Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-30

2479 Az Országgyűlés 30. ülése, ügyről van szó, hiszen ez az átvezető út nem országos útvonal, hanem egy helyi út, amelynek építési engedélyezésére a 8/1970 KPM-ÉVM számú rendelet ad eligazítást. Ebben világosan benne van, mely hatóságokkal, milyen szervekkel kell egyeztetni az útépítés megkezdése előtt, alapítva arra az építési törvényre, amelyet idéztem. Az ilyen utak engedélyezésére egyértelműen a helyi tanács jogosult, hiszen hangsúlyozom, nem országos útvonal megépítéséről van szó. Ezeknek alapján, mintegy két éves egyeztető munka alapján, Keszthely Város Tanácsának azért kellett ilyen hoszszan egyeztetni, mert szeretném az Országgyűlést arról tájékoztatni, hogy nem a parkon vezet át az út, hanem ennek az útnak megépítésére — szegény azóta meghalt — Oláh István miniszter elvtárs adott utasítást és engedélyt, hogy az ott meglévő honvédelmi létesítményen vezessen át, ami ugyan történelmi okokból valóban kettévágja a parkot, hiszen a történelmi park és a honvédség ott lévő létesítményei közös kerítést képviselnek. Ez a határozat építési engedéllyé vált, két éves egyeztető munka alapján. Most jön az egyetlen szabálytalanság, amit elkövettek, azonban ez nem törvénysértés. Ugyanis, mivel az út nem érintette a kastélyparkot, csak szomszédjában megy el, a helyi tanács ügyrendi mulasztást követett el és a jóváhagyott építési engedélyt nem küldte meg a szomszédnak. Ezt a hibáját korrigálta, megadva azt a lehetőséget — törvénysértés nem történt —, hogy éljen az ügyfél a fellebbezés jogával. A fellebbezési jog alapján a fellebbezést, amelyet Czoma László elvtárs, a keszthelyi kastélymúzeum igazgatója nyújtott be, elbírálta, módosításokat hajtott végre, és részben figyelembe vette az ő kívánságait. Természetesen az útépítést nem tagadta meg, nem vonta vissza, tekintettel, hogy az teljesen szinkronban volt a korábbi rendezési tervekkel. Az ügynek egy harmadik fázisa is van, nevezetesen, hogy az üzembehelyezési eljárás során újabb vita keletkezett Czoma Lászlóval. Ezért ismét bekerült nem döntésre, hanem tájékoztatásra a Minisztertanácsra. A Minisztertanács megbízott, hogy az ügyet, mint helyi ügyet, tisztázzam. Erre feljogosít az építési törvény, amely világosan kimondja, hogy az építésügyi miniszter rendkívüli esetben a rendezési tervet módosíttathatja, ha ott népgazdasági érdek van. Körültekintően két tervező irodát megbíztam azzal, hogy a megépített út helyett van-e reálisabb más változat, mert ha van, akkor a módosítás révén ennek is érvényt szerzek. A két független tervező vállalat megállapította, hogy van, azonban ez többszáz millióba kerül, — ez a bizonyos elkerülő út — ami 10-15 év távlatában megépíthető. A megépített út helyett a városon átvezetően más reális változat nem jöhet szóba. Erről előterjesztést készítettem tájékoztatásul Keszthely Város Tanácsának, amely ezen a szeptember 8-i ülésén, hangsúlyozom, hogy mindenben jogosult tanácsnak, a rendezési tervnek, az építési engedély-tervnek és a helyi döntéseknek is felelőse a helyi tanács, 10 tar>88. október 7-én, pénteken 2480 tózkodással, teljes egyetértésben, a város többszáz lakosának jelenlétében elfogadta és olyan döntést hozott, hogy az eredeti útra - tehát a megépített útra a városnak szüksége van — és kötelezettséget vállalt arra, hogy a kastélyparkkal határos területen pedig különböző megtervezett környezetvédő növényeket és létesítményeket épít saját költségeinek terhére. Ezen az ülésen mondtam azt, hogy az eljárás törvényes volt. Ezt ma is tartom. Egyben szeretném tartani azt az álláspontot, hogy a helyi ügyekben a helyi tanácsoknak kell dönteni és őket a választópolgárok azért küldik oda, hogy a fölöttes hatóságok munkájukat ne keresztezzék. Még egy személyes megjegyzés: a műemlékek felelős minisztere én vagyok. Mindazok a miniszterek, miniszterelnök, miniszterelnökhelyettes, főhatóságok, akik ebben az ügyben résztvettek, szeretném, ha Czoma elvtárs elhinné, ugyanúgy magukénak érzik az ország vagyonát, a műemlékeket, a kastélyparkot, és nem azért vannak, hogy Czoma elvtárs véleménye ellen intézkedjenek, hanem az ország kincsét megvédjék és fejlesszék. Szívből remélem, hogy ő is így gondolkodik. Az Országgyűlés bölcs döntésére bízom a válaszomat. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm. Csak a rend kedvéért megjegyzem, hogy Somogyi elvtárs valóban arra a levélre válaszolt, amelyet tőlem kapott, én meg Czoma elvtárstól kaptam. Szóval át vittem a levelet. Tessék Czoma elvtárs! DR. CZOMA LÁSZLÓ: Tisztelt Képviselőtársaim! Én valóban elhiszem, hogy felelősen döntöttek ebben, csak az a baj, hogy a kastélypark erről semmit sem tud, mert tragikus fordulat következett be: arról van szó, hogy a kastélypark pusztul. Nem véletlen, hogy felsoroltam ezeket a szakértői véleményeket. Ezen lehet vitatkozni, de hadd mondjak még egy dolgot, méghozzá azt, ami a törvényességet illeti. Hadd kérdezzem meg Somogyi elvtársat — és nagyon rövid leszek — mikor íródott Papp Lajos levele, amire hivatkozott? SOMOGYI LÁSZLÓ: Egészen pontosan felolvasnám. Bár nem szeretem ezeket az oda-vissza kérdéseket, őszintén megmondom... Dr. CZOMA LÁSZLÓ: Bocsánatot kérek. SOMOGYI LÁSZLÓ: 1985. október 24. Dr. CZOMA LÁSZLÓ: Kérem, 1986. október 8-án kaptam Papp Lajos államtitkártól, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnökétől egy levelet, amelyben azt írja, hogy valóban törvénysértő volt. SOMOGYI LÁSZLÓ: Mondtam a jogszabálysértést, nem küldték ki az engedélyt. Ez nem törvénysértés.