Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-30

2377 Az Országgyűlés 30. ülése, 1988. október 7-én, pénteken 2378 bözik egy-két többitől, amelyet az utóbbi időben indítottunk. Éppen olyan titokzatosan, rosszul kalkulálva, minden bizonnyal elhamarkodottan, a környezetet figyelmen kívül hagyva indítottuk, mint több másikat. A környezetet nemcsak a természetre értem. Hogy ebből mégis parlamenti vita lett, az a környezetnek és védőinek köszönhető. Sokrétű, néha ellenséges hangtól sem mentes vita bontakozott ki, amely a maga, sok esetben a konkrétumot hiányoló vitatkozásaival és a kölcsönös vádaskodásaival együtt sem volt hiábavaló. Ezt bizonyította a miniszteri expozé javaslat-programja, amit őszinte örömmel üdvözlünk, s annak szigorú betartását, végrehajtását a Parlament követelje meg. Számomra, ha nem is megnyugvást, de az eligazodást segítette ez a többoldalú vita, mint ahogy azt segítette a tanulmányút is. Azt szolgálta az érintett települések embereivel történt beszélgetés, és eligazodásomat segítette az is, hogy az érintett területeken tudomásom szerint nem volt tüntetés. Tisztelt Országgyűlés! Mint azt már az előbbiekben említettem, fontos dolognak tartjuk a tanulságok — amelyek bőven vannak — azonnali és nyílt levonását. Le kell vonni a tanulságot a parlamentnek, amely a kormány beszámolóját tudomásul véve ne foglaljon állást ebben a kérdésben, ezáltal tisztázandó, hogy elhatárolja magát a korábbi állásfoglalásától. Le kell vonni a felelősséget a kormánynak, hogy a nép nevében való kormányzás nem a nép tudta nélkülivel egyenlő. Szükségesnek tartjuk a tanulságok megfontolását és alkalmazását a politika részéről is. Az a nagyfokú titkolózás, amely ezen beruházás során tapasztalható volt, alapozott meg jónéhány hibás döntést, téves információt. Ezt a titokzatosságot tovább folytatni nem lehet. Mind az ellenzők körében, mind a sajtóban többször előforduló követelés, igény volt a népszavazás elrendelése. Bizottságunk ebben a kérdésben egységesen a népszavazás kiírása ellen foglalt állást. Véleményünk szerint ma kérni ki a nép véleményét, s ezáltal rakva felelősséget a vállára — erkölcstelen dolog lenne. Ha eddig nem érdeklődtünk akarata, szándéka felől, most ne rángassuk bele semmibe. Ezért bizottságunk a népszavazás kiírásának elutasítását javasolja a tisztelt Országgyűlésnek, Ugyancsak elutasítja azt a véleményt, amelyet sajnos hivatalos helyről is hallunk, hogy azért ne legyen népszavazás, mert ez a nép még nem érett meg a demokrácia gyakorlására. Azért, mert a közeli napjainkig olyan volt a környezeti miliő, a döntési mechanizmusunk, a közhangulatot meghatározó tényező, mint amilyen volt, azért nem a nép a felelős! Ne éretlennek, hanem tájékozatlannak tartsuk népünket, tájékozatlanságuk pedig nem az ő bűnük, hanem azoké, akiknek tájékoztatni kellett volna őket. (Taps.) Tisztelt Képviselőtársaim! Nem csak egyedül voltam a bizottságunkban, akiknek kételyei voltak a döntéssel, de e szólással kapcsolatban is. Többen feltették a kérdést, hogy bizottságunk hivatott-e ebben a kérdésben nyilvános állásfoglalásra, vállalja-e, vállalnia kell-e ezt a felelősséget? Azt gondolom, másokban is megfogalmazódott a kérdés, hogy kinek is kellene most e helyről hangos szóval támogatni a kormány beszámolóját? Feltűnően nagy a hallgatás a szakemberek, a műszaki gárda, de különösen a tudósok részéről. Ezt azért tartom károsnak, számunkra, képviselőknek hátrányosnak, mert nagy nyomás nehezedik a képviselőkre, mint ahogy az előbb is hallottuk: nagyon nagy mindkét oldalról. Tisztelt Országgyűlés! Itt tartottam beszédem megírásakor, amikor október 4-én a postával megkaptam a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete levelével kísért írásos anyagot, amely a Tudományos Akadémia régebbi és jelenlegi állásfoglalásait tartalmazza. Ezeket az anyagokat áttanulmányozva elfogytak a gondolataim. Elfogytak, csak a kételyeim erősödtek, s megmondom őszintén: nem segített a kételyek eloszlatásában a tegnap este kézhez vett anyag sem. Nem meggyőző, mintha sértődöttség, valaminek az elhallgatása állna mögötte. Nehezen kimondható, de megfogalmazódott bennem a kérdés: valóban ennyit tudna csak a magyar tudomány? Remélem, nem. Mert ha igen (taps), akkor szomorú lehet az az ország, ahol ilyen gyenge gazdaság mellett a tudománya is csak ennyire képes. Engedjék meg mindezek után, hogy ismertessem bizottságunk 1988. szeptember 23-án kialakított állásfoglalását. A terv- és költségvetési bizottság állást foglalt a kormány tájékoztatójának tudomásul vétele mellett. A bizottság szükségesnek tartja, hogy a beruházás befejezéséig történő ellenőrzés céljából ad hoc jellegű parlamenti bizottságot hozzunk létre. A bizottság feladatait az alábbiak szerint javasoljuk meghatározni. A bizottság a mű teljes befejezéséig — a parlamentnek történő beszámolási kötelemmel — kísérje figyelemmel a beruházás megvalósítását, azon belül is a környezetvédelmi, ökológiai és közgazdasági követelmények betartását. A bizottság feladatai között rögzíteni szükséges azt is, hogy kísérje figyelemmel a nemzetközi szerződések teljesítését, amennyiben szükséges, kezdeményezze a meglévő szerződések módosítását például annak érdekében, hogy a csehszlovák oldali szennyvíztisztító kívánatos hatékonysága elérhető legyen. Ha esetleg módosításra kerül sor, akkor azt mutassa be a parlamentnek. A bizottság kapjon felhatalmazást független szervezet szakértőinek bevonására is. A bizottság vizsgálja meg és alkosson véleményt az erőmű üzemeltetési rendszertervéről. A terv- és költségvetési bizottság tudomásul veszi és egyetért a kormány azon szándékával, hogy a mű megvalósításának ellenőrzésére társadalmi bizottságot is bevon. Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Bizottságunk hangsúlyozni kívánja, hogy állásfoglalását a mostam helyzetben a rendelkezésére bocsátott ismeretanyag birtokában, a jelenlegi tudása alapján, legjobb szándéka mellett alakította ki. Az utókor, a felnövekvő gyermekeink dolga lesz megítélni, bírálni döntéseinket. A felelősség azonban azé, aki tudatában