Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-31

2541 Az Országgyűlés 31. ülése, 1988. november 24-én, csütörtökön 2542 suló, a helyi önkormányzati és a korporativ érdekképviseleti demokrácia megteremtése, valamint az alkotmányosság érvényesítése és a jogállamiság. Ahhoz, hogy a célkitűzések megvalósulhassanak, hogy elkerülhessük az anarchiát, a társadalom végletes megosztottságát, egy társadalmi robbanást, szükség van meghatározott eszközökre és feltételekre. Szükség van mindenekelőtt egy tervezett és körülhatárolt többpártrendszerre. Szükség van demokratikusan megválasztott Alkotmányozó Nemzetgyűlésre. Szükség van az állami és pártvezetés személyi összetételének radikális és tömeges megváltoztatására, új politikai kultúrát hordozó személyiségek hatalomra juttatására. Szükség van új társadalmi közmegegyezés kialakítására, a demokratikusan megszerveződő politikai erők között. Részben amolyan „kiskoalíció" létrehozására, a meghatározó politikai erők kompromisszuma alapján, részben pedig politikai „nagykoalíció" megteremtésére, a társadalom koalícióba szerveződött politikai erői és a társadalom reformelkötelezett tömegei között. A szükségletek eme fölsorolása nem önkényes és nem rögtönzött. Élő kívánságként mindegyik ott leledzik a közvéleményben. E kívánságok programokban, szervezetekben öltöttek testet az elmúlt hónapokban, elhangoztak politikai közéletünk új fórumain. Az Új Márciusi Front november 5.-i vitaülésén Bihari Mihályt ól, a Magyar Demokrata Fórum, a Fiatal Demokraták Szövetsége és más politikai mozgalmak összejövetelein. Ezekkel a kívánságokkal komolyan számolni kell, mert a vita itt van a nyakunkon, ahogyan ezt éppen dr.Mezey Károly fogalmazta meg. Tisztelt Ház! A szükségletek sorából hadd emeljek ki egyet, a legérzékenyebbet, a többpártrendszert. Ma e téren kétfajta félelem van jelen. A pártvezetés és a párttagság nagyrésze azért fél a többpártrendszertől, mert úgy gondolja, hogy egy versengő többpártrendszer esetén totális politikai vereséget szenvedne. De még azt is totális vereségként élné meg, ha a jelenlegi monopolisztikus hatalmából kisebbségi ellenzéki párttá lenne. Másrészről viszont félelem jellemzi a társadalom alternatív szerveződésű erőit is. Félnek attól, hogy a párttal való egyezkedés során taktikai engedmények áldozatai lesznek, és a történelmünkből már ismert módon politikailag, vagy szervezetileg feldarabolják őket. Erre hallottunk ékes példát a múltunkból éppen az előbb. Mindkét félelem legyőzése alapvető feltétele a demokratikus politikai kibontakozásnak. Ezért javaslom az átmeneti időszakra — Bihari Mihály terminológiája szerint — egy tervezett és határolt többpártrendszer bevezetését. Amiben a határolt több pártrendszer olyan, a politikai konszenzus során kialakított megállapodásokat, ha úgytetszik korlátokat jelent, amelyhez a legálisan létrejövő és működő pártok az átmenet időszakában tartani kötelesek magukat. Vagyis nem kérdőjelezik meg a katonai szövetséghez tartozást. Nem kérdőjelezik meg a szocializmust, mint történelmi alternatívát. Az átmeneti időszakban elismerik a Magyar Szocialista Munkáspárt politikai vezető szerepét és ennek a parlamentarizmusba épített garanciáit. E garancia lényege az MSZMP képviselőinek 50 százalékos, vagy azt kismértékben meghaladó aránya a parlamentben. A tervezettség pedig azt jelenti, hogy a parlamentnek a decemberi ülésszakon határoznia kell az egyesülési törvényről, amely deklarálja a pártalapítás szabadságát. Egyetértek Mezey Károllyal, ez a kulcskérdés. Ugyanakkor nem tartható az, hogy a párt gyakorlati létrehozását külön törvényben kívánják szabályozni. Pozsgay elvtárs a viták összegzéseként úgy fogalmazott: a politikai pártról szóló törvényt célszerűnek látszik az új Alkotmány után megalkotni. Nem értek egyet ezzel. A pártalapítás feltételeit rendezni szándékozó törvény csupán technikai jellegű lehet, amely a lajstrombavételről, bejegyzésről, az alakuló jegyzőkönyv tartalmáról, és így tovább rendelkezik. Jellege miatt ez rövid idő alatt elkészíthető, ezért kötelezni kellene a kormányt arra, hogy a decemberi ülésszakon ezt is terjessze a parlament elé. Ez elengedhetetlen feltétel ahhoz, hogy a pártalapítás megvalósítható legyen. S mindez feltétele annak, hogy a politikai intézményrendszer reformját érdemben felgyorsíthassuk, hogy a következő egymásfél évben politikailag megtervezett lépésekkel eljuthassunk egy működőképes többpártrendszerhez, a hatalom intézményes megosztásához, egy olyan pártkoalíción alapuló közmegegyezés kialakításához, amely szilárd politikai bázist jelent a kormány és a parlament további munkájához. Nem vagyok egyedül, aki számára egy ilyen, a jelenlegi helyzet miatt most csak vázolt feladat vállalható, s aki a program kimunkálásában is hajlandó részt vállalni. Figyelembe véve az eddigi vitákat, az alternatív csoportoknál megfogalmazott javaslatokat és programokat, néhány képviselőtársammal, — akikkel részt vettünk egy előzetes képviselői konzultáción —, vállalkozunk arra, hogy szakértőket bevonva, és Pozsgay Imre államminiszterrel folyamatosan konzultálva részletesen kidolgozott politikai reformprogramot terjesszünk a Parlament elé a következő, vagy a jövő évi első ülésszakon. Bizonyságot szeretnénk tenni arról — ismét Pozsgay elvtársat idézem —, hogy itt valódi jogállam, pluralizmus formálódik. Javasolom, hogy az Országgyűlés ennek kidolgozására hozzon létre egy külön ad hoc bizottságot, vagy pedig a már létrehozott reform-bizottság kiegészítésével bízza meg ezt a társaságot is e program kidolgozásával és előterjesztésével. Az államminiszteri tájékoztatót, ha az figyelembe veszi az általam elmondottakat, ha együttműködésre kész a társadalom megszerveződött erőivel, az „új reformhoz új koncepció" alapján megfogalmazandó politikai program kidolgozásában, akkor elfogadom és elfogadásra ajánlom. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Bejelentem, hogy a tájékoztatóhoz hoz-