Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-30

2403 Az Országgyűlés 30. ülése, 1988. október 7-én, pénteken 2404 kritikus időre még az a jellemző, hogy még a Paksi Atomerőmű 5-ös blokkja tervezett 1995-ös belépésének teljesülése esetén is 500 megawatt erőművi kapacitást kell még többletként beépíteni. Csak tájékoztatásul mondom, hogy ezt a Magyar Villamosművek Tröszt kombinált gáz-gőz ciklusú blokkok építésével oldja meg. Erre az időszakra tehát egy igen feszes helyzet lesz jellemző, amikor is a villamosenergia-rendszer csúcsidőben praktikusan tartalékok nélkül üzemel, amikor minden termelésoldali zavar ellátási korlátozásokat okozhat. Nézzük meg, hogy ebben az időszakban a magyar villamosmű rendszerben milyen jelentőséggel bír a vízerőmű termelése. Újra felhívom a figyelmet, hogy ebben az időszakban még nem törlesztünk, tehát a teljes, Magyarországot illető teljesítmény- és energiamennyiségben gondolkodva az évi 1,9 milliárd kilowattóra vízerőmű villamosenergia-termelés az akkori hazai termelés 5,5 százaléka, — tehát hangsúlyoznám, nem bagatell-tételről van szó és majdnemhogy azt lehet mondani, hogy az előbb említett évi tervezett növekményeknek két évi fedezete körüli terjes villamosenergia-termelésről van szó és a 444 megawattos teljesítmény csúcsidejű igénynek 6,5 százalékát fedezi majd. Ezekkel a számokkal szeretném érzékeltetni, hogy a vízerőmű villamosenergia termelése villamosenergia-ellátásunk igen fontos eleme, amit végső esetben úgy is jellemezhetnék, hogy hiánya esetén jelentős korlátozásokkal lehetne számolni, ami évi 50 és 100 órás sávba esőén jelentkezne a jelenlegi 12-15 órás korlátozásokkal szemben. Egyszerűen úgy lehetne ezt megjegyezni, hogy ötször-hatszor nagyobb korlátozásokat kellene elviselnünk a villamoserőmű-rendszerben, ha nem lenne betervezve a bős-nagymarosi kapacitás. Megjegyzem, hogyha elhelyezzük a nemzetközi gyakorlatban ezeket a számokat, világszínvonalon a 9-10 órás ellátási szünet az, ami kultúráltnak és elviselhetőnek mondható. Ezt a megközelítést azért választottam, mert a villamosenergia tipikusan olyan termék, amelynek előnyeit legpraktikusabban a hiányával lehet jellemezni. Arról tájékoztatnám tisztelt képviselőtársaimat, hogy a népgazdasági szintű összehasonlító műszakigazdasági számítások azt az erőmű-építési stratégiát tekintik optimálisnak, amely a legkisebb költséggel állítja elő a villamosenergiát. A vízerőmű villamosenergia termelésének prognosztizált önköltsége 1985 évi árszintre vetítve, összevetve más erőműépítési alternatívákkal, igen kedvező, még a legolcsóbb egységköltségű atomerőmű változatnál is 60 fillérrel olcsóbb kilowattóránként. A vízerőmű önköltségének struktúrája természetesen sajátos, nagy részarányt képvisel benne a beruházásból és a tőketerhekből adódó állandó költség és természetesen elenyészően kicsik az üzemeltetési költségek. Összességében kijelenthető, hogy a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer vízerőmű részét, hangsúlyozom, a döntés pillanatában is ma is, kapacitásában és gazdaságosságában egyaránt logikus, a villamosenergia-igényekhez illeszkedő elhatározásnak tartom. Ez a kijelentés természetesen energetikus álláspont, de tudatosan az, mert úgy látom, hogy itt nekünk szegmensekből kell összeállítani az egészről kialakult véleményünket, és ezt a fajta nézőpontot tájékoztatásunkból teljesen hiányoltam. Nézzük meg, ha a beruházás komplex bírálata miatt a nagymarosi vízerőművet nem építenénk meg, az milyen energetikai következményekkel járna. Csak fő számokra szorítkozva, 9 tizedmilliárd kilowattóra villamosenergia termelés-elmaradás és 290 megawatt villamos teljesítmény-beépítéssel lehetne ezt kompenzálni. Ez tehát természetesen nem viselhető, honnan lehet ezeket pótolni. Ugye adódik és sokan mondják, hogy fokozzuk a villamosenergiaimportot. Erre két okból nincs lehetőség. Az egyik ok az a tipikus harang hiány, hogy nincs felajánlott villamosenergia kontingens, minden ezirányú tárgyalásunk ezidáig eredménytelen. Még az atom, vagy vízerőmű megépítések esetén szükséges egyéb beruházásokat is próbáltuk importtal valamilyen módon elhagyni, nem ment, nincs a piacon eladó villamosenergia. A másik ok, és ez már műszaki ok, hogy már most is elviselhetetlen mértékű az importhányad, a magyar villamosenergia-termeléshez képest a vásárolt, illetve a fogyasztásnak már 25 százaléka import, ez pedig villamosenergia-rendszerünk műszaki szabályozhat óságának szab sokszor elviselhetetlenül kellemetlen korlátokat. A másik lehetőség, hogy azonnal konvencionális erőműveket építsünk, új szén vagy szénhidrogén erőművek erre az időre már műszakilag nem építhetők meg, és csak hangsúlyoznám néhány számmal, mert erről téves információk jelentek meg, egy ilyen teljesítményű szénerőmű megépítése ma húszmilliárd forint körül van. Tehát azok a valós fajlagosok, hogy 47-50 ezer forint per kilowatt egységnyi invesztációs igénnyel lép fel a konvencionális erőműtechnika. Az atomerőműépítés, illetve a blokkok gyorsítása illuzórikus, erre az időpontra nem jöhet szóba. Egyetlen lehetséges műszaki megoldás van, amit a kormányanyag bemutatott, ami határidőre megvalósítható, ez pedig a gázturbinás erőmű létesítése. Egy ilyen döntés maga után vonna — viták vannak a számokban, nagyságrendekben igaz, hogy-5.5 milliárd összes beruházást, ezen belül 2.5 milliárd tőkés importot és évi 2 milliárd forintos tőkés import üzemeltetési terheket. Hozzáteszem még azt is, hogy a gázturbinában termelt villamosenergia önköltsége 85-ös árszinten 25 százalékkal magasabbra adódik, mint a prognosztizált önköltsége a vízerőműnek. Azt remélem, hogy gondolatmenetem, bár szakmailag nagyon korlátos volt, de elhitette képviselőtársaimmal, hogy a villamosenergia-rendszer egyik igen fixen betervezett és átgondolt eleme a bősnagymarosi vízerőmű és Nagymaros elhagyása vagy a csúcsjáratás megszüntetése, mert ez ezzel egyenértékű, energetikailag csak kedvezőtlen megoldásokkal kompenzálható.