Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-30

2433 Az Országgyűlés 30. ülése, 1988. október 7-én, pénteken 2434 lett, egyértelmű választ adni. Azt gondolom, hogy ez nem róható fel a tudomány számára. Ez érthető is, hiszen a tudós ember sohasem fogalmazhat sarkosan. Nem mondhatja azt, hogy csak így lehet valamit csinálni. És különösen nem mondhatja egy ilyen hatalmas, komplex beruházásra, mert a tudománynak sokféle felismert törvénye van, de olyan, hogy komplex beruházás törvénye, Üyet nem ismer a tudomány. Hogy azon a komplex beruházáson belül milyen sokféle hatás érheti ezt a fejlesztési programot, ott már a résztudományágak rendkívül szorosan bekapcsolódtak a munkába. Azt is meg kell mondanom, hogy tulajdonképpen a törvény felismerése a tudományban igen sokoldalú. Ebben az esetben mondhatjuk azt, hogy a közlekedőedények törvénye az, ami elsősorban uralja a dolgot, de az egész komplex beruházásra ilyen törvényt nem tud alkotni egyetlen tudós sem, és azt nem is lehet elvárni tőle. Ezt nem is vártuk el, nem is kértük sohasem. Ezért, amikor a vízerőműről van szó — és itt köszönjük a délelőtti kiigazítást —, eszembe jutott, amikor az agrárzsargonban a napraforgót olajosmagnak hívják, pedig az nem olajos, hanem béltartalma olaj, és ezért olajmag a tisztességes, becsületes neve. Szóba jött az is, hogy miképpen vettük igénybe mi a tudomány eredményeit. Kérem szépen, minden tapasztalatom azt mutatja az agrárszférában — Szentágothai elvtárs hozott is egy példát az iparszerű állattartásról —, hogy kész, komplett, részletekbe kiterjedő recepturát egy-egy új fejlesztési programban soha nem tud letenni a tudomány. És ezt nem is lehet elvárni tőle. Ez így volt minden nagy beruházásunknál és fejlesztési programunknál. A szakosított iparszerű termelés megvalósítása is úgy zajlott, hogy az élenjáró gyakorlat és a kutatás-tudomány együttműködéséből kijöttek az eredmények, föltárták a konfliktusokat és megadták a megoldást. A jövőben is csak ezt lehet elképzelni és úgy gondolom, hogy ez a vízlépcsőre is vonatkozik. A magyar tudományágak sok területen tanulják ezt a témát, ismerkednek vele, rendkívül felelősséggel nyúltak hozzá, ezért csak az elismerés hangján tudok róluk beszélni. Ezért a továbbiakban is támaszkodunk rájuk. Azért mondom mindezt, mert a vitában elmérgesedett a tudomány körül a kérdés. Szeretném aláhúzni, hogy erről, mi, a kormány nem tehetünk. Nagyon szomorúak lennénk, ha a kormányt tudományellenességgel vádolná bárki is. Mert ez nem így van. Eddig is, és a jövőben is együtt kívánunk működni a Magyar Tudományos Akadémiával és minden más tudóssal és intézménnyel, amely segítségünkre lehet a kérdések megoldásában. A másik oldalt sem béreltük fel - szeretném kijelenteni. Senkit nem kértünk föl arra, hogy marasztalja el a magyar tudományt. Ugy gondolom, hogy a kialakult véleményeltérések azok egy-egy képviselő elvtárs felszólalásának az eredményei, és ezt a véleményt egymás között kell tisztázzák. Azt hiszem, hogy mindenki önmagáért felel a fölszólalásban, a tudós sem az egész magyar tudományt képviseli, és az a fölszólaló sem, aki elmarasztalta esetleg a gyakorlat oldaláról a tudományos világot, ha csak nem bízta meg valamilyen testület az illető képviselőt, hogy mondja el az álláspontját. Akkor azt viszont akceptálnunk kell. Azt hiszem, hogy a Magyar Tudományos Akadémiával és bárki mással a kormány kapcsolata a jövőben is gyümölcsöző lehet, még akkor is, ha lesznek és vannak nézetkülönbségek. A véleményeltérés nem jelentheti azt, hogy mi nem kívánunk támaszkodni a tudományos eredményekre. Azt gondolom, hogy ebből a véleményeltérésből is levonhatunk bizonyos konzekvenciákat, mert nem kellett volna kialakuljon, hogyha körültekintően és időben kapcsolódunk össze a munkákat illetően, és biztos, hogy a kormányzatnak ebben van tennivalója. Talán azt is meg merem kockáztatni, hogy az Akadémiának is meg kellene nézni, hogy miképpen tud hatékonyabban közreműködni a munkákban, hiszen úgy gondolom, hogy azért találkoztunk néhány olyan — hogy így mondjam — langyos véleménnyel, amire a gazdász körökben azt mondják, hogy ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes. Ezek bizony nem segítik elő a munkát, de ettől függetlenül meggyőződésem, hogy a magyar tudomány nélkül nem tudunk előre lépni sem az agrárterületeken, sem másutt az életben. Még egy megjegyzésem volna. Itt a Szentágothai elvtárs fölvetette ezzel kapcsolatban, hogy Magyarországon van energia, csak pazarolunk. Kérem, tisztelt képviselő elvtársak, a magyar gazdaságra sajnos jellemző a pazarlás, a termelésben is és minden más egyéb területen. Még a tudomány területén is pazarolnak a szellemi értékekkel. Hogy milyen módon, azt hiszem erről lehetne vitatkozni, de nem érdemes. A kormánynak is megvan a maga selejtje a munkájában. Mi egy percig sem alítjuk azt, hogy a termelésben több a selejt, mint a mi munkánkban, de a tudománynak is vannak ilyen tévedései. Azt hiszem, hogyha ebből indulunk ki, akkor továbbra is együtt kell működnünk, másképp nem tudjuk elképzelni az előrehaladást, és a leküzdése a pazarlásnak a termelés és más szférákban semmiképpen sem járható úgy, hogyha a kormány valamiféle korlátozó intézkedést hoz. Van ilyenre példa más országokban. Isten mentsen tőle bennünket. Nekünk úgy kell a termelés egészét, szerkezetét és fegyelmét megjavítani és technológiáját, hogy ezek a pazarló területek eltűnjenek, és valóban versenyképesen tudjunk dolgozni. Az ágazatainkat ért hatásokat többen érintették, egyetlen dolgot szeretnék kiragadni. Úgy gondoljuk, hogy abban a térségben az intenzív mezőgazdasági termelést folytatni kell, a fejlesztési programokat meg kell valósítani. Ezért a kormány nevében szeretném bejelenteni, hogy a térség mezőgazdasági üzemei részére garanciát vállalunk a meliorációs és öntözésfejlesztési program végrehajtására. Ez a garancia azt jelenti, hogy mintegy 400 millió forintos beruházás a következő években megvalósul, méghozzá az üzemekkel folytatott együttműködés során. Abban állapodtunk meg, hogy 1989-ben elkészülnek a beruházási fejlesztési tervek, 90 és 92 között megvalósul