Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-30

2475 Az Országgyűlés 30. ülése, 1988. október 7-én, pénteken 2476 dolgozók szakszervezetével ezt a kérdést megvitassam és a végleges választ a következő ülésszakon előterjesszem. (Helyes. ) Szeretném azonban még egyszer aláhúzni, hogy a kérést jogosnak, indokoltnak és szükségesnek tartom. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Hát akkor Tisztelt Országgyűlés következő ülésünkre várjuk a választ. Tisztelt Országgyűlés! Dr. Czoma László képviselő interpellál Somogyi László építésügyi miniszterhez. Dr. CZOMA LÁSZLÓ: Tisztelt Képviselőtársak! Nézzék el nekem, hogy ha másfél perccel hosszabb leszek, mint egy szokásos interpelláció, de kérem, hogy maradjanak itt, mert tanulságos a történet. Egy 500 méteres út megépítése és használatbavétele kapcsán kívánok interpellálni, amelynek története már bejárta az országot. Mint képviselőtársaim közül is sokan tudják, a keszthelyi Festetics kastély műemlékileg védett parkját kettévágták, a természetvédelmi területet károsítva. Az út építését a józan ész szerint akkor is meg kellett volna akadályozni, ha 100 százalékosan törvényes lenne. Mert joggal kérdem: ha a kormányzatunk mai árakon 3 milliárd, ismétlem 3 milliárd forintot áldozott azért, hogy a jeles műemléképület és parkja az eredeti formában mutasson, akkor miféle szűkkörű érdekeltség erőltethette keresztül, hogy az egyértelműen káros természetromboló műtárgyat megépítsék. Magam is osztom a város többszáz állampolgára által megfogalmazott és hozzám az Országgyűlésre indulás előtt eljuttatott levél megállapítását. Idézem. „A kastélyparkon keresztül történő útátvezetés sem a forgalmat nem enyhítette, sem a kérdést meg nem oldotta, hanem egyfelől a park növényzetét teszi tönkre, másfelől a többszörösére növekedett a forgalom az átvezető utcák lakóinak életét is elviselhetetlenné teszi... és az igazi megoldást jelentő, várost elkerülő körgyűrű építését elodázza." Ugyanilyen szigorúan és elítélően fogalmazott a Magyar Tudományos Akadémia részéről Szentágothai János, az akkori elnök, képviselőtársunk, még jóval az út megépítése előtt, 1980-ban: az utat nem szabad megépíteni a környezetvédelmi értékek óvása miatt. Berdár Béla erdőmérnök, a településfejlesztés és környezetvédelmi bizottság most választott elnöke 1987-ben kelt írásos véleményével leszögezte, hadd idézzem őt is: „Az útszakasz kiépítése olyan maradandó károkat okozott a parkban, amelyek nem kompenzálhatok. Az úthoz csatlakozó területeken számolni kell a kastélypark folyamatos károsodásával, biológiai értékek pusztulásával." Talán mindezeknél súlyosabb ítéletet mond az Országos Műemléki Felügyelőség, amikor még 1987ben hatósági véleményként leírja — idézem —:,,A kastélyparkot átvágó útvonalvezetés veszélyforrást jelent a műemlékileg védett együttes, kastély és park háborítatlan fennmaradása szempontjából." A Hazafias Népfront természet- és tájvédelmi szakbizottsága ez év májusi ülésén megállapította: „Az út megépítésével kialakult helyzet következtében nem helyi konfliktusról van szó. A történelmi kastélypark növényállománya az út átvezetése és a rajta zajló forgalom következtében pusztulni kezdett és a pusztulás még a csökkentett forgalom ellenére is egyre nagyobb mérvű." Itt még az sem lehet érv és indok, hogy a városrendezési terv elfogadta, mert az emberi környezet védelméről szóló törvény vonatkozó paragrafusai, — nevezetesen az 5., a 34. —, továbbá a természetvédelemről szóló törvényerejű rendelet egyértelműen tütja az ilyen megoldást. Tisztelt Képviselőtársak! Ezek a dokumentum értékű állásfoglalások és törvények önmagukban is elegendőek az út ellen és a körgyűrű megépítése mellett. Mert itt törvényességről szó sincs. Hadd hívjam tanúként Szamel Lajos szakvéleményét. Az államigazgatási jog neves profeszszora, — akit egyébként nem én kértem fel szakvéleményének elkészítésére — megállapítja: „Az ügy intézése során a szocialista törvényesség kívánalma nem érvényesült kielégítően, többrendbeli jogsértés történt." Amit ezután 12 oldalas szakvéleményében részletesen ki is fejt. Ebből csak két passzust hadd idézzek az idő rövidségére való tekintettel. Az egyik: a legsúlyosabb, hogy a Helikon Kastélymúzeumot az államigazgatási eljárásban nem tekintették ügyfélnek. Az ügyféli jogállás jogellenes megvonásával a Kastélymúzeumot egyben a jogorvoslathoz való ügyféli jogától is elütötték. Hivatkozom a Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnökének, Papp Lajos államtitkárnak 1986. október 8-án 1863/ 1986 sz. levelére, amelyben közli. Idézem: „Valóban jogsértő, hogy a Kastélymúzeumot nem értesítette az elsőfokú hatóság". Aztán a levél arról értesít, hogy megírta a megyei tanács elnökének, hogy kezdeményezzen felelősségre vonást és továbbképzések keretében ismertesse apparátusával a törvényes gyakorlatot. A másik: 1985. október 31-én az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal államtitkára és a Zala megyei tanács elnöke helyszíni szemlén egyeztetett az út nyomvonalának megállapításával kapcsolatban és ezt emlékeztetőbe foglalta. Ennek 2. oldalán a következő szöveget találjuk. Idézem: „Az út megvalósításával kapcsolatban a Környezetvédelmi Hivatal Középdunántúli Felügyelőség 1351 — 2/85 sz. határozatát — amely a városi tanácsot eltiltotta az út építésétől - külön intézkedés nélkül tárgytalannak kell tekinteni." Az 1981. évi első törvény értelmében egy hatósági határozatot nem lehet tárgytalannak tekinteni, mert jogi abszurdum, hogy egy hatósági határozatot „külön intézkedés nélkül" tárgytalannak minősítsen bármely szerv, s méginkább abszurdum, hogy erről két államigazgatási szerv emlékeztetőben megállapodjék. Az emlékeztető mind hatályos jogunkban, mind az államigazgatási jog