Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-31

2561 Az Országgyűlés 31. ülése, 1988. november 24-én, csütörtökön 2562 Az importlehetőségek részint ezért, részint mert a behozatalhoz csak készpénzfizetés ellenében juthatnánk, radikálisan szűkülnének. Az import nagy mértékű csökkenése miatt a termelés jelentős mérséklődése, a termelői kapacitások tömeges leállítása válna szükségessé. Kritikus áruhiány következne be. Az életszínvonalat 25-30 százalékkal is csökkenteni kellene. A gazdasági reformfolyamat megszakadna. Ezeket a hatásokat több, adósságát átütemezni kényszerült ország példája mutatja. Mindez alapvető érdekeinkkel ellentétes, tehát ezt meg kell előznünk. Tisztelt Országgyűlés! Az 1989. évi tervjavaslat bizonyos intézkedései, annak alternatívái messze túlmutatnak a naptári éven. Rövid távú gazdaságpolitikánk azonban csak akkor lehet sikeres, ha hoszszabb távú stratégiai teendőinket is átgondoljuk. Ez a munka is intenzívebbé vált, s a korábbiaknál szélesebb körben folyik. Az idén több irányban indítottunk el stratégiai típusú gazdaságpolitikai munkákat. Az MSZMP Központi Bizottságának megbízásából szakértőkből álló bizottság értékeli az elmúlt időszak fejlődését, eredményeit, negatívumait, tanulságait. Egy másik munkabizottság javaslatokat alakít ki a távlati gazdaságpolitikai stratégiára. Az Országos Tervhivatal irányításával tudományos kutatók és a minisztériumok bevonásával folyik a távlati fejlődés stratégiai alternatíváinak kidolgozása. Megkezdődnek a következő középtávú terv kidolgozásának munkálatai is. Ennek lépéseként kerültek és kerülnek sorra a KGST-tagországaival folytatott gazdaságpolitikai konzultációk, és hamarosan megkezdődnek a tervkoordinációs tárgyalások. A KGSTországokkal folytatott együttműködés fontos támpontja gazdaságpolitikánknak. Az együttműködés mechanizmusának további átfogó megújulásához alapvető érdekünk fűződik. Ez a felismerés más tagországokban is egyre erőteljesebb. A gazdasági reform munkálatai széles körben és részben új alapokon folynak. így a Minisztertanács megbízásából és irányításával megkezdődött a gazdaság irányításának, működésének és intézményrendszerének továbbfejlesztésére vonatkozó átfogó reform koncepciók kialakítása. Ez a folyamat a gyakorlatban is megkezdődött, a bankreformmal, az adóreformmal, és ennek szerves rendszerszerű kiépítését teszi teljessé a vállalkozási nyereségadó elfogadása is. Ebbe a folyamatba illeszkedett a társasági törvény elfogadása. A gazdasági reform lényege azonban nem az adóztatás, hanem a gazdálkodási és jogi feltételeknek a piaci értékrendhez való igazítása. Fontos annak az elvnek az érvényesítése is, hogy a költségek alapvetően azt terheljék, akinek érdekében felmerültek, azaz a költségvetést, a gazdálkodói kört vagy a lakosságot. Ehhez döntő fontosságú a költségvetési reform, a tulajdoni reform és az elosztási reform, aminek része a bérreform is. Ahhoz, hogy a lépések összehangoltak legyenek és kellő idő jusson az előkészítésre, célszerű ezeket 1990-re összpontosítani. Ez nem hosszú idő, lényegében egy év. Valószínű, hogy nem minden lépés ütemezhető 1990. január elsejére. De ettől az időponttól kezdődően minden további intézkedés egységes koncepció alapján valósulna meg. Egy teljes körű és összehangolt gazdasági reform, amely párosul a politikai szféra reformjával, minőségüeg más mozgásteret jelentene a gazdálkodás számára. Tisztelt Országgyűlés! A kormányprogram elfogadása óta eltelt időszak gazdasági fejlődését áttekintve megállapíthatjuk, hogy a program célkitűzéseinek megvalósításában alapvetően helyes irányban indultunk el. Az 1988. évi gazdálkodási eredmények lehetővé teszik a program folytatását. A kedvező folyamatokat és a hiányosságainkat értékelve alakítottuk ki a következő évek gazdaságpolitikai irányvonalát és az 1989. évi terv céljait és eszközeit. Ha a gazdaságpolitikai irányvonalat a Tisztelt Országgyűlés elfogadja és a jövő évi tervet sikeresen megvalósítjuk, akkor lényegesen erősítjük azokat a feltételeket, amelyek a gazdasági stabüizáció megvalósítását, a gazdasági kibontakozás felgyorsítását lehetővé teszik. Ehhez a korábbinál radiálisabb eszközöket, megoldási módokat is alkalmaznunk kell. így a követendő úton nemcsak feszültségeket oldunk meg, hanem feszültségeket is teremtünk. A javasolt út azonban, ha kockázatos is, de reálisan biztosítja, hogy ne szakadjunk le a világgazdasági fejlődés fő áramlataitól. E gondolatok jegyében a kormány nevében kérem az Országgyűlést, hogy a beszámolót vitassa meg és elfogadásával támogassa a kormány gazdaságpolitikai törekvéseit. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Következik dr. Puskás Sándor, a terv- és költségvetési bizottság előadója. Dr. PUSKÁS SÁNDOR: Tisztelt Országgyűlés! 14 hónappal ezelőtt a kormány stabilizációs tervet nyújtott be az országgyűlésnek. A terv sajnos nagy késedelemmel, azon a tényszerű felismerésen alapult, hogy egy változatlan felfogású gazdaságpolitika menthetetlenül a világfolyamatoktól történő leszakadásunkat véglegesítené és ugyanakkor nagyon rövid idő alatt az ország fizetésképtelenné válna. A stabilizáció kényszere olyan helyzetben találta gazdaságunkat, amikor a korábbi döntéseket a tények tévesnek minősítették, tisztázatlan kérdések sora tornyosult az új kormány elé. A stabilizáció sikeréhez szükséges reformlépések egy szűkebb része volt bevezetésre alkalmas, más tervezett lépések vita, kidolgozás alatt álltak. A szükséges politikai döntések is elbizonytalanodtak. A kormánynak ebben a helyzetben nem lehetett más választása az adott ismereteket figyelembe véve, beterjesztette előbb a társadalmi vitára, majd a törvényhozók elé a stabilizációs tervet. Nyíltan megfogalmazta a hiányosságokat, de határozott elkötelezettséget is vállalt a reformfolyamat továbbvitelére. A stabilizációs terv, mint az új kormány programja, bizalmat kapott a parlamentben. Az első év után a kormány és a képviselők is jóval több ismerettel rendelkeznek a valóságos helyzetről. Egy évvel korábban