Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-31

2533 Az Országgyűlés 31. ülése, 191 De másik példa az itt már szóba jött népszavazás joga. Ami bár szintén 49-től létezik, de annyira gyakorolhatatlan jog maradt, hogy a mai napig nincs törvényünk a végrehajtás mikéntjétől. Jogi garanciákat lehet érvényesíteni az állammal szemben is, ha annak intézményei az alkotmánybíróság és közigazgatási bíróság megalakulna, és megvalósul a bírói függetlenség. Az állam felett álló politikai hatalommal szemben azonban ezek a garanciák nem érvényesíthetők. Azok tiszteletben tartása teljes mértékben a centrális hatalom vezető személyiségeinek jóindulatán múlik. Ebből következik, hogy az emberi jogoknak garanciát csak a politikai pluralizmus adhat abból a mechanizmusból eredően, hogy a különböző érdekek alapján elkülönült szervezetek egymást kontrollálják. Ebből a szempontból az előttünk átló törvényhozások közül kiemelkedik az egyesülési törvény megalkotása, amely rendelkezik majd arról, hogy lehessen Magyarországon pártot alapítani vagy sem. A kérdés a közvélemény nagyfokú érdeklődését váltotta ki annál is inkább, mert az ezzel kapcsolatos hírek, állásfoglalások, megjegyzések szinte naponta változnak. Engedjék meg, hogy a több párt-rendszer gondolatának legeslegújabbkori kismagyar fejlődéstörténetét felvázoljam, mert egy hónap múlva a pártalapítás jogáról döntenünk kell, és ez példázza majd azt is, mennyire rohan velünk az idő. A több párt-rendszer kérdése a májusi pártértekezlet után kezdett beszédtéma lenni. Itt született döntés arról, hogy a fejlődéshez politikai pluralizmus szükséges. A több párt-rendszerrel kapcsolatos első hivatalos reakciók úgy hangzottak, hogy lehetne ugyan, de történelmileg már úgy alakult, hogy egy párt van. Ez nem látszik elegendő érvnek és magyarázatnak sem a történészek, sem a társadalomtudománnyal foglalkozók, sem a közvélemény előtt, mert nem tér ki arra, hogy miért és miként hozta így a történelem. Rövid és találó viszont az a politikusi vélemény, hogy inkább történelmi balesetről beszéljünk. Az elfogadott új politikai irányvonalnak megfelelően ez év augusztusában társadalmi vitára bocsátották a gyülekezési és egyesülési törvénytervezetet. A viták során ötvenezer vélemény született, melynek alapján a Hazafias Népfront Országos Tanácsa úgy döntött, hogy az eredeti változattól eltérően azt támogatja, hogy a törvénytervezet tartalmazza a pártalapítás jogát. November 10-én a Minisztertanács elfogadta a Hazafias Népfront ajánlását és úgy döntött, hogy a törvényjavaslat így kerül a parlament elé. Néhány nappal ezután az MSZMP Központi Bizottsága úgy foglalt állást, hogy a szocialista pluralizmust egypártrendszer mellett kell megvalósítani. Ez a vélemény nem kis dilemmát okozhatott volna párttag képviselőtársaimnak, akik a Hazafias Népfront programjára esküdtek, amikor képviselők lettek, de természetesen nem hagyhatták figyelmen kívül pártjuk Központi Bizottságának álláspontját. Ezt a dilemmát feloll november 24-én, csütörtökön 2534 dotta a Központi Bizottság tegnapi állásfoglalása. Végül utalok Grósz Károllyal készült Le Monde interjúra, amikor kijelentette: a többpárt-rendszer számunkra nem elvi kérdés, a szocializmust egy párttal és több párttal is tönkre lehet tenni és egy párttal és több párttal is sikerre lehet vinni. Majd úgy nyilatkozott, hogy a több párt-rendszer kérdéséről a párt 1990-es kongresszusán döntenek és addig erről nem nyitnak vitát. A vita pedig itt van a nyakunkon, hiszen decemberben az egyesülési törvény napirendre kerülésével a pártalapítás jogát is vitatjuk majd, de folyik a vita a társadalomban is. Van egy réteg, amely kicsi ugyan, de reformunk legnagyobb kerékkötője. Többnyire középvezetői poszton ülnek, karosszékeikben, ahová nem feltétlenül tehetségük révén kerültek, akik a régi hatalmi struktúrát akarják, mert abban érzik biztonságban magukat. Az ő akaratuk visszavezetne a zsákutcába. Vannak olyan álláspontok is, hogy nem kell túl nagy ügyet csinálni a kérdésből, hiszen léteznek szocialista országok, ahol több párt-rendszer működik. Hozzáteszik azt is, hogy ennek ellenére nincs különbség az egypárti szocialista országok társadalmi fejlődéséhez mérten. Természetesen így is van, mert a lényeg abban áll, hogy milyen garanciákkal működik a többpárt-rendszer. A politikai pluralizmus egypárt-rendszerben olyan álláspont, amiről nem tudjuk pontosan, mit takar. Az ideológusok tartoznak még megmagyarázni azt, hogy miként valósulhat meg ebben a rendszerben a vezető egyetlen párt kontrollja. Más politikai elképzeléseket valló csoportok, szervezetek elmondhatják véleményüket, de semmi nem kényszerítheti a hatalmat arra, hogy azokat figyelembe is vegyék. Ugyanakkor ezek a véleménynyilvánítások lehetnek felelőtlenek, demagógok, hiszen ezek a szervezetek nem pártok, nem kell maguk mögé választókat sorakoztatni, nem kell felelős programot csinálni. Azzal, hogy bírálnak, még nem adnak megoldást a bajokra. A viták legfőbb szereplője azonban az alkotmányosan működő több párt-rendszer. Ez igazi versenyre ösztönözné a résztvevő pártokat abban, hogy minél jobb programmal és azok végrehajtásával nyerjék meg választóikat. A résztvevő pártok kontrollálják egymást és ez az, ami leginkább hiányzik jelenlegi politikai konstrukciónkból. Sok válságunk a kontroll hiánya miatt jött létre. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Az egyesülési törvénnyel és annak legfontosabb paragrafusával, a pártalapítás jogával azért foglalkoztam egy hónappal e téma országgyűlési vitája előtt, mert meggyőződésem, hogy ez a kulcsa az előttünk fekvő demokrácia csomagterv érdemi megvalósításának. A KISZ napokban lezajlott értekezlete és más ifjúsági szervezetek kinyilvánították a magyar ifjúságnak azt az akaratát, hogy a szocializmust politikai pluralizmus kereteiben akarják építeni. Nem azon a módon, ahogy elődeik, azaz mi, az előttük járó generációk tették. Bölcs dolog lenne, ha annak