Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-30

2477 Az Országgyűlés 30. ülése, 1988. október 7-én, pénteken 2478 tudományában ismeretlen fogalom. így a szóbanforgó határozat, amely az út építésétől a városi tanácsot eltiltotta, jelenleg is hatályba lévőnek tekintendő. Ennyit az ügy természet- és tájvédelmi, valamint jogi vonatkozásáról. És most fordulok Somogyi László építésügyiés városfejlesztési miniszterhez, hogy mire alapozta a városi tanács 1988. szeptember 8-i ülésén — amit távollétemben tartottak meg és előre jó időben jeleztem, hogy nem leszek itthon — tett kijelentését, hogy az út építésének eljárása során minden törvényes volt? Én kérdezem Önöket tisztelt képviselőtársaim, feloldható-e a társadalom és a vezetés között az utóbbi időben mélyülő bizalmi válság akkor, amikor az irányítás felelős tagjai mélységében szabályozott jogi és vetületeiben azonban nemcsak jogi, hanem politikai kérdésben egymásnak szögesen ellentmondó áláspontot foglalnak el, mégpedig anélkül, hogy ennek hátterét vizsgálnák, érdemben értékelnék és elfogadható magyarázatát adnák. Még nagyobb nyomatékkal kérdezem képviselőtársaimat: ha fontos ügyek, döntések összefüggései továbbra is homályosak, vagy megválaszolatlanok maradnak — akkor, amikor hiányzik a kis és nagy ügyek eldöntésének szűkebb-tágabb köri képviseletének morális alapja — hogyan állhatunk ki választóink elé, akik joggal kérnek számon hitelt, garanciát? Olyan választ remélek a tisztelt minisztertől, amely megnyugtató garanciát ad a sajnos még ma sem kiveszett, úgymond bizalmas beszélgetések során elkövetett megfélemlítések, le- és rábeszélések, baráti tanácsok és ha mindezek az eszközök hatástalanok, akkor házkutatás, retorziós újkori száműzetés, ahogy Keszthelyen is történt az út ügy kapcsán, megszüntetésére. Ezen a ponton túl ez már természetszerűleg nem út-ügy, és nem is a természetvédelem ügye. Köszönöm, hogy meghallgattak. ELNÖK: Somogyi László minisztert illeti a szó. SOMOGYI LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! Az országgyűlés elnökétől a következő szövegű interpellációt kaptam: Mire alapozza kijelentését a keszthelyi városi tanács folyó év szeptember 8-i ülésén, hogy a történelmi kastélyparkon átvezető út engedélyezése és építése során minden törvényes volt, holott az iratokból egyértelműen megállapítható, törvénysértések történtek? Én erre kívánok válaszolni, mert az a rengeteg sok egyéb ami elhangzott, nem képezheti interpelláció tárgyát, hiszen akkor igen sok iratot lehetett volna idehozni. Tisztelt Országgyűlés! Én a Keszthelyi Városi Tanács hivatkozott nyilvános ülésén — amelyen nemcsak a tanácstagok, hanem a város polgárai is részt vehettek — felelősségem és meggyőződésem tudatában és a rendelkezésre álló iratok alapján jelentettem ki, hogy az eljárás törvényes volt. Szívem szerint itt a választ be is fejezném. Feltételezem, hogy a parlament elhiszi, hogy az ezzel megbízott miniszter nem azért jár tanácsülésekre, hogy a tanácstagokat és a tisztelt Országgyűlést félrevezesse. Nem szeretném azonban, hogy ezzel a fordulattal eltereljem arról a lényeget, hogy mindezt adatokkal is tudom bizonyítani. Sajnos vissza kell élnem türelmükkel, mert ezt három fázisban össze kell foglalnom. Az építési törvény 6. §-a kimondja, hogy a városok és községek tervszerű fejlesztése céljából általános rendezési tervet, valamint részletes rendezési tervet kell készíteni. Ennek a végrehajtási utasítása kimondja — 5 § (1) bekezdés —, hogy a rendezési tervek elfogadása előtt az érdekelt államigazgatási szervekkel egyeztetni kell, ezt követően pedig közszemlére kitenni, illetőleg az érdekeltekkel ismertetni kell, ennek során az érdekeltek a rendezési tervre észrevételt tehetnek. Ugyancsak a végrehajtási utasítás mondja ki, hogy a városok rendezési tervét a városok tanácsai hagyják jóvá. Az építési törvény 7. §-a (2) bekezdése világosan kimondja, hogy a város területét felhasználni, építési telket alakítani, beépíteni, út- és egyéb közlekedési, továbbá közműhálózatot, általában bármely létesítményt megépíteni, valamint ilyen célra építésügyi hatósági engedélyt adni, csak a rendezési terveknek megfelelően lehet. Mivel ebben a 400 méter hosszú útban szinte minden szerv részt vett Magyarországon a vizsgálatokban — hogy ne én bizonyítsam — szeretném felolvasni azt a levelet, amelyet Lázár György akkori miniszterelnök elvtárs megbízásából Papp Lajos, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnöke írt. Ez is egy vizsgálat volt a sok közül. „A vizsgálat megállapította, hogy Keszthely Város Tanácsa a városrendezési tervet jóváhagyó 9/1983 május 25. VB számú határozatát alapos előkészítő munka előzte meg, a tervet a jóváhagyás előtt az érdekelt minisztériumokkal és országos hatáskörű szervekkel egyeztették. A terv a kérdéses útépítés nyomvonalvezetésére, mint a város akuttá vált belső közlekedési gondjainak megoldására, olyan javaslatot tartalmazott, amely figyelembe vette többek között a természeti érdekek lehetséges védelmét, a rendkívül értékes keszthelyi városmag forgalomtól való tehermentesítését, továbbá a sajátos idegenforgalmi igényeket. A jóváhagyás során mérlegelték a rendelkezésre álló anyagi lehetőségeket, amelyek csak hosszabb távlatban teszik lehetővé a várost megkerülő út megépítését. Megállapítható tehát, hogy a tanács határozata helytálló, jogszabályt nem sért, és az abban foglaltak részévé váltak a megyei közlekedési koncepciónak is. Tekintettel — most kihagyok szó szerinti idézetet — a tanácsi határozat megalapozottságára, körültekintő egyeztetésekre, a tanácsokra való jogszabályi előírásokra, az ügyet a központi szervek részéről lezártnak tekintjük. A Minisztertanács akkori elnöke egyértelműen úgy foglalt állást — ez minden iratban benne van —, hogy helyi