Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-30

2417 Az Országgyűlés 30. ülése, 1988. október 7-én, pénteken 2418 Kedves Képviselőtársaim! Ha arra gondolok, hogy milyen kedves és idillikus lehetett a budai hegyvidék és a Dunapart a honfoglalás idején a Hilton Szálló és a Halászbástya, valamint a vár és a szép hidak nélkül, mégis úgy érzem, hogy a magyar építészek szemet gyönyörködtető városképet vará­zsoltak a XX. század végére ide. Remélhetőleg a táj képe a Duna-kanyarban sem csorbul jobban a vízierőmű felépítésével, mint cso­dálatos Budapestünké. Sokat gondolok a szeren­csétlen Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisz­tériumra, akik eddig állták a sarat. Mert éjt nappallá téve csak vízilépcsővel foglalkoztak megalakulásuk óta. Noha ez csak részfeladatuk lenne és sokkal súlyosabb környezetvédelmi, vízgazdálkodási gondo­kat, problémákat emiatt félretettek. Most már amiatt aggódom, hogy az ellenzék ne duzzasszon akkora gátat, hogy a Duna visszafelé folyjék! (Derültség.) Kezdetben tetszettek az ellenzők nyílt megnyil­vánulásai, érvelései, hiszen nemcsak én gondolom, amit Hérodotosz mondott; idézem: „Ha az egymás­sal ellenkező nézeteket nem adják elő, nem lehet a jobbikat kiválasztani; az ember akkor azt kénytelen követni, amelyet kifejtettek. Mígha a másikat is elő­adják, lehetséges a választás." (Taps.) Éppen ezért saját lelkiismeretem megnyugtatása és a tárgyszerű megítélés érdekében több ellenző csoportosulás megnyilvánulására is elmentem, hogy tisztán lássak. Ekkor azonosultam azonban azzal a platóni gondolattal, hogy - ismét idézném -: ... „Minden tudás, ha el van szakítva az igazságtól és a többi erénytől, csak agyafúrtság és nem bölcsesség". Tisztelt Ház! Még egy fontos dolgot kívánok fel­említeni, amelyet már a múlt évi kormányprogram vitájában is kiemeltem, mint káros hatások, rossz koncepciók a beruházás-politikában. Mármint van­nak olyanok, amelyeket nem fejeztünk be teljesen. Remélem ez nem olyan lesz. Ismételni tudom csak magamat, és remélem alá­támaszthat a közvélemény is, hogy nem szabad ti­tokban pár embernek egy demokratikus jogállamban ilyen felelősségteljes és igen komoly költségű be­ruházást eldönteni tíz- és félmillió magyar állampol­gár nevében. Az adófizetők zsebéből kivett pénzzel nemcsak az országgyűlés előtt, hanem a nép előtt is mindig el kell tudnunk számolni! Bízom benne, hogy poli­tikánk, amely toleranciával figyelte a vízilépcső építéséből származó konfliktusokat, sokat tanult és tapasztalt, és levonhatta a megfelelő tanulságokat, így a jövőben a demokrácia csatornáin keresztül időben informálódik a nép akaratáról, hozzáállásáról. Fontosnak tartom a jó elemző munkát, a jó és füg­getlen tudományos szakvéleményt, hogy döntéseink megalapozottak legyenek. A megvalósításra pedig nem lehet receptura a régi magyaros szemlélet és átok, háromszor-négyszer annyi ideig húzni, halogatni a döntés után a kivitelezési munkát, mert ez nagyon sokba kerül. Láttunk példát rá Ausztriában, ahol három év alatt építettek egy olyan művet, amit mi hét évig akarunk rosszabb és alacsonyabb színvonalon — például partépítés, parkosítás, kerékpárutak megva­lósítása nélkül — elvégezni. Ezt a fajta szemléletet és gondolkodást szűkös anyagi lehetőségeink ellenére is sürgősen ki kell ir­tanunk a jelen felfogásainkból. Az elmúlt időszakban a vízilépcső építésének a sajtó-propagandája sem volt jó, a kormány permanensen defenzívába került, mi­vel az ellenzék a nép nyelvén érvelt és magyará­zott, mi pedig nehézkesen, kevés meggyőző erővel tudtunk csak ellentámadni. Ismételten kérek mindenkit, aki az emberek veze­tésével, emberekkel foglalkozik, hogy fogadja el és azonosuljon a reformkor nagy politikusának, Eötvös Józsefnek gondolataival: „Sokszor haliam, hogy a nép egész igazságot nem tűrheti, de úgy találtam, még kevésbé tűri a féligazságokat, melyeknél csak­nem mindig érzi, hogy azok tulajdonképp félhazug­ságok." A miniszteri tájékoztató elfogadása mellett voksolva köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A szünet előtt még egy képviselőtársunkat meghallgatjuk. Kérem fegyelmezettebb figyelmüket. Következik Simon Péter képviselőtársunk. SIMON PÉTER: Tisztelt Országgyűlés, Tisztelt Képviselőtársaim! Az utóbbi hetekben többünket ért az a vád, hogy csupán Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Mi­nisztérium által szervezett „ausztriai hajókirándulás" benyomásai alapján alakítjuk ki véleményünket. Ezért engedjék meg, hogy egészen röviden, utalás­szerűén bemutassam azt, hogy hogyan készültem fel a napirend vitájára. Először is figyelemmel kísértem a sajtó, rádió, televízió egyre szaporodó írásait, híradásait, a ki­bontakozó vitát. Kíváncsi voltam a beruházást el­lenzők véleményére is, ezért részt vettem a Duna kör szeptember eleji rendezvényének első két napján. Ezután a helyszíneken tájékozódtam az építés előre­haladásáról, megnéztem a greifensteini vízlépcsőt, a környező Duna menti ligeterdőt. Időrendben ezt követően kaptam kézhez a mi­nisztérium tájékoztatóját, megszereztem az egyes parlamenti bizottságok számára készített külön tá­jékoztatókat is, mindezeket gondosan tanulmá­nyoztam. Részt vettem a terv- és költségvetési bizott­ság napirendet tárgyaló ülésein is. Ugyancsak gondosan tanulmányoztam a beruházás ellenzőitől kapott számos felhívást, tanulmányt. Mivel a Duna köriek a beruházás elleni egyik érv­ként a kiskörei, szerintük egyértelműen kedvezőtlen tapasztalatokat is felsorolták, a múlt héten több képviselőtársammal együtt megnéztem a kiskörei vízlépcsőt, ellenőriztem a vonatkozó Duna köri fel­vetéseket. Itt az ülésszakon kaptuk kézhez a MTESZ szak­mai összefoglalóját, ami segített a további tájékozó­dásban, gondolkodásban. A Magyar Tudományos Akadémia tegnap kézhez vett jelentései viszont nem tették könnyebbé számomra a válaszadást arra, hogy:

Next

/
Thumbnails
Contents