Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-31

2547 Az Országgyűlés 31. ülése, 1988. november 24-én, csütörtökön 2548 nagyon gyakran fordulat-jellegű politikai kérdésekben. A másik tervvel és javaslattal kapcsolatban, amelyet Király Zoltán képviselőtársunk terjesztett elő: mivel nem kis mértékben személyes elhatározásomon múlik az, hogy ez a javaslat eldőljön itt, a mai parlamenti ülésszakon, én szeretném készségemet kifejezni, hogy minden, a párbeszédre épülő, a partnerséget tiszteletben tartó együttműködésben — ahogyan az előzőekben is mondhattam —, katasztrófamegállító kiegyezési szándékkal szívesen részt veszek. Ez közös érdekünk, legalábbis azoké, akik — megint egy ottani kifejezést hadd idézzek — nem válságspekulánsok, hanem az ország kibontakozását, és felemelkedését akarják. Tehát készségemet fejezem ki az ilyen munkában való részvételre. Nagyon fontos tapasztalatokat ismerhettünk meg Csipkó Sándor képviselőtársam szavaiból. Ezek közül itt most csak egyetlenegy dologra szeretnék utalni: a képviselői munkára és a képviselői felelősségre. Én úgy hiszem, hogy az 1983-as választási törvény után az 1985-ben megválasztott parlament, Országgyűlés nagyon jelentős előrehaladást tett a korábbi országgyűlési gyakorlathoz képest. Ebből ered zavarunk is, amire Csipkó Sándor is utalt, amire itt mások is utaltak. Mihelyt tétje lett a képviselőségnek, és mihelyt tétje van az itt elfogadott döntéseknek, egy korábbi szerkezet működési feltételei már nem alkalmasak az együttműködésre. Ez derült ki egyikmásik alkalommal. Én ettől még nem vonom kétségbe az Országgyűlés méltóságát. Láttam én nagyobb parlamenti forgalmakat is a világban és a világ minden részének vannak ilyen és ehhez hasonló eseményei. Szokatlan számunkra, nagyon sokszor zavarba ejtő, de erről az ellentmondásról van itt szó, és ez az ellentmondás fogja az ügyrendet, az új követelményeket, a törvényhozási ciklus követelményei szerint elénk hozni. Abban pedig teljesen egyetértek vele, hogy a kormány mindaddig, amíg a párbeszédre lehetőség van, szövetségest lásson mindenkiben, akinek javaslata van az ország helyzetének javítására. Végül még az ő szavaihoz kapcsolódva: a kormány és a képviselők együttműködésére vonatkozó észrevételeit elfogadom, hiszen valóban arról van szó, hogy a különböző, esetleg markánsan létező vélemények információ hiányában, a képviselők munkafeltételeinek hiányában nem tudnak formát ölteni. Úgy hiszem, hogy az alkotmány, meg a jövő ciklus parlamenti munkája dolgában erre is vissza kell majd térni. És erről is rendelkezni kell, amíg lehet és amint lehet. A kormány nem várja meg ezt az együttműködési korszakot, hanem megpróbál elébe menni ennek az igénynek. Soltészné Pádár Ilona felszólalásából a szívem szerint szóló népfront-tapasztalatokra hadd ne térjek ki, valóban az a kérdés, hogy képesek leszünk-e a pluralizmus alkotmányos megjelenítésére. A kormány terve az, hogy ez megvalósuljon. Tisztelt Képviselőtársaim, Tisztelt Országgyűlés! Határozathoztalra a következő javaslatot szeretném tenni. Fogadja el ebben a műfajban először, a mi betanulási szándékunkat is méltányolva és mérlegelve, tájékoztatásul az Országgyűlés ezt a tervet, amelyet a politikai intézményrendszer reformjával kapcsolatos jogalkotási munkáról az Országgyűlés elé terjesztettem. Ebben a kormányra nézve — ha jóváhagyja az Országgyűlés ezt a beszámolót — kötelező minden olyan pont, amit a kormány terjesztett ide elő. Javasolom ebbe a határozatba felvenni, hogy a kormány gyorsítsa meg az Alkotmány előkészítésével kapcsolatos tevékenységet és kezdjen ez ügyben tárgyalásokat a parlament által kiküldött bizottsággal vagy adjon jelentést a parlamentben erről a munkáról. A párttörvénnyel kapcsolatban, valamint az emberi jogok üst áj ával és kódexével kapcsolatban pedig kötelezze a kormányt, hogy az előkészítő munkálatokról tegyen jelentést az Országgyűlésnek. Elnézést, hogy zárszó és válaszadás címén talán a megszokottnál hosszabb időre vettem igénybe a figyelmüket és a türelmüket, de itt arról is szó van, amiről oly sok képviselőtársam beszélt a felszólalásában vagy legalábbis többen beszéltek. A bizalom dolgáról. A kormány iránti bizalom nélkül — én is úgy vélem — nincs lehetőség a kibontakozásra. Erre a bizalomra természetesen a kormánynak kell rászolgálnia. Merthogy a bizalomnak az a természete, hogy válságnak az éli meg, akitől megvonják. Aki megvonja, az nem bizalmi válságot él meg. Az megvonja a bizalmat, kategorikusan cselekszik. Ez válság azoknak, akiktől megvonják a bizalmat. Én úgy hiszem, ez a kormány jó ígérettel és e vita tanúságai szerint bizakodással, tehát a bizalom reményében kezdhet hozzá ezeknek a feladatoknak a megoldásához, és kérem magam is ezt a bizalmat ennek a tervnek a jóváhagyásával. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A zárszóból, a vitazáróból is kitűnt, hogy tulajdonképpen a kormány most a politikai intézményrendszer korszerűsítését célzó munkálatokról, azok ütemtervéről szólt, azt terjesztette be, tehát érdemi kérdések eldöntésére most nem kerülhet sor, ez egy későbbi időszak feladata lesz. Azt javaslom: fogadjuk el Pozsgay elvtárs javaslatát azzal, hogy az Országgyűlés fogadja el tájékoztatásként az előterjesztett tervezetet, kérje fel a kormányt arra, hogy gyorsítsa meg az Alkotmányt előkészítő munkálatokat és adjon erről számot az Országgyűlés illetékes bizottságának, és tegyen jelentést majdan a törvényelőkészítő munkálatokról. Aki ezzel egyetért, kérem, kézfel tartással szavazzon. (Megtörtént.) Köszönöm. Megállapítom, hogy a szavazás eredménye nem kétséges, ezért a házszabályok 42. §-ának (6) szakasza szerint a további szavazatokat nem kívánom megszámoltatni. Mégis megkérdem, kéri-e valamelyik képviselőtársunk a további szavazást és a szavazatok megszámlálását. Nem. Köszönöm.