Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-31

38. november 24-én, csütörtökön 2526 2525 Az Országgyűlés 31. ülése, I9t vallják a törvényhozó, a végrehajtói és az igazságszolgáltatási hatalmak között. Szeretném zárójelben megjegyezni, hogy az 1834-1848 közötti időben ezek a Staatslexikonban megfogalmazást nyertek. Ha az alkotmányos jogállamiság ismérveit jelen körülményeink közepette is újraértékeljük és úgy értelmezzük, hogy a megfelelő következtetéseket is levonjuk, úgy könnyen kiderülhet az, hogy jelenlegi alkotmányjogi, politikai és közigazgatáselméleti kérdésfeltevéseink egyáltalán nem állnak távol a 140 éve megfogalmazott gondolatkörtől. A szocialista jogállamiság koncepciójának vizsgálata, annak időszerűsége tekintetében néhány tényezőt tényleg engedtessék meg kiemelni. A szocialista állam tevékenységében és szerveinek működésében a hatalmi egyensúly követelményének érvényesülése, az állami tevékenység társadalmi függőségét és kontrollját megalapozó demokratikus intézményi struktúrák, az állampolgári autonómia, valamint az önigazgatási és önkormányzati struktúrák működésének biztosítása elkerülhetetlenné vált. A paternalista államfelfogás meghaladása indokolttá teszi annak tisztázását, hogy mit vállalhat, illetve mit vállaljon magára a szocialista állam — ahogy ezt az államminiszter elvtárs is hangsúlyozta — figyelemmel arra, hogy a szocialista társadalom lényegét tekintve közösségi társadalom, ahol az államnak bizonyos más teendőket is — szerintem kiemelten —, főleg szociálpolitikai teendőket is kell ellátnia. Lényeges annak megítélése, hogyan határozhatók meg az államhatalom gyakorlásával kapcsolatos keretek és korlátok, hogyan érvényesíthetők az alkotmányos, a jogszerű, a törvényes működés feltételei. Mindezeknek a kérdéseknek a felvetésekor természetesen nem lehet szó az alapproblémákra adott, és most már a polgári társadalomban is történelmileg meghaladott válaszok megismétléséről. A szocialista jogállamiság elvi alapjainak kimunkálása sajátos megközelítést igényel, még akkor is, ha a jogállamiságra jellemző több általános természetű ismérv természetesen felhasználásra kerülhet. Ha az intézményi rendszerek önmagában vett reformja a szocialista jogállamiság bármilyen mértékű kiszélesítésével járna is, ezek a reformok elválaszthatatlanok a társadalom kulturális állapotának jelenlegi állásától. Engedtessék meg, hogy elsősorban a politikai kultúra tekintetében tegyek említést. Ami a politikai kultúra jelenlegi állapotát illeti, elsősorban azt kellene figyelembe venni, miként mutatkozik meg ez a tisztviselők, de az állampolgárok magatartásában és mentalitásában: éppen a jogállamiság hagyományainak a hiánya. Itt nem pusztán arról van szó, hogy egyik vagy másik történelmi szakaszban hogyan szűkültek le az alkotmányosság gyakorlatának formái, sokkal inkább arról, hogy sokaknak nem is volt lehetősége a demokráciát megtanulni, elsajátítani. Jól érzékelhető ez vitakultúránkban, érdekérvényesítő szokásainkban, politikai morálunkban. A paternalista hagyományok igen mély nyomot hagytak a különböző társadalmi rétegekben, így az alkotmányos jogállamiság gyakorlatának kialakulásával szemben igen sok negatív hatású beidegződést is érezni. Tisztelt Országgyűlés! Napjainkban örvendetesen annak vagyunk tanúi, hogy a jog a nagyobb szabadság irányában fejlődik. A jognak a nagyobb szabadság irányában fejlődése azt jelenti, hogy mindinkább csökkenti a tényleg alkalmazott kényszer mennyiségét. Ezért van értelme annak, hogy jog egyáltalán van a társadalomban. A társadalom és a szabadság között ellentét, antinómia van azért, mert a társadalom — mint tudjuk — kölcsönös kényszer, a szabadság a kényszernek a hiánya. Ez az antinómia még élesebb a jog és a szabadság között. A jog a társadalomban sok-sok intézményi struktúrát hozott létre, azoknak kialakulását segíti elő, ami annyit jelent, hogy a társadalmi cselekedetek szabályozatlan tömege meghatározást nyer. Az megint csak kétségtelen, hogy egyik magatartás meghatározása egy másik magatartás által szintén kényszer. Ügy tűnik tehát, hogy a jog a társadalomban növeli a kényszert. Azonban a jognak nem az a funkciója, hogy növelje a társadalmi kényszert, hanem az, hogy csökkentse. Ugyanis a jogban az, hogy a magatartásokat meghatározza, nem öncél, hanem csak eszköz arra nézve, hogy a magatartások egy részének meghatározása következtében mindig több szabad magatartás váljék lehetővé. Ezt célozza a politikai intézményrendszer radikális reformja is, éppen ezért erre való tekintettel ezt az előterjesztést a magam részéről és a jogi bizottság nevében is elfogadom és elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Ebédszünetet tartunk: 2 órakor folytatjuk az ülést. {Szünet: 12.56-14.02 - Elnök: Horváth Lajos) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk munkánkat. Bejelentem, hogy a tájékoztatóhoz szólásra négy képviselőtársunk jelentkezett. Elsőként Dr. Kereszti Csabának, Hajdú-Bihar megyei képviselőtársunknak adom meg a szót. DR. KERESZTI CSABA: Tisztelt Parlament! Kedves Képviselőtársaim! Lelkesítő törvényhozási programot hallgattunk meg Pozsgay elvtárs tájékoztatójában, amely egyben az egységes reformfolyamat jogi kereteit, jogi biztosítékát is képezte. A vázolt koncepció, amely a jogállamiság megteremtését tűzte ki célul, azt gondolom, tulajdonképpen már nem is reform, hanem egy adott társadalmi-gazdasági formáción belüli gyökeres fordulat elve. Ezt fejtette ki tulajdonképpen Pozsgay elvtárs. A monolitikus hatalmi rendszerre épülő intézményi struktúra meghaladta lehetőségeit, ezért szükséges szinte 180 fokban változtatni az eddig kijelölt és megtett úton. Az ország történelmi pillanat előtt