Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-31

2559 Az Országgyűlés 31. ülése, 1988. november 24-én, csütörtökön 2560 automatizmussal együtt 33 milliárd forinttal emelkednek, ami az alapvető termékek és szolgáltatások körében a kiadási többlet mintegy háromnegyedének kompenzálását teszi lehetővé a nyugdíjasoknál és a gyermekes családoknál. A lakosságot is érinti, hogy a költségvetési kiadások kényszerű mérséklése miatt az egészségügy, az oktatás és a kultúra ellátási színvonalának teljes körű megőrzésére nincsen mód. Csökken a humán infrastruktúra beruházása is. Csak a felsőoktatás, a kutatás és a műszaki fejlesztés egyes területein növekedhet a ráfordítások reálértéke. A felsőoktatási alap összege például az 1988. évi 150 millió forintról 600 millió forintra nő. Jelentősen szűkülnek az államigazgatáshoz kapcsolódó költségvetési kiadások. Az állami és tanácsi igazgatás, a társadalmi szervezetek és szervek kiadásai reálértékben 10 százalékkal, a védelemre fordított összegek reálértéke 3 százalékkal csökken. Ezen utóbbin belül a Magyar Néphadsereg fenntartására és működtetésére fordítható pénzügyi előirányzatok reálértéke 7,5 százalékkal mérséklődik. E területeken az intézményrendszer alapvető átalakítása nélkül a további megtakarítási lehetőségek korlátozottak. Ezért is fel kell gyorsítani az intézményrendszer modernizálását. Az állami beruházásoknál döntően csak a már megkezdett beruházások folytatására van mód. Elmentünk addig a határig, amelyen túl a további csökkentés már alapvető jelentőségű, például metró, telefonhálózat, vagyis elsősorban az infrastrukturális beruházások leállítását tenné szükségessé vagy jelentős mérséklését igényelné. A tervek viselésében a vállalatoknak a korábbiaknál nagyobb részt kell vállalniok. így a kormány javaslata szerint részt kell venniük a korábban felvett lakáshitelek kamatterheinek a költségvetéstől történő átvállalásában, és a fiatalok első lakáshoz jutásának támogatásában. A kormány javasolja — és írásban is ez lett kiosztva —, hogy a vállalkozási nyereségadó mértéke 55 százalék legyen. Ötven százalékos mérték esetén a kormány arra kényszerülne, hogy javaslatot tegyen az állami tulajdon utáni járadék fizetésére. A vállalati nyereség költségvetési centralizációja a kieső és belépő adók egyenlegeként a javasolt intézkedések mellett az ideinél ugyan 5 százalék ponttal nagyobb, de az 1987. évinél számottevően kisebb. A vállalati források lehetővé teszik beruházásaik volumenének az ez évi magas szinthez képest is további 2-3 százalékos emelését. Nyilvánvaló azonban, hogy a vállalatok közötti differenciálódás erősödik. A stabilizációs program következetes végrehajtása érdekében a javasolt intézkedéseket meg kell hozni. Ha ezt nem tesszük, elkerülhetetlen a lakosság terheinek további nagyarányú növelése. Tisztelt Országgyűlés! Az A-változatként ismertetett gazdaságpolitika számos előnye mellett komoly kockázatokkal is jár, melyeket a kormánynak vállalni kell és melyekre a szükséges felkészülés érdekében külön is felhívom a tisztelt Országgyűlés figyelmét. Amennyiben a szerkezetváltás meggyorsításához szükséges importliberalizálás nem párosul szigorú vásárlóerő-szabályozással nagyobb szelektivitással, az import nemkívánatos mértékben bővülne. Ez esetben a külkereskedelmi és a fizetésimér leg-pozíció a tervezettnél jóval kedvezőtlenebbül alakulna, és ez nagymértékben megnehezítené fizetőképességünk fenntartását. A javasolt bérliberalizálás viszont az áralakulás szempontjából jelent kockázatot. Ezért is fontos, hogy az érdekegyeztetés keretében is erősödjék a bérnövekedés, és a teljesítmények kapcsolata. Az összhang megvalósításában megnövekszik a Magyar Gazdasági Kamara, a szakszervezetek és a helyi kollektívák, gazdasági vezetők politikai felelőssége. Ha a bérek emelkedése teljesítmények nélkül meghaladná a belföldi felhasználással összhangban álló mértékeket, az így keletkező inflációs nyomás hatására nem lehetne elkerülni a fogyasztói árak erőteljesebb emelkedését. Kockázati tényező, hogy a pénzügyi egyensúly megteremtésében, a terhek elosztásában még nem jött létre egyetértés a kormány és az érdekképviseleti szervek között. Fel kell hívnom a figyelmüket ezzel kapcsolatban arra is, hogy a költségvetési bevételek egyre nagyobb hányadát törvények rögzítik, míg a kiadási oldalon automatizmusok és társadalmi elkötelezettségek érvényesülnek. Ezért a kormány lehetősége a költségvetési egyensúly javítására önmagában korlátozott. Márpedig, ha a pénzügyi egyensúly kérdésében nem sikerül egyetértésre jutni, a túlelosztás következtében ugyancsak felgyorsulhat az infláció. Az antiinflációs politika kétségtelenül nem állami deklaráció kérdése. Az infláció csak akkor fékezhető meg, ha a gazdaságban, a piacon hatnak az antiinflációs tényezők. Ez pedig csak a piaci szereplők számának növelésével, a kínálat, beleértve az import bővítésével, a vásárlók pozíciójának erősítésével, tehát lényegében kínálati többlettel érhető el. A mai helyzetet elemezve egyszerre kell tehát kínálatot bővíteni és a fizetőképes keresletet korlátozni, mégpedig aktív költségvetési és pénzügyi politikával. Emellett az állam továbbra sem mondhat le azokról a törvényes árszabályozási, árellenőrzési eszközökről, amelyekkel vissza tudjuk szorítani az inflációs törekvéseket. Csak ez a komplex gazdaságpolitikai magatartás képes rendkívül erőteljes inflációs nyomás fékezésére. Tisztelt Országgyűlés! Súlyos gazdasági gondjaink, éleződő társadalmi feszültségeink a stabilizációval együtt járó terhek időnként felszínre hoznak olyan véleményeket is, amelyek adósságaink átütemezésével vélik a megoldást megtalálni, bővebb mozgásteret remélve egy ilyen lépéstől. A valóság az, hogy az átütemezés a fizetési mérleggondokat nem enyhíti, hanem drámaian növeli, a gazdálkodás feltételeit rövid távon rendkívüli mértékben rontja. A kamatokat ebben az esetben is fizetni kell, tehát már a következő évben, de tartósan is több mint egymilliárd dolláros kereskedelmi aktívumot kellene elérnünk az idei 250-300 millió dollárral szemben.