Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-30

2395 Az Országgyűlés 30. ülése,. számoltam, azokat minimumra véve, de kamatos kamattal számolva természetesen, és a hitelbe beleszámítva az osztrák megelőlegezést is, amit nemzetközileg adósságként tartanak nyilván, amelyet aztán 1996-tól 20 éven át schillingért energiával ellentételezünk. Képviselőtársaim, akik egy éjszakára kézhez kapták az akadémiai ad hoc bizottság kormányzatnak tett állásfoglalását, meggyőződhettek az elemzés tárgyilagosságáról és szakszerű gondossággal kifejtett tartalmának komolyságáról. Az ugyancsak megkapott minisztériumi Észrevételek egyáltalán nem ingatták meg alapállásom jogosságát. Pedig most is, mint évek óta mindig, amennyire erre képességemből tellett, igyekeztem objektív lenni az ütköző álláspontok, koncepciók helyessége és ésszerűsége dolgában. így jártam el a nyáron is. Nyitott és kritikus füllel hallgattam végig az ellenzők nézeteit, elolvastam és próbáltam ugyanúgy kihámozni érvelésük gyöngeségeit, mint ahogyan törekedtem beleásni magamat a hivatalos, néha zavaros anyagok és adatok, meg a hajóúti magyarázatok és parlamenti bizottsági viták, bizonyítások rejtelmeibe. Akármilyen nehéz és kellemetlen is ezt kimondani, véleményem újra és újra megszilárdult abban, hogy a vízlépcsőrendszer teljes megépítése és ökológiai infrastruktúrája nagyságrenddel jobban terheli meg a magyar népgazdaság külföldi adósságokkal, államháztartási súlyos deficittel agyonterhelt teljesítőképességét, mint az, ha a nagymarosi vízlépcsőt elhagynánk. Még egy gondolat. Amennyire ezt szerény helyzetemből adódóan megítélni tudom, lehet, hogy a vállalt szerződésektől való elállás külkapcsolatainkat terhelő hatásai kisebbek lehetnek vagy kisebbek lennének, mint a hazai társadalmi helyzetre gyakorolt negatív befolyásainak méretei, valamint azok a reagálások, amelyek szomszédainknál, különösen a csehszlovák állampolgárok körében és nem sokkal később bekövetkezhetne az esetleg kedvezőtlen ökológiai és ökonómiai kihatások nyomán. Itt szeretném kijelenteni, hogy nem veszem magamra azokat a szemrehányásokat vagy vélekedéseket, amelyek a népszerűségre törekvés vádjával hozakodtak elő. önök emlékezhetnek rá, hogy tavaly egy népszerűtlen törvény mellett vállaltam a kiállást, de a természetvédők, köztük a zöldek körében is elmondtam a saját véleményemet, holott tudtam, nem lehetek népszerű tőle. A közéletben már nagyon sok alkalmam adódott, amikor kellemetlen körülmények között is megpróbáltam saját meggyőződésemet képviselni. Dehát ha most ezt az álláspontot érzem igaznak, akkor ezt kell, hogy Önök elé tárjam. Igyekszem tehát követni Szentágothai János képviselőtársam mélyen tudományos és közismert objektivitását, ami minden igaz tudósra vitathatatlanul jellemző. Nem tudom azt sem, hogy a nyugati pénzvilág hitelképességére miként hat ez a nagyberuházás, amelyet ugyan Maróthy László miniszter világkonstellációba helyezve joggal közepesnek minősített, de ettől még igaz lehet, hogy egy kis közép-európai 2396 ország adottságaihoz képest az ésszerűtlenül túlméretezettnek számít. A kormányban helyet foglaló, általam nagyra becsült személyek nálam biztosan jobban meg tudják ítélni, hogy hitelképesség tekintetében a gazdaságunk iránti bizalom megmaradhat-e és nem rendül-e meg. Erről az oldalról mindenképpen évtizedes kifutású nehézséggel kell nekünk gazdaságilag szembenézni. Megmondom, nagyon tartok tőle, hogy a kifejtett koncepció és említett ökológiai garanciák hibátlan megvalósítása és működtetése esetén is úgy fog bekerülni az ország történetébe ez a megoldás, mint ami hozzájárult az ország súlyos helyzetéből való kibontakozást ígérő program kockára tételéhez, akadályt gördít a mindünk által határozottan támogatott gazdasági és társadalmi struktúra-reform következetes végigvitele elé. Az ajánlott út megítélésem szerint meredekebben mond ellent a szocialista piacgazdaságra irányuló gazdaságpolitikának, mint amennyire nehezítené azt a nagymarosi vízlépcső elhagyása. (Taps.) Természetesen mindezt bizonyos fenntartásokkal állítom, de nem végiggondolás nélkül. Elveim szerint, ami logikailag abszolút kifogástalan, arról sem mondhatjuk el, hogy amikor megvalósul, az .hiba nélkül való lesz. Ha azonban valamely programban, az azt alátámasztani hivatott adatok közt és a verbális érvelésben, számításokban igen súlyos logikátlanságokra lelünk, akkor biztosak lehetünk abban, hogy a megvalósulás sem lesz zavartalan és a működés sem lesz mentes nagyobb következmények nélkül. Ilyen veszély különösen fennforog jelen esetben, hiszen egy síkvidéki természeti környezetbe való több mint kétszáz kilométernyi „sebészi" beavatkozásról van szó. Csatlakozva Szentágothai János képviselőtársamhoz, teszek meg ezek alapján néhány indítványt. Az első javaslatom: mint közbülső beszámolót tekintsük a tegnap elhangzott beszámolót és így fogadjuk el. De ne erősítsük meg a benne lévő koncepcionális variációt. E variánsról elismerhetjük, hogy a már reális, kész helyzetből indul ki. Azonban a beszámolóból nemcsak a helyzetről kaptunk képet, hanem a további lépések terveiről is. Megerősítem az utóbbiakat, nem volna helyes, arra való tekintettel sem, mert az éjjel áttanulmányozott két anyag is ellentmondásokat, egymástól igen szerteágazó érveket tartalmaz, illetve eltérő tételeket, ítéleteket foglal magában. Tisztázásukra nem volt idő. Tisztelettel indítványozom másodszor a nagymarosi vízlépcső építésének mielőbbi felfüggesztését. Harmadszor. Ám akár többségi, akár kisebbségi lesz is a szavazatok mérlege, mindenképpen javaslom egy különbizottság kiküldését, amely állandó bizottságaink pártatlannak számító tagjaikból alakulna meg. Ez a bizottság legyen felkérve arra — tekintettel a külső és belső körülményekre —, hogy november végéig készítsen egy korreferátumot a kormány mai vagy tegnapi beszámolójához. Ehhez használja fel az említett tájékoztatókat, a tegnap kézhez vett két anyagot, valamint más dokumentumokat, köztük a 988. október 7-én, pénteken