Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-30

2431 Az Országgyűlés 30. ülése, 1988. október 7-én, pénteken 2432 korolni a demokráciát, és ebben a gyakorlatban jó magyar módra a vádaskodás, a tetemrehívás, az egymásra mutogatás is fellelhető — sajnos — nem egy felszólalásban, hanem többen. A kormány nem ilyen jellegű vitára készült, amit most egyesek itt felvetettek. Mi arra vállalkoztunk és tettünk ígéretet — a parlament felszólításának megfelelően —, hogy egy megkezdett nagyberuházás mai állapotából kiindulva, felmérve a helyzetet, tájékoztatjuk a tisztelt országgyűlést a megállapításainkról, a tapasztalatainkról, az intézkedéseinkről és a szándékainkról. Úgy gondolom, hogy ennek a feladatunknak eleget tettünk. Ha a tisztelt parlament elfogadja a tájékoztatót, köszönettel vesszük, ha nem, akkor más döntést hoz. Mi a Minisztertanácsban teljes egyetértésben a folytatás mellett foglaltunk állást a mai helyzetet figyelembe véve. Arra vonatkozóan, hogy mit tennénk akkor, ha most kellene dönteni a mai eszünkkel és ismeretünkkel, a Minisztertanács semmiféle állást nem foglalt, mert ilyen napirenden nem volt. Én nem tudok ilyenről. Nem arról tárgyalunk, hogy most mit csinálnánk, ha most kezdenénk ezt a beruházást. Ezért azoknak, akik itt hivatkoznak bizonyos megnyilatkozásokra, azt kell mondanom, hogy az illetők saját felelősségükre tették, de nem a kormány nevében, nem is tudok ilyenről. Persze mi képesek és készek vagyunk minden vitára, olyanra is, ami általános politikai jellegű, és olyanra is, aminek semmi köze a vízlépcsőhöz. De most, a mai napon a parlament napirendjén a bős-nagymarosi vízlépcső építésének a helyzete és a további tennivalókról szóló kormányjelentés, tájékoztató szerepel. Azt gondolom, nem lenne szerencsés, hogyha egy felszólalásra, valaki totális politikai válsághangulat keltésére elterelnénk a figyelmet az igazi napirendről, amit most tárgyalunk. Egyébként is, hogy egy képviselő elvtársnak mi a véleménye, azt tiszteletben tarjtuk, de végül is mi az egész tisztelt országgyűlés állásfoglalását várjuk a tájékoztatónkra. Azt viszont nem tudjuk elfogadni, és vissza kell utasítanunk, hogyha egyes térségeket, ágazatokat, csoportokat, érdekeltségeket állítanak szembe egymással. Ebben a nehéz helyzetünkben nem az a feladatunk, hogy mit kapna a mezőgazdaság, vagy mit kapna más, az egészségügy, vagy bárki abból a pénzből, amit erre fordítunk és fordítottunk. Most az a feladatunk, hogy elbíráljuk, miként lehet ebben a beruházásban előrelépni, milyen döntések szükségesek. Minden nagyobb beruházás ma minden ágazatra hatással van, a mezőgazdaságra is, az iparra is, az ökológiára is, és minden ember zsebére, mert nyilvánvaló, hogy az államháztartás pénze az állampolgárok munkájából tevődik össze, noha ez nálunk nem teljesen van így, mert itt jelentős kölcsönök is szerepet játszottak és még mindig játszanak a magyar gazdaság életében. Ezért mi megfelelő felelősséggel álltunk ehhez a munkához, és az, hogy az elmúlt hónapokban nem történt semmi, arra itt a tisztelt Ház számtalan képviselője a tanú, hogy nem így van. Rengeteg intézkedést tettünk, hogy a lehető legteljesebb mértékben megismerjék a képviselő elvtársak az erőművel kapcsolatos összes problémát és feladatot. Úgy gondolom, hogy ebben jelentős szervező szerepet vállalt a kormány és az egyes kormányszervek, és ha nem is ismeri ezt így el mindenki, de mi a magunk részéről úgy a politikai vezetés, mint a kormány vezetése a legőszintébben és a legnyíltabban igyekszünk minden problémát a közvélemény és a tisztelt parlament elé tárni. Azt kérjük, hogy ennek szellemében szíveskedjenek a mi munkánkat minősíteni, értékelni. Néhány szóban a mezőgazdaságot érintő kérdésekről. Könnyű helyzetben vagyunk, mert maradéktalanul elfogadom a mezőgazdasági bizottság jelentését, magamévá teszem a fölvetett tennivalókat, problémákat, és egyetértek mindazokkal a mezőgazdaságban dolgozó képviselőkkel, akik a témát érintették. Ezért nagyon röviden szeretném csak aláhúzni, hogy két megye 24 mezőgazdasági üzeméről van szó, amelyre kiterjed a vízlépcső hatásterülete: mintegy 62 000 hektár föld, és 18 000 ember dolgozik ezekben az üzemekben. Azt is szeretném hozzátenni, hogy ez alig éri el az egész művelt terület 1 százalékát, ugyanakkor ezeknek az üzemeknek a produktuma több mint 2 százaléka az országos produktumnak, ami azt jelenti, hogy kétszeres intenzitással gazdálkodnak, tehát igen fejlett mezőgazdasággal rendelkező térségről van szó, amelynek a sorsa nem lehet közömbös sem a mezőgazdasági irányítás, sem a kormány számára. Ezért nagy felelősséggel vizsgáltuk a mezőgazdasági kihatásokat. Szeretném aláhúzni, hogy a vizsgálatok során az első perctől kezdve rendkívül fontosnak tartottuk, és ma is annak tartjuk, hogy a tudományos terület érdekelt ágai maradéktalanul bekapcsolódjanak ebbe a vizsgálódásba. Azért szokatlan módon most felsorolom, hogy kikkel végeztettünk tanulmányt az agrárterületet illetően: a gödöllői Agrártudományi Egyetem Meliorációs és Vízgazdálkodási Tanszékével, a keszthelyi Agrártudományi Egyetem Termelésfejlesztési Intézetével, mosonmagyaróvári karával, a Kertészeti Egyetemmel, a Magyar Tudományos Akadémia Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézetével, az Erdészeti Tudományos Intézettel, a Vízgazdálkodási Tudományos Intézettel, és szót váltottunk nem egyszer az Akadémia agrártudományok osztályával is. A munka nem két hét alatt zajlott, mint az ad hoc bizottság mostani nehéz feladata, hanem éveken keresztül. Meg kell mondanom, hogy a tanulmányok, a vizsgálódások számtalan hatásra hívták fel a figyelmünket, de egyetlen olyan tanulmánnyal sem rendelkeztünk, amelyben egyértelműen elutasították volna a vízlépcső építését éppen mezőgazdasági termelési, ökológiai problémák miatt. Nagyon sok hasznos tudományos munka alapozta meg a véleményeket, és ezt mi a jövőben is így kívánjuk csinálni. Az egy más kérdés, hogy a magyar tudományágak nem tudtak, és nem is tudhatnak minden problémára komp-