Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-31

2527 Az Országgyűlés 31. ülése, 1988. november 24-én, csütörtökön 2528 áll, és sorsdöntő lehet a jövő számára, hogy milyen utat választunk az elkövetkezendő időszakban. A magyar nemzet történelme során jónéhányszor időzött már olyan pillanatban, amikor válaszút elé került és dönteni kellett, hogy melyik út a jobb. Talán nem mindig a legrosszabbat, de az is biztos, hogy nem mindig a legjobbat választotta. Meg kell fontolni, melyik úton indulunk el. Egy pillanatra el kell időzni a választásnál, de utána határozott léptekkel kell céljaink felé haladni. Egyetértek a magam részéről a Pozsgay elvtárs által előterjesztett jogalkotási programtervezettel, de engedtessék meg, hogy néhány gondolatomat ezzel kapcsolatosan kifejthessem. Tisztelt Parlament ! A marxizmus egyik alaptétele a gazdasági alap és a politikai felépítmény kapcsolata, összefüggése, dialektikus egysége és egymásra hatása. Akkor, amikor ezt elméletben valljuk, az iskolákban tanítjuk, a gyakorlatban kivtelezhetőnek tételeztünk fel egy olyan 1968-as gazdasági reformot, amelyet a politikai intézményrendszer reformja nélkül kívántunk végrehajtani, bízva abban, hogy sikeres lesz ez esetben is a célunk. Annak ellenére, hogy az elmélet egyértelműen azt vallja, hogy a gazdasági alap és a politikai felépítmény egymásra hat, lefékezheti az egyik a másikat, és tulajdonképpen progresszív folyamatok csak a két intézmény egységes reformjával valósíthatók meg. Ennek a szubjektív, idealista politikai elképzelésnek a következménye nemcsak az, hogy napjainkban a gazdaság ellehetetlenült, az életszínvonal kezdetben stagnált, majd lényegesen hanyatlott, az ország elmaradt a gazdasági fejlődés élvonalától, és ami szintén aggodalmat vált ki: megbomlott az a társadalmi közmegegyezés, ami 1957 után kialakult. Azt gondolom, hogy 20 év késéssel talán még nem késő egy olyan politikai intézményrendszert kialakítani és felépíteni, amely nemcsak a gazdaság intenzív fejlődéséhez szükséges folyamatokat gyorsítja meg, de egy emberközpontú államot, társadalmat hoz létre. A nép érdekében modell helyett a nép általi modell kell, hogy lépjen, amelyben az elmélet és a gyakorlat egyesül, vagyis a hatalom gyakorlása a nép bevonásával, a nép érdekeinek megfelelően történik, és a nép szolgálatáért való cselekvés lesz a mérvadó és az irányadó. Az elmúlt 20 év tanulságos a jövő nemzedéke számára. Tanulságos azért, mert a halmozódó és a meg nem oldott ellentmondások most azzal fenyegetnek, hogy nem a szabályozott reformfolyamat keretében, hanem robbanásszerűen törnek utat maguknak és próbálnak megoldódni, ami nyilvánvaló, hogy nem kedvez a társadalmi élet nyugalmi helyzetének. A szavaknak és a tetteknek a tartós elszakadása tulajdonképpen aláásta a korábbi társadalmi konszenzust, és ennek a talaján egy bizalmi válság érlelődött az elmúlt években. Tisztelt Parlament! Az új politikai intézményrendszer kialakítását szolgáló jogszabályok megítélésem szerint három célt kell, hogy szolgáljanak. Először a monolitikus sztálini államszervezet jogi alapjait képező jogszabályok negligálása, másodszor a hatalom-megosztás elvére épülő szocialista jogállam jogi alapjainak megteremtése; harmadszor pedig a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában foglalt emberi jogoknak az Alkotmányban és az Alkotmányhoz kapcsolódó jogszabályokban való kodifikációja, kodifikálása. A vázolt reform részben az Alkotmányban, részben pedig a képviselőknek megküldött ütemterv szerinti jogszabályokban fog megvalósulni és érvényesülni. Itt egy fontossági sorrenddel is szemben állunk, és Pozsgay elvtárs véleményével szemben én azt vallom, és úgy gondolom, hogy először az új Alkotmány meghozatalára van szükség, és az új Alkotmány ismeretében kerülhet csak sor az Alkotmányra fűződő, azt tartalommal megtöltő jogszabályok meghozatalára. Bár elismerem, hogy egy-két jogszabály talán meg is előzhetné az Alkotmányt, azonban nem ebben a számban, mint ahogy itt a program is tartalmazza. Megítélésem szerint a törvényalkotást egy meghaladott Alkotmány nem legitimálja. Hiszen, ha most szabályozzuk - csak gondoljunk bele — a gyülekezési, egyesülési jogot, a választójogi törvényt és így tovább, hiszen ezek itt nagy számban fordulnak elő a programban, akkor abba a helyzetbe kerülünk, hogy ezek a jogszabályokból kiragadott egyes elvek és szakaszok testesítik meg az Alkotmányt. Vagy abba a helyzetbe kerülünk, hogy amikor alkotmányozunk, az új Alkotmányt elfogadjuk, akkor módosítanunk kell majd azokat a jogszabályokat, amiket most, a koncepció ismeretében, vagy esetleg nem is ismeretében elfogadott a parlament. Tisztelt Képviselőtársaim! Az utóbbi időben kritika éri a képviselőket is és a parlamentet is a jogrendszerünk instabil volta miatt: hogy gyakran kerül sor jogszabályi változásra. Azt hiszem, hogy a felgyorsult társadalmi események miatt ez törvényszerű is bizonyos mértékig, másrészt a tervszerűtlen jogalkotási tevékenységünk miatt is okot szolgáltatunk ilyen bíráló hangvételre. Másrészt pedig, a jogrendszer belső logikája, egysége azt kívánná, hogy először az alkotmányozással kezdjük és utána folytassuk az azt kitöltő többi jogszabály meghozatalát. A másik érv amellett, hogy az Alkotmánnyal kellene kezdeni ezt a nagyívű, nagyléptékű jogi munkát, az amellett szól, hogy tulajdonképpen, mint az előbb is jeleztem, és Pozsgay elvtárs is utalt rá, az országban és a társadalmi életben bizalmi válság van. Megítélésem szerint az új Alkotmánytervezet kapcsán tartott társadalmi vita lehetne egy társadalmi konszenzus megteremtésének az elvi alapja. Napjainkban azzal állunk szemben, hogy a társadalom bizonyos csoportjai, csoportosulásai sanda gyanakvással tekintenek a kormányzat mégoly őszinte törvénytervezeteire is, mert nem bíznak abban, hogy esetleg jóindulatú szándék vezeti a kormányzatot. És — a fő kérdések tulajdonképpen nincsenek eldöntve, mert a politikai deklarációk, amelyeket a sajtó közöl és Pozsgay elvtárstól is ezt hallottuk, ennek a jogi kereteit, jogi biztosítékát csak az Alkot-