Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-30

2401 Az Országgyűlés 30. ülése, 1988. október 7-én, pénteken 2402 egyszerűen veszni hagyjuk. Lehetőséget kell adni arra is, hogy a ráfordítások valahol megtérüljenek. A különböző viták során a szakemberek kifejezésre juttatták: lehetségesnek tartják az eredeti elgondolásokat kiegészítve a beruházás komplexebb hasznosítását, a jelentősebb környezeti károsodások megelőzését. Az ilyen változásokra a kormány tagjai is készséget mutattak. Én sem tartom ugyanakkor kellően kidolgozottnak a megtérülést, hosszúnak tűnik az az idő, amíg az igénybe vett erőforrások újra kitermelődnek. Az a véleményem, hogy a dunai vízlépcső értékeit még szélesebb területen kellene hasznosítani. Nagyobb térségeket kellene bevonni például a kapcsolódó meliroációba. Tisztelt Képviselőtársaim! Nemcsak azért kértem szót, hogy általában támogassam a kormány előterjesztését. Nekünk, nógrádiaknak közvetlenül is szívügyünk a Duna szabályozása. Nálunk ma létkérdés a víz. Az országosnál jóval elmaradottabb az ellátottságunk. A Börzsöny, a Cserhát-vidék, az egész megye vízbázisa nagyon szűk. Kútjaink vize többségében nitrátos, emberi fogyasztásra alkalmatlan. Ezért saját vízforrásainkra a továbbiakban nem támaszkodhatunk. Érdekeltek vagyunk tehát a dunai tározó megépítésében, mert hosszú távon csak a Dunából történő vízellátás oldja meg térségünk problémáit. Számunkra, de a szomszédos megyék számára is legalább ilyen fontos a közlekedési, szállítási kapcsolatok javítása. Ezt tenné lehetővé az ország északi és nyugati része között a Duna gáthíd megépítése. A kormány garanciákat vállalt, hogy kiépíti a szükséges szennyvíz-rendszert. Bár csak a vízlépcső megépítése nélkül is meg lehetett volna oldani olyan térségek szennyvíz-ellátását és tisztítását, mint az ÉszakDunántúl és a Duna egész középső szakasza. Mivel nekünk az a kötelességünk, hogy minden körülményt figyelembe véve döntsünk, nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy vannak nemzetközi kötelezettségeink is. Ez talán a legkényesebb kérdés. Azonban szólni kell róla, mint ahogy azt megtették az előttem szólók is. Ha mi elvárjuk szomszédainktól vállalásaik teljesítését, nekünk is felelősségünk ígéreteinket minden területen megtartani. Mi, nógrádiak, akik határterületen lakunk, tudjuk milyen fontos a korrekt kapcsolat. Mi ezt erősíteni akarjuk, hosszú távú érdekeink is ezt kívánják. Tisztelt Országgyűlés! Több mint egy évvel ezelőtt bizalmat szavaztunk a kormánynak. Ha azt akarjuk, hogy a súlyos helyzetben, amiben vagyunk, a kormány eredményesen oldja meg feladatait, akkor ilyen nehéz kérdés, mint a dunai vízlépcső továbbépítése, eldöntésekor is támogatnunk kell. Most egy ilyen pillanatban ebből a felelősségből kiindulva kell állást foglalnunk. Erre van szükség, és szerintem nem népszavazásra. A laikus ember látszatos, hangzatos szavakkal könnyen megtéveszthető. Nekem úgy tűnik, hogy már nem a vízlépcsőről van szó. Egyes politikai csoportok bizalmi válságot akarnak szítani. Ezt úgy mondom, hogy közben tiszteletben tartom azok véleményét, akik biztosabban látni akarják a környezet megóvását, a beruházás hasznosságának fokozását. Az előterjesztést még egyszer támogatom, bizalmat szavazok a konkrét törekvéseknek, ugyanakkor kérem, hogy a kormány tagjai vonják le a hibák tanulságait, és mai döntéseikben ezeket ne ismételjék újra. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Simon Péter Tolna megyei képviselőnké a szó. SIMON PÉTER: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képvisel őt ársaim ! Közvetlenül felszólalásom elején szeretném rögzíteni, hogy tudatában vagyok annak a történelmi felelősségnek, amelyre az elmúlt időben több, címemre érkezett levél és talán még több felhívás figyelmeztetett. Ettől a felelősségtől indíttatva ma itt csak ahhoz a témakörhöz fűznék néhány gondolatot, ami a tanult szakmám és így e tekintetben az elmondottakat részleteiben is lelkiismerettel, nyugodtan vállalom. Hozzászólásomban a bős-nagymarosi vízerőmű helyét, szerepét szeretném érzékeltetni a magyar villamosenergia termelésben. Ha néhány számot kénytelen vagyok mondani, kérem, hogy nézzék el nekem. Magyarország villamosenergia fogyasztása ez évben várhatóan 40,5 kilowattóra lesz, ebből 10,5 milliárd kilowattórát importból biztosítunk, 30 milliárd kilowattórát Magyarországon termelünk. A villamosenergia-rendszerünk csúcsteljesítmény igénye 6.600 megawatt körül várható; ezt úgy szoktuk az energetikában megfogalmazni, hogy a legnagyobb terhelési napon az országban - egy nap szokott ez lenni, valamikor decemberben — szükséges villamosenergia teljesítmény. Tehát ez a jelenlegi helyzet. Népgazdaságunk visszafogottabb ütemű fejlesztése esetén, a közismert A-változat esetén országos állásfoglalások vannak abban, hogy az évi villamosenergia-növekményt 2 százaléknál nagyobbra nem illik tervezni, és az 1993-ban bejövő vízierőmű terjes kapacitású üzemének első fél évére végeztem számítást, várhatóan az ország fogyasztása 44,8 milliárd kilowattóra lesz a mostani 40,5-tel szemben. Úgy tűnik, hogy villamosenergia-importunk abszolút értékben változatlan marad, tehát százalékosan csökken. Ha ezt a 10,5 milliárdot levonom az előzőből, a hazai villamosenergia-termelés 34,3 milliárd kilowattórára várható. A villamosenergia-rendszer csúcsteljesítmény igénye az előbbi értéken számolva 7300 megawatt körül várható. Az 1993—95-ös években az érvényben levő erőműépítési program szerint a vízerőművet a magyar felet illető teljes termelésével és teljesítményével veszik figyelembe az energiamérlegben, ugyanis az erőmű 1993-ban tervezetten elkészül, míg az osztrákok felé történő villamosenergia szállításban való törlesztés csak 1996-ban kezdődik meg. Erre a