Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-31

2501 Az Országgyűlés 31. ülése, 1988. november 24-én, csütörtökön 2502 volna szót kérni, ahogy többen szót is kaptak akkor? Én a magam részéről visszautasítom Király Zoltánnak azt a megjegyzését, amit itt tett. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) DAUDA SÁNDOR: Dauda Sándor budapesti képviselő vagyok. Magam is beszélgettem a múltkori szavazásról választópolgáraimmal és ők a következőképpen vetették fel ezt a jelentős részt: Miért engedjük azt meg, mi, az ország egyik legtekintélyesebb gyülekezete, hadd mondjam így, azt, hogy egyes képviselőtársaink a parlamentből cirkuszt csináljanak, hogy köznevetség tárgyává tegyék a parlamentet, ahelyett, hogy valóban az ügyrendnek megfelelőképpen folytatnánk le az üléseket? Megfelelő komolysággal, úgy, ahogy az elő van írva! Az én véleményem az, hogy Stadinger István elvtárs elnökünk, nagyon jól vezette le a legutóbbi ülésünket, megfelelőképpen, jobbító szándékkal rendelte el az Országgyűlésben az állva szavazást azért, hogy azok, akik kíváncsiak arra, hogy ki hogyan szavazott Nagymaros ügyében, az újságokban, a fényképen láthassák, hogy a képviselő fölállt vagy ülve maradt a szavazásnál. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Kíván valaki még hozzászólni? Tessék parancsolni. MORVAY LÁSZLÓ: Morvay László budapesti képviselő vagyok. Sem az októberi Országgyűlésre, sem a mai Országgyűlésre nem készültem felszólalással. De úgy érzem, hogy az előzőek indíttatnak engem arra, hogy elmondjam, hogy én miért kértem szót az októberi Országgyűlés harmadik napján este, a szavazást megelőzően. Előzőleg tájékozódtam arról, hogy megfelelő előzménye ennek az egyenkénti vagy név szerinti szavazásnak nincs. Feltevés szerint, — és azért mondom feltevés szerint, mert nem volt előzménye, — a szavazólista egyszerű, egyenkénti aláírása történhetett volna a folyosón is, ha a szavazás így történt volna. Az összesítésről a jegyzők útján ugyanúgy tájékozódott volna az ország, mint ahogy zárt ülés esetén, csak utólag tudta volna meg a végszámokat. Ha emlékeznek képviselőtársaim: indítványom lényege az volt, hogy ne zárjuk ki a sajtó képviselőit és a televíziót erről az ülésről, hanem demokratikus nyíltsággal álljunk ki, — később Avar képviselőtársam indítványára álljunk föl — és mutassuk meg magunkat, hogy ezt akarjuk, ezt kívánjuk. Én úgy érzem, ehhez nem kaptam megfelelő sajtónyilvánosságot ezt követően, mert azt illett volna megmagyarázni, hogy mi volt a lényege a szavazási alternatívák felvetésének. Én egyetlenegyhez ragaszkodom ma is. Az indítványomat sem ügyrendbe ütközőnek sem ügyrendellenesnek ne nyilvánítsák, én csak a szavazás módját kívántam befolyásolni, és azt kívántam, hogy nyilvánosság előtt legyen. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Király elvtárs majd a végére, jó, ha van még más, ki kíván szólni? AVAR ISTVÁN: Nagyon nem szándékoztam felszólalni Tisztelt Képviselőtársaim, de látom, most már eléggé eljött az ideje, hogy mégis megtegyem, miután egyik szereplője voltam annak az ominózus októberi szavazásnak. Én nem dicsekedhetem azzal, hogy nem kaptam elég sajtónyilvánosságot, mert rólam szólt minden kabaré egy hónapon keresztül, rádióban, televízióban, s ha van egy kis szerencsém, talán a szilveszter is rólam fog szólni. (Derültség.) De szeretném megjegyezni: Szabó Kálmán képviselőtársunk felszólalásával tökéletesen egyetértek. Igenis hibák történtek, sorozatosan, nemcsak egy ülésünkön, így az októberi ülésen is. Én ezeket a hibákat természetesnek veszem, hiszen nem ehhez voltunk szokva, hogy akkor tesszük föl a kezünket, amikor akarjuk, akkor beszélhetünk, amikor akarunk, mert ehhez az engedélyt megadják, mert soha nem voltunk igazán érdekeltté téve abban, hogy a parlament igazi demokráciájával éljünk és aszerint szólaljunk fel. Ez most elkövetkezett, tanuljuk ezt a demokráciát, és biztos vagyok benne, hogy a jövőben még sok-sok apró hibát fogunk elkövetni, nemcsak mi, képviselők, hanem a mindenkori vezető elnök is. Ami a szavazás formáját illeti: én is a közé a 32 képviselő közé tartozom, akik amellett voksoltak, hogy név szerint szavazzunk. Nem tévé szereplés volt a célom, nem a televízió miatt akartam a nyilvánosság előtt szavazni, az volt a gondom, hogy nagyon megalázónak éreztem azt a módot, ahogy összeszámlálják a magyar parlament szavazatát. írtuk a szavazatok eredményét, 20-30, sőt volt amikor 70 eltérés is volt aközött, ahogy mi számoltunk, vagy ahogy föntről számolták. Sőt, azt is ki merem mondani, hogy olyan képviselőtársaim is volt, aki többször föltartotta a kezét. (Derültség.) Követhetetlen volt, kérem. Erre értem azt, hogy a szavazás ilyenféleképpen megalázó, ezért javasoltam azt, hogy visszalépek a név szerinti szavazástól, de akkor álljunk föl. Komolytalanná vált a szavazás. Én szeretném, hogyha a jövőben akár kézzel, akár fölállva, de komolyan szavazzunk. Nem beszélve arról, hogy a világban nagyon sok olyan parlament van, ahol fölállva szavaznak, függetlenül attól, hogy ki milyen frakciónak vagy pártnak a tagja; olyan parlament is van, ahol csoportokat alakítanak és a szavazók a voksolás után külön csoportban félrevonulnak és még sok minden előfordul. Én nagyon kérem, ne mérgesítsük tovább ezt a helyzetet, nemcsak azért, mert az idő sürget, nemcsak azért, mert sok a munkánk, hanem azért is, mert egyszerűen tárgyilagosan tudomásul kell vennünk: bizony elő fog még fordulni egy pár hiba, amíg megtanuljuk, hogyan kell okosan és helyesen a parlamentben viselkedni. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Én is javaslom, hogy gondolkozzunk el azon, amit Avar képviselőtársam mondott. Olyan napirendjeink vannak, hogy sok munkánk van. De ez a téma is olyan fontos, hogy azért a végére kellene járnunk. Ezért meg-