Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-30

2393 Az Országgyűlés 30. ülése, 1988. október 1-én, pénteken 2394 sonló szerződés jött létre az osztrák kivitelező szerve zetekkel is, amelyek ugyancsak nagy gyakorlatra tettek szert a Duna osztrák szakaszán megépült 9 erőmű megépítése során. Most, amikor a magyar gazdaság szerkezetátalakításához saját szűkös anyagi erőforrásainkon túl szeretnénk megnyerni a működő konvertibilis tőke beáramlását, számíthatunk-e támogatásukra, ha szerződéseink teljesítésében labilissá válunk? Egy ilyen hitszegő, szerződésszegő döntéssel aláássuk a Magyar Népköztársaság tekintélyét és szavahihetőségét; olyan nemzetközi érvényű példát statuálnánk, amely megkérdőjelezné az egész kibontakozási programunk továbbfejlesztésének reális lehetőségét. Az erőmű teljes bekerülési költségének mintegy harmadát osztrák hitelből építjük meg. Számunkra az is kedvező, hogy a törlesztést olyan időben kell végrehajtanunk, amikor a paksi fejlesztések révén a magyar energetikai ipar kapacitáselégtelenségének feszültségei oldódnak, enyhülnek. Az érvek és ellenérvek egybevetése után nyugodt lelkiismerettel és felelőssségem teljes tudatában támogatom a Minisztertanács javaslatát, amikor a munkák továbbfolytatását ajánlja a tisztelt Háznak. Az viszont elvárható a kormányzati szervektől, hogy garantálják — ami az igenlő vélemény feltétele is —, hogy mindazt a vízlépcsőhöz kapcsolódó infrastrukturális és környezetvédelmi beruházást megvalósítják, amely a tervek szerves részét képezi. Biztosítsa az érintett térség szennyvíztisztító kapacitásának külön-külön és egészében történő megvalósítását, biztosítsa a várható hatások okozta problémák feloldását. Környezetbarát, az ember szép iránti érzékét felkeltő megvalósítást vár a közvélemény a kormányzattól. Az tény viszont: ha valamilyen okból elmaradnának a kisalföldi, vagy a Dunakanyarban is megtervezett kiegészítő létesítmények, ez növelné a Minisztertanács presztízsét. Bízom benne, hogy az államigazgatásban dolgozók is a teljes körű megvalósításon fáradoznak. Ennek garanciáit biztosíthatja az a társadalmi kontroll, amit a Hazafias Népfront is állásfoglalásában megfogalmazott. Ehhez kellő számú, magasfokú felkészültségű magyar szakemberünk áll rendelkezésre, akik bíráló, s egyben segítő véleményükkel segítik a tervezőt, beruházót és kivitelezőt egyaránt. Köszönöm türelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Ülésünket 20 percre felfüggesztem. {Szünet: 10.45-11.16 - Elnök: Jakab Róbertné) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk munkánkat. Dr. Szabó Kálmán budapesti képviselőt illeti a szó. Dr. SZABÓ KÁLMÁN: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Barátaim! Sok év után tegnap, végre valahára az Országgyűlés napirendjére került a kormány beszámolója a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer beruházásainak állásáról. Véleményem szerint, majdnem az utolsó előtti órában. 1980-tól kezdve háromszor is hivatalosan sürgettem a terv- és költségvetési bizottságban, tekintettel arra, hogy alacsony növekedéssel, 1-2 százalékos növekedéssel számolunk, nem helyeslem a gigantikus beruházások elvét, helyette inkább sok apró beruházást kellene megvalósítani. Ezek azonban annakidején nem hallatszottak fel az Olimposz hegyére. 1983-ban részt vettem az MTA elnökségében is, amely Szentágothai János vezetése alatt azt a bizonyos, elég határozott állásfoglalását megtette. Sajnálatos, hogy nem sikerült annak figyelembevételét elérni. Környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszterünk jó felépítésű és nagy eltökéltségről tanúskodó expozéja azt igyekezett bizonyítani ezúttal is, hogy bár a körülményekre való tekintettel a beruházást mai tudásunk szerint nem indítanák el, azonban már nincs más lehetőség, nincs jobb megoldás, mint megépíteni az egész vízlépcsőrendszert. Más szóval, a nagymarosi vízlépcső abbahagyása mindenképpen rosszabb lenne a magyar gazdaságnak és társadalomnak. A tegnapi expozé azonban — sajnos — engem csak megerősített abban a vélekedésemben, hogy a kormány által képviselt álláspont nagy valószínűséggel a rosszabbik megoldás a mai lehetséges és még ésszerűnek tekinthető variációk közül. Természetesen helyeslem azt a kikötést és elígérkezést, hogy az egységes vízlépcsőrendszer megindítását és működési módját az ökológia elsődlegessége szempontjának vessék alá, és hogy ezt a csehszlovák féllel egyetértésben kívánják érvényesíteni. Ma már ugyanis napnál világosabb, hogy erre a szempontra nem lenni tekintettel, egyenesen tragédiába torkollna; tehát a legeslegrosszabb megoldást jelentené egy, több száz évre vonatkozó irreverzibilis folyamat elindításával. Tisztelt Országgyűlés! Az előzetesen mindnyájunkhoz eljuttatott Tájékoztatót is, amelyben a mellékletek és adatok találhatók, valamint tematikusán külön választva a négy bizottságnak — nem tudom az iparinak miért nem — megkülödtt rövid tájékoztatókat is rendre áttanulmányoztam; a tegnap megkapott két anyagot úgyszintén, sőt a MTESZ anyagát is. Ezek alapján sem oszlott el a kétségem afelől, hogy a nagymarosi építkezés abbahagyása többe kerül, mint annak a folytatása. Meg kell mondanom, hogy az Akadémia jelenlegi anyagától függetlenül másfél év óta mindenféle módszert alkalmazva, állandó számításokat végeztem, és nekem mindig több tízmilliárd forinttal több jött ki, akárhogy is számoltam, mint amit Maróthy elvtárs most ismertetett. Úgy szeretném, ha ebből mondjuk kétmilliárd legalább az iparnak, meg a mezőgazdaságnak a struktúra átalakításra jutna és még félmilliárd legalább azoknak, akik tegnap panaszkodtak, hogy miért nem kaptak ilyen meg olyan adóengedményeket és fizetésemelést. Természetesen a járulékos beruházásokkal együtt