Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-31

2537 Az Országgyűlés 31. ülése, 1988. november 24-én, csütörtökön 2538 pedig úgy, hogy ők készítették? Ez most nem megrovás, de ez a mechanizmus. Én úgy látnám ezt jónak, ha ebben a Házban nagyobb lehetősége volna a képviselőknek fölkészülni. Valahogy ezek a szocialista országok egy cipőben járnak, mert tegnap egy jugoszláv újságírótól tudtam meg, hogy őnáluk se sokkal jobb a helyzet, bár ott e

gy-egy megyei csoportnak állítólag van helyisége, pár személyzettel. Biztosítani kellene a helyi, a tárgyi, anyagi föltételeket és személyi föltételeket. Én a társadalomkutató bázisokat, a gazdaság-, egyéb kutató-bázisokat, az érdekvédelmi szerveket tartanám ennek, amelyek megfelelő kontrollt tudnának adni az előterjesztésnek és a képviselő a két nézet között tudna választani, vagy azokat összehozni. A kormányzati munkáról volt szó. A bizalom, — úgy érzem — megkopóban van. Mire vezethető vissza? Lényegében egy-egy törvénytervezetnél képviselői fölvetések vannak, gondoljunk csak a VII. ötéves tervre, a családjogi törvényre, a Büntető Törvénykönyv módosítására az előzetes letartóztatás témájában, mily sok ellenvetés merült föl és ezek a vélemények atalában visszaverésre kerültek. Fölvetődhet, mi szavaztuk meg, vagy mi szavazzuk meg bízva egyébként a kormányban. És ezek az elfogadott törvények nem valami fényesen funkcionálnak. Vagy egy másik példát szeretnék fölhozni. Legalább tíz évig küszködtünk azzal, hogy a gazdaságnak rossz érdekeltségi rendszere van, amely a mezőgazdaságban a szövetkezeti tagokat lényegében a tulajdonlás érzésétől is eltávolította, óriási kárára a szövetkezeti mozgalomnak. És mégse mozdult odébb. Ma egy új érdekeltségről beszélünk, ugyanaz a csoport vagy csoportok — s nekem nem személlyel van problémám, hanem a nézettel — ugyanazok az emberek az előbbinek az ellenkezőjét tudják megvalósítani? Új miniszterelnököt választottunk. Be fogja a kormány listáját is nyújtani a következő ülésen. (Derültség.) Kormányozni akar. Útravalóul: Azt hiszem, a bizalom visszaszerzése alapvető feltétele ennek az új kormánynak. Enélkül eredményes munkát úgy érzem nem lehet végezni. Figyelemmel kísértem én is a KISZ értekezését. Nem tudom ki hogy volt vele, de én a saját gyerekeim szemrehányását, vádját hallottam onnan vissza. Valamikor én is ifjúsági vezető voltam, emlékszem, mit mondtunk akkor. Hát ezek nem váltak be. De ezek a fiatalok mégis csak letették a voksukat, hogy együtt kívánnak dolgozni velünk. Részt vettem alternatív csoportok rendezvényein is. Volt ott túlzás, nosztalgia, ellenséges hang is. De valahol mégis volt egy alapigazság, hogy hova jutottunk. A Veres Péter Társaság ülésén féltem, hogy majd a Veres Péter-i és a Németh László-i piros cserepes tanyákban keresik Móricz Zsigmond boldog emberét. Ott is elmondtam ezt. Nem így történt. Hanem Veres Péter szellemiségét — amely akkor a piroscserepes tanyákban nagyon is progresszív volt — keresték, hogy hogyan tudunk ebből a helyzetből az agrárius világban továbbjutni. ELNÖK: Csipkó elvtárs kérem rövidebbre fogni. CSIPKÓ SÁNDOR: Elnézést, befejezem, Tehát van rá lehetőség, van ebben az országban erő, csak a kormánynak szövetségesként, és nem azzal Jtell fogadra, hogy aki mást mond, vagy másként mondja, az csak ellenség lehet. Azt az erőt, amely az alternatív csoportoknál jelentkezik, a KISZ-ben jelentkezik, használjuk fel. És ez bizalmat fog jelenteni. Bizalmat a kormánynak. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps. ) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Házszabályunk 41. §-a szerint: az elnök megszabhatja a hozzászólások időtartamát. (Taps.) Nem akarok ezzel a jogommal élni, de kérem, hogy saját érdekünkben is fogjuk rövidebbre a hozzászólást. Szólásra következik - ki később jelentkezett — Soltészné Pádár Ilona Szabolcs-Szatmár megyei képviselőtársunk. SOLTÉSZNÉ Pádár ILONA: Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Megyénkben, SzabolcsSzatmárban képviselőként nemcsak látom, de át is élem a következményeiben is jelentős társadalmi, politikai változásokat. Tapasztalom, milyen érdeklődés kíséri a politikai pluralizmus kibontakozását. S mivel ezt a folyamatot deklarált politikai állásfoglalás is természetesnek, sőt kívánatosnak tartja, a társadalom figyelme fokozatosan felénk, képviselők felé fordul. Érzékenyen figyeli az állampolgár, hogy bizalmuknak megfelelően gazdái vagyunk-e ezeknek a változásoknak. Megítélésünk egyik nézőpontja bizonyára az lesz, érdekeiknek megfelelően helyesen és hosszú távon képesek leszünk-e a pluralizmus alkotmányos megjelenítésére. Az alternatív szervezetek, egyesületek már most is részt kérnek és vállalnak azoknak a törvényeknek az előkészítésében, melyek a pluralizmus alkalmas működését hivatottak garantálni. Ebben a folyamatban az új vagy módosított Alkotmány megjelenéséig számomra az látszik legfontosabbnak, hogy a már mostani gyakorlatunkkal vagy annak fejlesztésével is rászolgáljunk a bizalomra. Mint a Hazafias Népfront egyik tisztségviselője megvallom, megfelelésem, pontosabban megfelelésünk egyik biztosítékát éppen a népfrontban folytatott helyes politizálásban látom. A népfront ugyanis nemcsak össznépi mozgalomként, de a szövetségi politika intézményesült rendszereként is bizonyította alkalmasságát az új politikai gondolkodás elindítására, az új irányzatok felkarolására és a lehetséges konszenzus kialakítására. A népfront politizálását már évek óta a hangsúlyosabb rétegpolitika, a társadalmi változásokat leginkább és leggyorsabban érzékelő helyi szervezetekkel való együttműködés, a véleményükre alapozott döntéselőkészítési mechanizmus, egyáltalán nagyfokú társadalmi érzékenység jellemzi. Ez megnyilvánul abban is, hogy megyénkben a népfront nyitott a társadalmi, politikai alternatív kezdeményezésekre, bi-