Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.
Ülésnapok - 1985-30
2367 Az Országgyűlés 30. ülése, 19 (ELNÖK: Dr. Vida Miklós - 9.03 óra) ELNÖK: Jó reggelt kívánok, Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk munkánkat. Napirend szerint következik a Bős-Nagymarosi vízlépcső beruházás helyzetéről szóló tájékoztató fölötti vita. Bejelentem, hogy eddig 14-en jelentkeztek hozzászólásra. Először a parlament négy bizottságának képviselője szólal fel, elsőként dr. Berdár Bélának, a településfejlesztési és környezetvédelmi bizottság elnökének adom meg a szót. DR. BERDÁR BÉLA: Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Amint az előzetes bizottsági vitákból és a részletes miniszteri beszámolóból is kiderült, egy rendkívül összetett kérdés szerepel az ülés napirendjén. Összetett kérdés, amelynek nemcsak településfejlesztési és környezetvédelmi vonatkozásai vannak, hanem közgazdasági, nemzetközi jogi, energetikai, közlekedéspolitikai összefüggései is. És kár lenne tagadni, politikai összefüggései is. Külpolitikai és belpolitikai összefüggései egyaránt. Itt csak zárójelben jegyzem meg, hogy ebben az összetett kérdésben való eligazodást a képviselők számára nem könnyítette meg, hogy az elmúlt hónapokban a kormány álláspontja sem volt mindig világos vagy egyértelmű, s a különböző intézményektől kapott szakértői véleményekben vagy azonos intézményektől különböző időben kapott szakvéleményekben is nehezen feloldható ellentmondások találhatók. De visszatérve az eredeti gondolathoz: külpolitikai összefüggésekről beszéltem, s ezeket nemcsak azért tartom fontosnak, mert a kormány nemzetközi szerződésekben kötelezte el magát a vízlépcső megépítésére, s a beruházó kötelezettséget vállalt magánjogi szerződésben külföldi vállalkozókkal szemben, hanem azért is, mert számos nemzetközi szervezet nyilvánított véleményt a vízlépcső építése kapcsán, s meggyőződésem, hogy a vízlépcső megépítése, vagy az építés részbeni elhagyása jelentősen befolyásolhatja a szomszédos országokhoz való viszonyunkat. S végül egy kormány hitelét annak alapján is mérik, hogy miként teljesíti nemzetközi kötelezettségeit. S ez egy olyan kormány számára, amely további nyitást tervez a gazdaságban, ez a hitel — azt hiszem — fölértékelődik. A belpolitikai összefüggések azt hiszem még nyilvánvalóbbak. Hiszen az elmúlt időszakban a közvélemény nagy érdeklődéssel és érzékenységgel követte azt a vitát, amely a vízlépcső építése kapcsán az országban elindult és kibontakozott, s a társadalom számos és jelentős része részt valait ebből a vitából, részt vállalt a nézetek ütköztetéséből, véleményt nyilvánított. Azt hiszem, ez az érzékenység és érdeklődés a társadalom részéről természetes. Természetesnek kell vennünk azért, mert a hosszú, sajnálatos hallgatás után, aminek a káros negatív következményeit még ma is alig lehet teljes körűen fölmérni, szinte lökésszerűen zúdult az információ a közvéleményre a vízlépcsővel kapcsolatban, s )88. október 7-én, pénteken 2368 természetesnek kell vennünk azért is, mert az utóbbi időben a közvélemény számos olyan beruházásról kapott információt, ahol a megkezdés előtt prognosztizált, vagy jósolt, vagy előrejelzett eredmények, hasznok az építkezés során vagy az építkezés végére összezsugorodtak, s az elhanyagolhatónak prognosztizált hátrányok, negatív következményekjelentősen megnőttek, fölerősödtek. S végül természetesnek kell tartanunk ezt az érzékenységet és kételkedést azért is, mert olyan időket élünk, amikor a társadalom számos területét filléres gondok nyomorítják. Filléres gondok lehetetlenítik el számos területen a normális működés feltételeit. Gondoljunk csak a kultúra bizonyos területeire, az oktatásra, a művészetekre, vagy a műszaki fejlesztésre, az egészségügyre; konkrét példákat sorolhatnék, de azt hiszem az előző két napirend kapcsán ebből egy egész csokorra valót kaptunk. Ilyen helyzetben azt hiszem joggal várja el az ország közvéleménye a kormánytól is, és a parlamenttől is, hogy tízmilliárdos kérdésekben nagy körültekintéssel döntsön, higgadtan mérlegelve az előnyöket és a hátrányokat, a korlátokat és a lehetőségeket, a követelményeket és a következményeket. Azt mondtam, hogy nagy felelősséggel döntsön a parlament és a kormány. Hiszen az ország közvéleménye ma döntést vár a parlamenttől. Döntést vár azért, mert az elmúlt hónapokban erre készítették föl. Döntést egy olyan helyzetben, amikor meggyőződésem, hogy minden lényeges kérdés a vízlépcső kapcsán már jóval korábban eldőlt. Eldőlt 1976-ban, amikor a két kormány megállapodott a vízlépcső megépítéséről. Eldőlt 1984-ben, amikor a kormányok megállapodtak az építés végleges programjában. És eldőlt 1986-ban, amikor a beruházó és az osztrák kivitelező állapodott meg a nagymarosi erőműnek a megépítésében. így meggyőződésem, hogy ma, amikor az építkezés a felén túljutott már, figyelemmel a bevezetőben elmondott nemzetközi kötelezettségekre is, a kormány tájékoztatójában megfogalmazott álláspontnak nincs reális alternatívája. Ezért azt javaslom a tisztelt Háznak, hogy a kormány beszámolóját vegye tudomásul, vonja le az ügy tanulságait, és határozza meg a kormány számára a további építkezés és az üzemeltetés feltételeit. Tisztelt Országgyűlés! A településfejlesztési és környezetvédelmi bizottság szeptember 22-én tárgyalta meg a kormány tájékoztatóját, s nagyon kimerítő vita után a fentiekkel azonos következtetésre jutott. Egy ellenszavazat és egy tartózkodás mellett úgy döntött, hogy elfogadja a kormány tájékoztatóját. A következtetéseket és a követelményeket a környezetvédelem és a településfejlesztés területén az alábbiakban fogalmazta meg. Mielőtt a bizottság feltételeit részletesen felolvasnám — s engedélyt kérek, hogy azt szó szerint olvassam fel —, azt hiszem, a reális, korrekt helyzetértékeléshez egy dolog mindenkép-