Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-30

2373 Az Országgyűlés 30. ülése, 1988. október 7-én, pénteken 2374 A környezeti hatástanulmánnyal összefüggésben menetközben több javaslat született, s arra törekednek, hogy a legújabb technológiákat, a korszerűbb anyagok használatát valósítsák meg. A konkrét építési megoldásokat az érintett települések tanácsi és társadalmi szerveivel, megyei koordinációs szakbizottságokkal folyamatosan egyeztetik. A környezetvédelem szempontjából, különösen a vízminőség védelme miatt a kormány és a Tudománypolitikai Bizottság döntése alapján a mérő- és megfigyelőrendszer kiépítése megtörténik. Megnyugtató az is számunkra, hogy a magyar építők becsületesen dolgoznak, jó együttműködésben a csehszlovák és osztrák vállalat munkásaival és szerelőivel. Szerencsére ők világosabban látják, munkájuk értelmét, mint akik tiltakoznak, tüntetnek, vagy esetenként dezorganizálnak. Állásfoglalásunkban döntő tényező a megépülő erőmű üzemeltetésének a módja. Ez az a terület, ahol a valós környezeti hatások elhárítását szolgáim lehet. Úgy ítéljük meg, hogy a vízlépcsőrendszer építése, a várható káros hatások minimalizálása, a környezetvédelem messzemenő figyelembevétele, a járulékos beruházások teljes megvalósítása mellett folytatódhat. Mód van szerintünk olyan társadalmi ellenőrzés megszervezésére, mely ugyan nem helyettesítheti a szakmai megfigyelőrendszer kiépítését, de közmegegyezést teremthet a folytatást vagy leállítást követelők tábora között. Javasoljuk, hogy az Építési és Közlekedési Bizottság más illetékes bizottságokkal együttesen vagy külön-külön évenként rendszeresen tekintse át a vízlépcsőrendszer beruházásának a helyzetét. Tulajdonképpen alakíthatnánk paritásos alapon közös bizottságot, melyben a független társadalmi szervek megbízottai, úgynevezett környezetvédők is jelen lehetnének. Vagyis azt szeretnénk, hogy ne különkülön szembenállva, hanem egymást segítve, munkálkodjunk azon, hogy a vízlépcsőrendszer valamennyi, itt az Országgyűlésen eddig felvázolt és ezután felvázolandó követelménynek eleget téve épüljön meg. Ahol ma az építkezés folyik, a környezet nem nyújt valami felemelő élményt. Ezt elismerjük, ez egy folyamat, amit tudomásul kell vennünk. De az osztrák Duna-szakaszon, a Greifensteini Erőmű környezetének a visszarendezése valamennyiünk számára szép emlék marad. Három éve fejezték be az építkezést, s viszonylag rövid idő eltelte után sok megkapó figyelmességet tapasztaltunk a természet iránt. Ha ezt a magyar Duna-szakaszon megcsináják, akkor, ahogy szokták mondani, senkinek egy szava sem lehet. Erre a legjobb garancia a vízerőmű-építésben nagy tapasztalattal rendelkező osztrák vállalat. Ismételten kifejezésre juttatták, hogy a vállalat teljesíti szerződéses kötelezettségét. Valamennyi körülményt mérlegelve, én még azt is hozzátenném, hogy a Magyar Tudományos Akadémia által szerkesztett jelentést is figyelembe véve — azt is a mérleg serpenyőjébe téve, — az építési és közlekedési bizottság nevében javaslom a miniszteri tájékoztató tudomásulvételét. Engedje meg a tisztelt Országgyűlés, hogy most szűkebb pátriám, Debrecen területéről e témával kapcsolatban mondjak el egynéhány gondolatot. A hirtelen megszaporodott környezetvédő csoportok működéséről Debrecenben is az országoshoz hasonló tapasztalatokkal rendelkezünk. A támadások össztüzét a képviselőcsoport ellen irányították azért, mert kifejezésre juttatták egyetértésüket a kormány tájékoztatójával a vízlépcsőrendszerrel kapcsolatban. Nyilvános gyűlésükön azzal vádoltak bennünket, — sőt a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei képviselőket is —, hogy Bős-Nagymarosért feladták vagy eladták Miskolc és Debrecen szennyvíztisztítására szánt beruházási forrását. A politikai cél világos; a képviselők lejáratása, szembeállítása a lakossággal. A tüntetés idejére ugyan a sajtóban megjelent a debreceni és a miskolci szenny víztisztítómű építésének a programja, de ezt már vagy nem olvasták el, vagy azért nem vették tudomásul, mert nem mellettük szólt. Azzal vádolnak bennünket, hogyha a nagymarosi beruházás, illetve folytatása mellett foglalunk állást, akkor a választók érdeke ellen cselekszünk. Erre én sem tudok mást mondani, mint azt, hogy nagy vívmánya országunknak, társadalmunknak, hogy a leghidegebb téli hónapokban sem volt villany áramkorlátozás ebben az országban, és ha azért dolgozunk, hogy a jövőben se romoljék a helyzet, az véleményünk szerint az ország valamennyi dolgozójának, lakosának az érdekeit szolgálja. Az is világos, hogy a vízlépcsőrendszer körüli vita nem egyszerűen a Duna és természeti környezetének védelmében zajlik. Mögötte jelen vannak az elmúlt évtizedek alatt elkövetett hibák, egyes társadalmi rétegek, egyének elszenvedett sérelmei. Tükröződik e vitában napjaink minden társadalmi feszültsége, életszínvonalunk stagnálása, gyengülése. Viszont egyetértek azzal, hogyha Nagymaros elmaradna, akkor sem lenne jobb az ország gazdasági helyzete. A kormány vagy más hivatalos szervek által a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszerrel kapcsolatos anyagokat, érveket, tényeket propagandának tartják. Ugyanakkor azt várják tőlünk, hogy amit röpiraton terjesztenek, azt feltétel nélkül fogadjuk el. Leginkább sommásan, a felelősség fokozásával, a figyelem részterületekre való irányításával igyekeznek sokkolni a képviselőket. Én még azt is megkockáztatnám, hogy nem kevés sikerrel. Viszont lakosságunk egy jelentős része figyeli az eseményeket, érdekelt a beruházás mielőbbi befejezésében. Ez a közvélemény komolytalannak, felelőtlennek tartja az építkezés leállításának követelését. Ennek illusztrálására több olvasói levél közül engedjék meg, hogy a Hajdú-Bihari Napló szeptember 23-i számából idézzek egy levélrészletet: „Akik az építkezést ellenzik vagy rövidlátó és perspektívát vesztett emberek, vagy a kormány lejáratásával saját politikai pecsenyéjüket akarják sütögetni, alkotmányvagy rendszerellenes célzattal. Szem elől tévesztik,