Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-31

2539 Az Országgyűlés 31. ülése, 1988. november 24-én, csütörtökön 2540 zalmat nyújt és bizalmat kap cserébe. Ezen belül fontosnak tartom, hogy kellő toleranciával kezeljük azokat is, akik az állampolgári szabadságjogokat egyéni karrierjük vagy elérhetetlen irreáis célok érdekében kívánják felhasználni. Lehetővé kell tennünk, hogy szembesüljenek a valósággal. Meggyőződésem, hogy ezen a vizsgán az irreális célokért fellángolók nem lehetnek győztesek. A bizalom megadása mellett fontosnak tartom, hogy megfelelő társadalmi ellenőrzés kísérje a jelenlegi gazdasági helyzetben különleges szerephez jutott közgazdasági és pénzügyi kormányzati, valamint a helyi szakigazgatási tevékenységet. Azért tartom ezt szükségesnek, mert a közvéleményben is felerősödött a félelem, hogy a meghirdetett demokratizálódás hangoztatása mellett a viszszarendeződés megtörténhet. Esélyegyenlőséget kell adni a tehetségnek, hogy a helyzeti előnyben lévők ne használhassák fel az államigazgatást, a gazdaságirányítást, esetleg a pártfunkciókat hatalmi előnyeik megtartására. Ennek indítékául engedjék meg, hogy egy 40 évvel ezelőtti eseményt juttassak eszükbe. Teszem ezt azért, mert választóim nekem is eszembe juttatták, mert annak a következményeit valamenynyien a saját életünkből ismerjük, hiszen még a fiatalabb nemzedéket is sújtotta. 1948 novemberében a Magyar Dolgozók Pártja központi vezetőségi ülésén, ahogy ezt a lapok megírták, épp a nyitás következtében többen is olvashattuk, így beszélt Rákosi Mátyás. Idézem: A koalíciós demokratikus pártok egységes fejlődése megadta a lehetőséget arra, hogy hozzáfogjanak egy új nemzeti függetlenségi front megalkotásához. Nem új tömegszervezet alakításáról van szó, hanem azonos célú, demokratikus erők összefogásáról. A függetlenségi front programja természetesen sokkal messzebbmenő lesz, mint az elmúlt négy esztendővel ezelőtt megalakulté. A szúk körben tartott beszéd további részében már a következő hangzott el: A mi fejlődésünk ha jól dolgozunk, oda megy, hogy a többi párt mellőlünk lassan elsatnyul. Ezt mi siettetjük. Majd később azt mondja: Szóval az elvtársaknak látni kell, hogy a mi stratégiánk komplikált. Szövetségben vagyunk és ugyanakkor szövetségeseink likvidálására is irányt kell venni. Ez persze nem könnyű. Az ember csinál valamit és annak ellenkezőjét is csinäja. Akinek jó politikai füle van, az észreveszi, hogy én azt mondtam, hogy az új függetlenségi front nem lesz valami tömegszervezet, azt főleg a célok azonossága tartja össze, azok a célok, amelyeket az MDP szab meg. Ilyen stratégiával utólag sem lehet azonosulni. Különösen ha tudjuk, hogy egy éven belül a belső erőket milyen katasztrofálisan visszaszorította ez a kétszínuség, amely az embereket tudathasadásra, szerepjátszásra kényszerítette, az országot pedig katasztrófába sodorta. Amiért ma emlékezni kellett erre, az akkor igen kevesek által ismert tézisre, hiszen a közvéleményben csak az első része jelent meg, azaz a tanulság, ami belőle bekövetkezett. Most egy nemzet bízik abban, legalább is a nemzet többsége bízik abban, hogy a vezetői sikeresen kivezetik az országot a válságból és ezt a bizalmat meg kell őrizni. Egy valódi népfront pedig alkalmas arra, hogy össznépi bölcsességbe emelje azokat a gondolatokat, amelyek segíthetnek, ütköztetni tudják a különböző álláspontokat, alternatívákat tudnak végiggondolni. Még így is számos, nehéz feladat marad. De „a dolgozó nép okos gyülekezete" nemcsak az országgyűlés, hanem a falugyűléstől kell idáig vezetni az útnak, és ezen az úton végig kell menni. (Taps.) ELNÖK: Szót kért még Király Zoltán, Csongrád megyei képviselőtársunk. KIRÁLY ZOLTÁN: Tisztelt Ház! Ha mostani mondandómat, egy folyóiratban írnám meg jegyzet formájában, vagy amolyan tanulmányféleként, akkor valószínűleg ezt a címet írnám fölé: politikai vázlat, programtöredék. Már csak azért is, mert több folyóiratot kitöltené az elmúlt 40 év diagnózisának felállítása, vagy akár egy erre alapozó program közreadása. No meg a parlamenti műfaj, a tájékoztató is inkább arra inspirál, hogy vázlatosan szóljak, és maximum 11 percben. Egyszer, vagy tán kétszer hallottam már itt ebben a házban az elmúlt 3 évben, hogy történelmi jelentőségű törvényjavaslatról tárgyalunk. Most nem törvényjavaslatról van szó, sőt egy egyszerű tájékoztatóról, mégis a téma, a körülmények, s a lehetőség, — ahogy ezt Kereszti Csaba képviselőtársunk is említette — történelmi. Történelmi, mert a Magyar Szocialista Munkáspárt ez évi május 20-án, 22-én megtartott országos értekezlete új koncepciót fogadott el a politikai rendszer belső felépítésének és működésének átfogó reformjáról és olyan új közéleti személyiségekkel frissítette fel a vezető politikai testületeket, akik a társadalmi, politikai reformok következetes híveiként ismertek. Május óta nagyot változott a világ Magyarországon. Üj képződmények jelentek meg a politikai közéletben, felfokozódott a társadalmi érdeklődés és várakozás a politikai reformok iránt, de megkezdődött a visszarendezésre törekvő erők szerveződése is. Mindezek alapján úgy vélem, múlhatatlanul szükséges a politikai intézményrendszer radikális reformjának tudatos és megtervezett felgyorsítása. A nyári ülésszak előtt 14 képviselőtársammal egyetemben ezért terjesztettük be az úgynevezett „Demokrácia csomagtervünket". Ez nem csupán egy törvényalkotási munkaterv, hanem a kezdeti, szükséges lépés a jelenlegi diktatórikus struktúra lebontására, és helyette egy új politikai struktúra kiépítésére. Történelmi a pillanat, történelmi a feladat. Elgondolni, megvitatni és kidolgozni a diktatórikus szocializmusból a demokratikus szocializmusba való átmenet politikai programját. Az új történelmi alternatíva megteremtése, a reformok társadalmasításán, demokratikus reformmozgalom keretében végezhető el, tudatosan megszervezett reformlépések sorozatában. Ezek alapvető célja kell legyen a hatalom megosztásának intézményesítése, a parlamenti pártokon keresztül megváló-