Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-31

2503 Az Országgyűlés 31. ülése, 1988. november 24-én, csütörtökön 2504 kérdezem, hogy hányan kívánnak még hozzászólni? Lékai Gusztáv képviselőtársamat illeti a szó. LÉKAI GUSZTÁV: Én is azt javaslom, zárjuk le a vitát, válasszunk miniszterelnököt, vitatkozzunk a mindennapi, holnapi programunkról, mert ez a fontosabb most. Azonban egy lelkiismereti önvizsgálattal tartozunk egymásnak, mert az ország közvéleménye előtt zajlott le mindaz, amiről az előttem szólók már említést tettek; hogy hibák történtek. Ezt a hibát nekünk, mivel mi is emberek vagyunk, fel kell vállalnunk. A képviselőknek is, az Országgyűlés elnökének is ! Mert például hiba történt abban is - az én nézetem szerint —, hogy volt a kormánynak egy előterjesztése és volt egy kettős alternatív előterjesztés, nevezetesen, hogy elhagyjuk, vagy késleltessük-e az építkezést. Ez a két kérdés így elkülönítetten nem került a parlament elé. A másik kérdés: megfontolásra ajánlható például, vagy meggondolásra ajánlható az a gyakorlat — mivel ez is megtörtént —, hogy egyidejűleg szavaztunk két törvénymódosító javaslat törvényerőre emeléséről, nevezetesen az általános forgalmi és a személyi jövedelemadó módosítása tárgyában. Nem tudom, hogy az ügyrendünk ezt lehetővé teszi-e? Szerintem nem. Tehát itt is külön kellett volna szavazni. Ezek tények, ez a lényegen nem változtat, de arra figyelmeztet bennünket — én Stadinger elvtárs intelmeit magamra nézve kötelező érvényűnek tartom —, hogy akkor szóljunk, amikor a hiba tudomásunkra jut, és akkor figyelmeztessük, hogy legyen módja helyben és itt előttünk korrigálni. Befejezésül még egyet. Ez a vita arra kell, hogy ösztökéljen bennünket, minél előbb tegyük helyére az ügyrendünket. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK: Gajdócsi elvtárs. Dr. GAJDÓCSI ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! Három megjegyzésem van. Azzal, hogy most már tényleg zárjuk le a vitát. Az egyik az, hogy ebben az országban egy rettenetesen felgyorsult demokratikus fejlődés folyik és van egy régi ügyrendünk, amelyik ezzel nem tud lépést tartani. Az új, amit ide akarunk hozni, és amit meg fogunk szavazni, az más helyzetbe hozza azt is, aki itt levezető és azt is, aki szavaz. Ebből a szempontból — úgy érzem — nagyon nehéz eligazodni ezek között a szabályok között. Én, mint megyei tanácselnök, gyakorló elnök vagyok és az a véleményem, hogyha kétségeim vannak, inkább kétszer szavaztatok, mint egyszer sem. Ha arról van szó, hogy Stadinger elvtárs itt szót adott és szavazást rendelt el, akkor azt a jobbítás szándékával tette. Ebből a szempontból én mindenképpen mellette vagyok és ezt tartom jónak, helyesnek, demokratikusnak, bár egy következő új ügyrend keretében erre már nem kerülne sor, meggyőződésem. A harmadik és utolsó megjegyzésem: mi itt most az ország sorsfordító kérdéseiről akarunk dönteni, jogalkotásokról és a gazdasági életünket meghatározó kérdésekről. Nekem az a véleményem, hogy ezt az ügyrendi ügyet tényleg zárjuk le és minél hamarabb koncentráljunk arra, amiért vagyunk, amiért itt vagyunk és amiben döntenünk kell. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Király Zoltán képviselőtársunk. KIRÁLY ZOLTÁN: Nagyon rövid leszek. Csak annyit: alkotmányjogászok alapították meg az ügyrendi hibákat, én ezzel a megalapozottsággal kívántam szóvá tenni. A másik. Hogy most teszem szóvá, egyetlen oka van. Egyrészt felkészültem rá, másrészt pedig ugyancsak a nyilvánosság előtt zajlott az a múltkori országgyűlés is. Azt hiszem, akkor ezt itt kell megbeszélni és nem a dolgozószobákban. Harmadrészt pedig csak annyit szeretnék mondani, ha valaki számára a demokrácia tanulása, tétova lépései és gyakorlata cirkusz, azt én mélységesen fájlalom. (Taps.) ELNÖK: Zsigmond Attila képviselőtársunk. ZSIGMOND ATTILA: Tisztelt Országgyűlés! Eszem ágában nem volt hozzászólni, de miután ez vitává szélesedett, két megjegyzést szeretnék tenni. Itt most arról folyt a vita - legalábbis a felszólalók nagyobb részénél —, hogy az Országgyűlés elnöke helyesen vezette-e vagy nem helyesen vezette azt a szavazást, abban a konkrét ügyben. És miután itt önvizsgálat is felmerült — ebben a megfogalmazásban -, ezért kértem én szót. Én a hiba, nem hiba kérdésben nem kívánok állást foglalni. Úgy érzem viszont, hogy sokkal súlyosabb volt — legalábbis számomra — az a tapasztalat, hogy 32 képviselő aláír egy beadványt, aztán elsőre fel is áll, és aztán öt perc múlva nem áll fel újra ugyanazért, amit aláírt. (Taps.) A másik pedig: ha tévedett Stadinger elvtárs — amiben én nem vagyok biztos —, akkor hozzá kell tennünk, hogy itt a képviselői ügyetlenség sokkal súlyosabban befolyásolta ezt a szavazást. Ezt a két megjegyzést kívántam hozzátenni. (Taps.) ELNÖK: Még egyszer megkérdezem, kíván-e még valaki szólni? Boldizsár Iván képviselőtársunk. BOLDIZSÁR IVÁN: Tisztelt Képviselőház! Nekem se volt eszem ágában sem hozzászólni, ez most egy formula. Lehet, hogy a házszabályokhoz képest valami tévedés volt, de ami itt kockán forgott, az az, hogy abban az egész országot mélyen érdeklő és érintő kérdésben nyilvános ülés lesz-e, vagy zárt ülés. Elnökünk vitavezetésének eredménye volt az, hogy nyilvános ülés lesz és nem zárt ülés. Azt hiszem, ha ügyrendi, vagy egyéb hibák történtek is, akkor tekintetbe kell venni azt, hogy ha meg-