan konszenzus a lakossággal és a gazdasági élet szereplőivel, hogy vállalják a nagyobb terheket, ha tudják pontosan, hogy miért teszik. A kormánynak végre rá kell szánnia magát arra, hogy a költségvetésből finanszírozott felesleges létszámokat, intézményeket megszüntesse vagy radikálisan csökkentse. A veszteségesen dolgozó vállalatokat nemcsak felszámolni, hanem kiárusítani, eladni is lehet. Jelentős számban vannak olyan veszteséges vállalatok is, amelyek egységei központjuk nélkül versenyképesen működhetnének, akár szövetkezeti, akár magántulajdonban is. Sürgős megoldásra van szükség a lakásügyben is. Ez nemcsak társadalmi kérdés, hanem a költségvetés számára hova-tovább kezelhetetlen feladat. Tisztelt Országgyűlés! A kormány azon törekvése, amely az egyes jövedelemtulajdonosok azonos terhelését jelenti, egyetértéssel találkozott. Kényes egyensúlyt kell tartani a szabályozásnak a pénzügyi egyensúly, a szerkezetátalakítás, vásárlóerő szabályozás és az ösztönzés, a jelenlegi terhek viselése és a jövőt alakító oktatás és kultúra finanszírozása között. Az 1989. évi tervben megfogalmazott elhatá-