Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-30

2439 Az Országgyűlés 30. ülése, 1988. október 7-én, pénteken 2440 viselő: hogyan egyeztesse össze magában a térségi, illetve helyi érdek és a közérdek nyomását. Az elsőre visszatérve majd érvelni, vagy ellenérveim kívánok. Én számokkal egyáltalán nem akarok élni, úgy hiszem, hogy ezek a számok mindkét oldalról annyiszor meg voltak kérdőjelezve, hogy ezt el szeretném kerülni. A helyi előnyökre és hátrányokra még visszatérnék. Amikor a helyi és a közérdekről beszélek még néhány szót, akkor azt kell mondanom, hogy ebben a kérdésben nem tudom elfogadni például azt az álláspontot, ami a Vásárhelyi Pál Társaság ülésén elhangzott, hogy a csoportérdek miatt nem lehet föladó zni a közérdeket. Egyrészt kétségem van az irányban, hogy egy város vagy egy térség érdeke még csoportérdeknek tekinthető-e, különösen akkor, hogyha az emberek alapvető életszükségleteinek megkérdőjelezéséről van szó, másrészről egészen biztos nem vagyok abban sem, hogy amit most mi közérdeknek nevezünk, az valójában tényleg a köz érdeke, hiszen ezt számosan megkérdőjelezték. Ugyanakkor amikor érvelésről beszélünk, a másik oldalról sem tudok mindenfajta érvvel azonosulni. Ilyen érv volt például az ellenzők részéről az, hogy ez a beruházás minden egyes család zsebéből 30 ezer forintot vesz ki. Ez lehetséges, azonban azt a félreérthető dolgot takarja magában, hogyha ez nem lenne, akkor ezt a pénzt visszatennénk az emberek zsebébe. Ez sajnos biztos, hogy nem történne így, hiszen talán nincs olyan terület, amelynek ne lenne szüksége erre a pénzre. Én a legboldogabb, mint orvos, akkor lennék, hogyha ez a pénz, amit így vennének ki a zsebünkből, az egészségügy körébe kerülne vissza és megoldaná az egészségügy és a társadalombiztosítás számos problémáját. De biztos vagyok benne, hogyha lehetőségünk lenne így dönteni, akkor se oda kerülne, hanem nagy valószínűséggel más energiaforrás keresésének a céljára kellene fordítani. Vagy abban az esetben — amit többen mondtak —, hogy egy energaitakarékosabb gazdasági átalakítás irányába kellene ezt az összeget fordítanunk, még ennek az időben való megtérülése is rejt magában bizonyos kockázatokat. Nem egészen biztos, hogyha mi most beruházunk valamilyen energiatakarékosabb iparszerkezeti átalakulásba, akkor ennek az eredménye a várt időben megjön és a világpiaci hatások ezt értékelni fogják. Amikor azt mondtam, hogy nagyon nehéz helyzetben vagyok, másik oldalról talán ellentmondás, — de megmagyarázom — azt kell mondanom, ugyanakkor nagyon könnyű helyzetben is vagyok, mint képviselő. Miért? Azért, mert a választókerületemben az utóbbi időben olyan egyértelmű állásfoglalások alakultak ki, amelyek kifejezik az ott élők súlyos aggályait a beruházással kapcsolatban, és amelyek fölszólítanak engem arra, hogy ezeket tolmácsoljam az Országgyűlés felé, és egyben még olyan súlyos felhívást is intéznek hozzám, hogy foglaljak állást addig is, amíg ezek a problémák nem tisztázódnak, a nagymarosi vízlépcső építésének felfüggesztése mellett. Nem akarom bemutatni, de többszáz, majdnem ezer aláírással jött hozzám ilyen felhívás, egy helyben rendezett fórum résztvevői közül. Aláírást kaptam a helyi egyesületektől. A helyi Balassa Báint Társaságtól hasonló tartalmú felhívás érkezett, majd végül az Esztergomi Városi Tanács is határozatban foglalt állást arról, hogy; „A város közvéleményét erősen aggasztja a bős-nagymarosi vízerőmű megépítése körül folyó vita. Az ellentétes vélemények, a visszafordíthatatlan károsodások veszélye, a jogosan felmerülő aggályokra adott mélységében nem megnyugtató válaszok. Ezért a városi tanács úgy foglal állást, hogy a fenti kérdések miatti aggódását kifejezve javasolja, hogy a magyar kormány mindaddig függessze fel a nagymarosi vízlépcső építését, amíg az alapvető vitás kérdések el nem dőlnek és a megfelelő garanciák megnyugtatóan nem biztosíthatók. Felkéri a képviselőt, hogy ezt az aláspontját képviselje az Országgyűlésben." (Elszórt taps.) Akkor a miniszter elvtárs a nyár elején szemlén vett részt a beruházás megvalósítása során, vendége lehettem ezen a szemlén, és akkor megkérdezte tőlem ott Esztergomnál, hogy mi ott az emberek véleménye erről a beruházásról. Akkor azt mondtam a miniszter elvtársnak, hogy aggályok, aggodalmak élnek az emberekben, de alapvető ellenállás a beruházással kapcsolatban idáig hozzám nem jutott el. Hogy lehet az, hogy néhány hónap alatt így megváltozott a hangulat a városban? Most a legtöbbször erre a hangulatváltozásra és erre a hangulati alakulásra, ami az országban sok helyütt kialakult, általában a tájékoztatás gyengeségeit szokták elsősorban fölhozni, valamint a társadalmi kontroll hiányát. Engedjék meg, hogy elmondjam, nálunk hogy alakult ez a helyzet. Több volt a tájékoztatás, mint talán bárhol másutt az országban. Azonban mindig valamivel probléma volt. Vagy a tájékoztatás kiterjedésével — tehát, hogy hányan vettek ebben részt — vagy pedig a tájékoztatás mélységével. 1984-ben már voltak olyan fórumok, ahol a választópolgároknak egy jelentős része részt vett, ott aggályok, kérdések fölmerültek, azonban ekkor az erre való válaszok még meglehetősen egyoldalúak voltak, csak az előnyöket hangoztatták, a hátrányokkal vagy a vélt veszélyekkel kapcsolatosan meglehetősen ledorongoló válaszok érkeztek. A kormánynak 1986-os határozata a tájékoztatás vonatkozásában azt jelölte meg, hogy folytatni kell a tájékoztatást, de elsősorban az érintettek körében és mértékkel. Én itt egy jelentős problémát látok ezzel a határozattal, mert ezekután a mi körzetünkben is úgy folytatódott a tájékoztatás, hogy szűk körű volt. Az érintettek körét úgy értelmezték, hogy alakult a városi tanácsnak egy kb. 30 főből álló koordinációs bizottsága, és továbbiakban a vízlépcsővel kapcsolatos tájékoztatások, illetve úgynevezett „egyeztetések" ebben a körben zajlottak le, a lakosság közé csak azok az információk mentek ki, amiket az ebben résztvevő emberek továbbítottak. Kivétel ez alól talán egy tanácsülés volt, ahol szintén számosabban vettek részt, de az ott felmerülő problémában adott válaszokban még mindig a kioktató hangnem