Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-30

2395 Az Országgyűlés 30. ülése,. számoltam, azokat minimumra véve, de kamatos kamattal számolva természetesen, és a hitelbe bele­számítva az osztrák megelőlegezést is, amit nem­zetközileg adósságként tartanak nyilván, amelyet aztán 1996-tól 20 éven át schillingért energiával ellentételezünk. Képviselőtársaim, akik egy éjszakára kézhez kap­ták az akadémiai ad hoc bizottság kormányzatnak tett állásfoglalását, meggyőződhettek az elemzés tár­gyilagosságáról és szakszerű gondossággal kifejtett tartalmának komolyságáról. Az ugyancsak megkapott minisztériumi Észrevételek egyáltalán nem ingatták meg alapállásom jogosságát. Pedig most is, mint évek óta mindig, amennyire erre képességemből tellett, igyekeztem objektív lenni az ütköző álláspontok, koncepciók helyessége és ésszerűsége dolgában. így jártam el a nyáron is. Nyitott és kritikus füllel hall­gattam végig az ellenzők nézeteit, elolvastam és pró­báltam ugyanúgy kihámozni érvelésük gyöngeségeit, mint ahogyan törekedtem beleásni magamat a hi­vatalos, néha zavaros anyagok és adatok, meg a hajó­úti magyarázatok és parlamenti bizottsági viták, bi­zonyítások rejtelmeibe. Akármilyen nehéz és kellemetlen is ezt kimondani, véleményem újra és újra megszilárdult abban, hogy a vízlépcsőrendszer teljes megépítése és ökológiai infra­struktúrája nagyságrenddel jobban terheli meg a ma­gyar népgazdaság külföldi adósságokkal, államház­tartási súlyos deficittel agyonterhelt teljesítőképes­ségét, mint az, ha a nagymarosi vízlépcsőt elhagy­nánk. Még egy gondolat. Amennyire ezt szerény hely­zetemből adódóan megítélni tudom, lehet, hogy a vállalt szerződésektől való elállás külkapcsolatainkat terhelő hatásai kisebbek lehetnek vagy kisebbek len­nének, mint a hazai társadalmi helyzetre gyakorolt negatív befolyásainak méretei, valamint azok a rea­gálások, amelyek szomszédainknál, különösen a cseh­szlovák állampolgárok körében és nem sokkal később bekövetkezhetne az esetleg kedvezőtlen ökológiai és ökonómiai kihatások nyomán. Itt szeretném kijelenteni, hogy nem veszem ma­gamra azokat a szemrehányásokat vagy vélekedése­ket, amelyek a népszerűségre törekvés vádjával ho­zakodtak elő. önök emlékezhetnek rá, hogy tavaly egy népszerűtlen törvény mellett vállaltam a kiállást, de a természetvédők, köztük a zöldek körében is el­mondtam a saját véleményemet, holott tudtam, nem lehetek népszerű tőle. A közéletben már nagyon sok alkalmam adódott, amikor kellemetlen körülmények között is megpróbáltam saját meggyőződésemet kép­viselni. Dehát ha most ezt az álláspontot érzem igaz­nak, akkor ezt kell, hogy Önök elé tárjam. Igyekszem tehát követni Szentágothai János képviselőtársam mélyen tudományos és közismert objektivitását, ami minden igaz tudósra vitathatatlanul jellemző. Nem tudom azt sem, hogy a nyugati pénzvilág hitelképességére miként hat ez a nagyberuházás, amelyet ugyan Maróthy László miniszter világkon­stellációba helyezve joggal közepesnek minősített, de ettől még igaz lehet, hogy egy kis közép-európai 2396 ország adottságaihoz képest az ésszerűtlenül túlmé­retezettnek számít. A kormányban helyet foglaló, általam nagyra becsült személyek nálam biztosan jobban meg tudják ítélni, hogy hitelképesség tekinte­tében a gazdaságunk iránti bizalom megmaradhat-e és nem rendül-e meg. Erről az oldalról mindenképpen évtizedes kifutású nehézséggel kell nekünk gazdasági­lag szembenézni. Megmondom, nagyon tartok tőle, hogy a kifejtett koncepció és említett ökológiai garanciák hibátlan megvalósítása és működtetése esetén is úgy fog bekerülni az ország történetébe ez a megoldás, mint ami hozzájárult az ország súlyos helyzetéből való kibontakozást ígérő program kockára tételéhez, akadályt gördít a mindünk által határozottan támo­gatott gazdasági és társadalmi struktúra-reform következetes végigvitele elé. Az ajánlott út megítélé­sem szerint meredekebben mond ellent a szocialista piacgazdaságra irányuló gazdaságpolitikának, mint amennyire nehezítené azt a nagymarosi vízlépcső elhagyása. (Taps.) Természetesen mindezt bizonyos fenntartásokkal állítom, de nem végiggondolás nélkül. Elveim szerint, ami logikailag abszolút kifogástalan, arról sem mond­hatjuk el, hogy amikor megvalósul, az .hiba nélkül való lesz. Ha azonban valamely programban, az azt alátámasztani hivatott adatok közt és a verbális érvelésben, számításokban igen súlyos logikátlansá­gokra lelünk, akkor biztosak lehetünk abban, hogy a megvalósulás sem lesz zavartalan és a működés sem lesz mentes nagyobb következmények nélkül. Ilyen veszély különösen fennforog jelen esetben, hiszen egy síkvidéki természeti környezetbe való több mint kétszáz kilométernyi „sebészi" beavatkozásról van szó. Csatlakozva Szentágothai János képviselőtársam­hoz, teszek meg ezek alapján néhány indítványt. Az első javaslatom: mint közbülső beszámolót tekintsük a tegnap elhangzott beszámolót és így fogadjuk el. De ne erősítsük meg a benne lévő kon­cepcionális variációt. E variánsról elismerhetjük, hogy a már reális, kész helyzetből indul ki. Azonban a beszámolóból nemcsak a helyzetről kaptunk képet, hanem a további lépések terveiről is. Megerősítem az utóbbiakat, nem volna helyes, arra való tekintettel sem, mert az éjjel áttanulmányozott két anyag is ellentmondásokat, egymástól igen szerteágazó érveket tartalmaz, illetve eltérő tételeket, ítéleteket foglal magában. Tisztázásukra nem volt idő. Tisztelettel indítványozom másodszor a nagyma­rosi vízlépcső építésének mielőbbi felfüggesztését. Harmadszor. Ám akár többségi, akár kisebbségi lesz is a szavazatok mérlege, mindenképpen javaslom egy különbizottság kiküldését, amely állandó bizott­ságaink pártatlannak számító tagjaikból alakulna meg. Ez a bizottság legyen felkérve arra — tekintettel a külső és belső körülményekre —, hogy november végéig készítsen egy korreferátumot a kormány mai vagy tegnapi beszámolójához. Ehhez használja fel az említett tájékoztatókat, a tegnap kézhez vett két anyagot, valamint más dokumentumokat, köztük a 988. október 7-én, pénteken

Next

/
Thumbnails
Contents