Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-30

2413 Az Országgyűlés 30. ülése, 1988. október 7-én, pénteken 2414 lehetőség. Egy ilyen megoldás következményei pedig beláthatatlanok lennének, hiszen még inkább megterhelné az egyébként is sovány államháztartást. Érthető, hogy hazánkban nemigen akad olyan vezető, aki akár személyes döntéssel, akár testületnek tett ajánlással — terjes felelősségvállalás mellett — megkockáztatná a közel félkész állapotban levő erőműrendszer felszámolását. E tudathasadásos helyzet miatt azonban aligha odázható el azok felelőssége, akik előzetes társadalmi vita kezdeményezésének elmulasztásával juttatták az erőműrendszert a mostani készenléti fokra. Mint már korábban számos, országos jelentőségű, de utóbb meddőnek bizonyult beruházás esetében, ennél is élesen fogalmazódik meg a felelősség kérdése. Gondolom, nem vagyok egyedül, aki érzékeli és furcsállja a felelősségi elv következetlen érvényesülését. Egy sajátságos szokásmechanizmust, amely arra mutat rá, hogy bizonyos tisztségek viselőinek privilegizált jog adatik a személyes felelősség elkendőzésére. Ők azok, akik csak azért tartoznak felelősséggel, ami a rendelkezésükre bocsátott anyagi értékekből megmarad. A megalapozatlanul, elsietett módon felhasznált hányadért pedig feleljen a társadalom, az országgyűlés — tehát konkrétan senki. Én úgy látom, hogy a hivatalos gondolkodásnak mielőbb meg kellene haladnia e különös szokásjogi gyakorlatot. Az erőműrendszer feltétlen igenlőinek olyan érve is közismert, miszerint érvényes szerződés kötelezi a Magyar Népköztársaság kormányát a szerződésben vállalt kötelezettségek hiánytalan teljesítésére. Ennélfogva súlyos presztízs-veszteséggel járna, s hazánk nemzetközi elszigetelődéséhez vezetne, ha nem teljesítené mindazt, amit a szerződésben korábban fölvállalt. Ezt az érvet némi fenntartással fogadom: miként Szentágothai János professzor előzőleg jelezte, a nemzetközi szerződések jelentékeny hányada olyan hozzáfűzött hallgatólagos záradékkal készül, illetve kellene, és ebben az esetben is kellett volna készülnie, mely azt mondja, vagy mondaná ki, hogy más állammal, vagy államokkal kötött szerződés a viszonyok gyökeres megváltozásával érvényét veszti. Az ilyen szerződés eszerint tehát csak addig tekinthető érvényesnek, amíg a megkötés időszakában fennálló körülmények nem változnak meg gyökeresen. Mindnyájan tudjuk, hogy a mi társadalmi helyzetünkben, gazdasági, pénzügyi viszonyainkban milyen súlyos, a népgazdaság egészét megrendítő roszszabbodás következett be a szerződés megkötése óta. Ezért úgy vélem, ha nem is minden anyagi konzekvencia nélkül, a jelzett záradékra hivatkozással, — akár nemzetközi bíróság közreműködésének igénybevételével, akár a szerződő felekkel folytatott közvetlen tárgyalásokon — talán el lehetne érni, hogy a szerződés érvénytelenedése folytán részint méltányos összegű kártérítési kötelezettséget állapítsanak meg, részint egyéb területeken a további kölcsönös együttműködésünk ne kerüljön veszélybe. Tisztelt Országgyűlés! Elismerés illeti a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium, valamint az Országgyűlés Irodája kezdeményezését és szervező munkáját, melynek eredményeként magamis részt vehettem azon az érvgyűjtő hajóúton, amit a közelmúltban lehetővé tett a képviselők számára. Emlékezetes marad számomra a kirándulás, sokféle hasznos ismerettel váltam gazdagabbá. A beruházás hatásterületén átalakított táj képe ugyan még nem sokat mutatott, ellenben az erőmű monumentalitásának körvonalai mind csehszlovák, mind honi területen jól kirajzolódtak. A helyszínek most még többnyire környezetbeli pusztításnak tűntek. Tárgyilagosság értékű összehasonlításra pedig csak akkor adódott volna lehetőség, ha a hatásterület beavatkozás előtti állapotát is sikerül megismernem, így a látottakból csakis a jövőre vonatkozóan következtethettem, ami a méltatlankodókéval azonos bizonytalansággal töltött el. Erről nem a velünk lévő, kiválóan képzett, és nagy szakmai értékkel magyarázó szakemberek tehetnek, hanem az a tudat, hogy bizonyos előre beharangozott dolgok - az erőműrendszer kedvezőtlen hatására — a jövőben másként alakulhatnak, mint amit nekünk a helyszínen felvázoltak, s ezért majd — a régi bevett szokás szerint — senki nem tartozik a társadalomnak felelősséggel. Aligha kétséges, hogy Bős-Nagymaros ügyében a kormánynak is e kételyeknél fogva adódott kellemetlensége a bizalomvesztett tömegekkel. Külön megfigyeltem az épülő erőműrendszer etalonját, a greifensteini vízlépcsőt. A duzzasztó-rendszer külsőre kevésbé tűnt tetszetősnek számomra, környezete viszont szinte egyedülállóan rendezett volt. Az eddigi tapasztalatok azonban olyan konklúzióra sarkalltak, hogy számunkra túl magas színvonalú, s ennélfogva részünkről aligha megvalósítható az ottani környezeti rendezettség. Talán nem annyira igénytelenségünk, mint a szükséges anyagiak hiánya folytán, hiszen jól ismert, hogy hazánkban korábban is épültek vízerőművek. A szakértők is tanúsítják, hogy az eddig létesült erőművek környezete még ma is kifogásolható. Elkészültük után számos olyan ökológiai és egyéb gond keletkezett, melyek egy részét máig sem oldották meg, sőt a későbbi károkat is csak milliárdokat felemésztő ráfordításokkal sikerült némiképp ellensúlyozni. A szakértők például a Bodrogköz elvizesedését kifejezetten a tiszalöki erőmű következményének tulajdonítják; Kiskörén pedig máig sem érték el a tervezett duzzasztási magasságot, mert a szivárogtató rendszer megépítése, - mely a balparti termőterületeket elvizesítő fölfakadások visszavezetését előmozdítaná —, elmaradt. Tisztelt Országgyűlés! A választói vélemények tömeges meghallgatása, a különféle szakcikkek, irodalmi anyagok, állásfoglalások tanulmányozása, a helyszínen látottak és az itt hallottak alapján a létesítmény ellenzőinek érveit tartom meggyőzőbbnek. Mégpedig anélkül, hogy voltaképp teljes bizonyossággal tudnám, mit fog csinálni majd a víz abban a hatalmas tározóban, hány millió köbméter mérges iszap keletkezik, és ez mennyiben veszélyezteti a felduz-