Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-30

2375 Az Országgyűlés 30. ülése, 1988. október 7-én, pénteken 2376 hogy a vízlépcső megépítése esetén éveken belül milyen jelentős haszontól és előnytől fosztanák meg a közösséget." Tehát én ezzel arra szeretném felhívni a tisztelt Országgyűlés figyelmét, hogy ilyen és ehhez hasonló vélemények, állásfoglalások is vannak, amelyek támogatják a kormányt, támogatnak bennünket, képviselőket, hogy jó ügyet szolgálunk. Meggyőződésem, hogy soha nem kell szégyenkeznünk a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer megépítése miatt, sőt ha elkészül büszkék leszünk rá. Előnye, kedvező hatása egész népünk javát szolgálja. Ezért tiszta lelkiismerettel támogatom a környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter tájékoztatóját. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Mayer Bertalan, a terv- és költségvetési bizottság részéről kíván szólni. MAYER BERTALAN: Tisztelt Elnök Úr, Képviselőtársaim! Nem hiszem, hogy túlságosan meszszire járnék az igazságtól, hogy az élénkülő, saját magunkat és a közvéleményt ébresztgető parlamenti tevékenységünket ritkán, vagy tán még nem is kísérte ekkora figyelem. Ezen figyelem azonban kettős. Aggodalom egy ősi jusshoz, amely a természet ajándéka, másrészt próbálkozása egy, a jövő tudományának a természetvédelemért, a környezetünkért való vélt vagy jogos aggodalmáért. Nem gondolom, hogy költői szavakkal kellene bemutatnom, felvázolnom tisztelt képviselőtársaimnak az e kérdés körül kialakult vitát, a spontán, vagy mesterségesen alakított közvéleményt. Találkoztunk vele — úgy vélem — mindannyian eddig is, és minden bizonynyal találkozunk a jövőben is. Azon már érdemesebb gondolkodnunk, hogy mennyire jogos ez az aggodalom, és mi lehet az eredője, miért alakult ez így ki. Minden bizonnyal megelégszik a tisztelt Országgyűlés, hogy én most a kérdés felvetésénél megállják, a választ pedig onnét várjuk, ahol ennek birtokosait talárjuk, mert szó nélkül hagyni nem lehet, hiszen nagy figyelem övezi e mű megépítését, idehaza szintúgy, mint hazánk határain túl, égtájtól függetlenül. Tisztelt Országgyűlés! Több állandó bizottsághoz hasonlóan a terv- és költségvetési bizottság is megtárgyalta a kormány által előterjesztett, a bősnagymarosi vízlépcsőrendszer beruházásáról szóló tájékoztatót. Bizottságunk élénk, helyenként és témánként hevesebb és kiélezett vita után alakította ki álláspontját. A vita során többen és visszatérően hangsúlyozták, hogy erre a parlamenti vitára nem most kellett volna sort keríteni, hanem 1985-ben, amikor a kékektől leveleket kaptunk, vagy azt megelőzően. Ugyancsak többen fejezték ki aggályukat, hogy ebben a stádiumban mennyire és miben illetékes a bizottságunk. Jogos féltéssel hívták fel a felszólalók a jelenlévő miniszter, Maróthy elvtárs figyelmét az ökológia fontosságára, hangsúlyozva, hogy élő rendszerbe történik a beavatkozás. Mindebből adódóan bizottságunk kiemelt jelentőséget tulajdonít annak, hogy az üzemelésnél mindenképpen szükséges alárendelni az energiát, a hajózhatóságot a természetvédelemnek. A környezetvédelemnek prioritást kell kapnia! Erre való tekintettel nyomatékkal ajánlja a kormány figyelmébe a nemzetközi szerződést, annak módosítását abban az esetben, ha ökológiai, környezetvédelmi problémák merülnének fel. Ha az a csúcsra járatás következménye, akkor azt meg kell szüntetni. Felmerült bizottságunkban az is, hogy túlságosan egyoldalú a megközelítése ennek a beruházásnak. Jól tudott tény, hogy a politikai döntést kormányintézkedés követte, azt elnöki tanácsi jóváhagyás, majd nagyfokú titkolózás következett. Ma mégis úgy tűnik, vagy talán úgy tüntetjük fel, mintha ez nem is kormányfeladat, hanem a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium beruházása és felelőssége lenne. Úgy vélem, ezt joggal kifogásolták és egyúttal hiányolták képviselőtársaim, az energiát hasznosító ipari és az új hajóút előnyeit élvező közlekedési tárca vezetőinek, képviselőinek hiányát a bizottsági vitákon. Bizottsági tagjainknak az a véleménye, hogy a beruházásért való felelősséget nem annak jellege jelenti, hanem az okiratot, az államközi szerződést aláírót terheli a felelősség, jelen esetben a kormányt. Rosszalásukat fejezték ki képviselőtársaim amiatt, hogy a helyszíni tanulmányutat, amelyet számukra biztosítottak, több esetben hamisan mutatták be, például az 1988. szeptember 12-i tüntetés petíciójában, és erre mind a mai napig sem az Elnöki Tanács, sem az Országgyűlés vezetése semmiféle cáfolatot nem jelentetett meg. Bizottságunk valamennyi, ezen az úton résztvett képviselőtársunk érdekében szükségesnek tartom ezen téves és rosszindulatú információk, híresztelések nyilvános cáfolatát. Felmerült, és megfontolás tárgyát képezheti az a javaslat is, hogy a környezetvédelmi prioritást úgy is segíteni kell, hogy a mű üzembehelyezését parlamenti engedélyhez kell kötni. Tisztelt Képviselőtársaim! Sorolhatnék még hoszszasan felvetéseket, javaslatokat, amelyeket a jó szándékú féltés mellett a kételyek és a félelmek is áthatnak. Jó szándék azért, hogy tudásunk, tapasztalatunk és lelküsmeretünk szerint a legjobb döntést tudjuk hozni. Kételyek a kormány által rendelkezésre bocsátott és az ellenzők által megküldött számhalmazok, érvek kibékíthetetlen ellentmondásai miatt. És félelem, hogy mindez a legjobb szándékunk ellenére is hibás döntést is hozhatott. Mindezeknek megvan a lehetősége, dönteni nekünk és most kell, bírálni majd az utókor dolga. Mindebből adódóan bizottságunk és a magam nevében kiemelten kívánom hangsúlyozni a tanulságok levonásának szükségességét. Szolgáljon intő példaként ezen beruházás előkészítése, indítása, nyilvánossága, illetve annak titokzatossága. Bizottságunkban elhangzott vélemény volt, hogy ez a nagyberuházás alapjaiban nem sokban külön-