Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-30

2369 Az Országgyűlés 30. ülése, 1988. október 7-én, pénteken 2370 pen hozzátartozik, amit szeretnék itt elmondani. Nevezetesen: a vízlépcső építése kapcsán eddig lefolytatott szakmai viták nem voltak sem haszontalanok, sem eredménytelenek. Ezek a viták részben a parlament illetékes bizottságában folytak, részben pedig a beruházó és a települések képviselői között folytak, részben megyei koordinációs bizottságokban, részben a településeket képviselő közösségek között. Számos olyan kompromisszum jött létre a környezetvédelem területén, mindkét fél számára elfogadható kompromisszum, amely jelentősen oldotta azokat az ellenérzéseket, amelyek a vízlépcsőépítés kapcsán voltak. Meggyőződésem, hogy ezek a kompromisszumok jobbá tették a vízlépcsőt. Végül: szeretném azt is itt megjegyezni, hogy örömmel tapasztaltam, hogy a kormány beszámolójában is számos olyan feltétel már szerepelt — amit ezek szerint a kormány elfogadott —, amit bizottságunk korábbi ülésein javasolt, vagy pedig szakmai bizottságokban merültek fel. Ennek ellenére úgy ítélem meg, hogy teljes körűen kötelességem felolvasni a bizottság álláspontját, hogy ezek a feltételek ne csak a kormány önként vállalt kötelezettségei legyenek, hanem a parlament által megszabott feladatai is. Tisztelt Országgyűlés! A bízottság a következő megállapításokat tette. 1. A bizottság a nagyberuházások, főképp a környezetvédelmi hatású beruházások előkészítésének társadalmi vitáit és nyilvánosságát nem tartja kielégítőnek. Ezért arra kéri a kormányt, hogy a jövőben minden olyan nagyberuházásnál, amely nagymértékű természet átalakít ássál jár, amely jelentős nemzetközi kötelezettségeket és anyagi terheket ró a népgazdaságra, széles társadalmi rétegeket érint, a döntést érdemi társadalmi vita előzze meg, ahol megfelelő nyilvánosságot kapnak az ellenvélemények, a fenntartások, a kételyek, ahol az eltérő vélemények a közvélemény előtt azonos feltételek mellett ütközhetnek. Szükségesnek tartja a bizottság a társadalmi viták jogi kereteinek és garanciának meghatározását. Itt jegyzem meg zárójelben, hogy én ilyen jelentős kérdésnek tartom például a tervezett világkiállítást, ahol — azt hiszem — a közvetlen érintetteken túl a társadalmat nem az érdekli elsősorban, hogy ez Budaörsön lesz-e vagy Óbudán, hanem az érdekli, hogy milyen kötelezettségeket, terheket ró a népgazdaságra, mibe kerül, milyen elkötelezettségeket jelent és milyen haszna lesz ennek a vállalkozásnak. Erről elég keveset hallott eddig a közvélemény. És nem volna szerencsés, ha ezekről a kérdésekről a végleges döntés után, egy nemzetközi elkötelezettség szorításában kellene vitatkoznunk. De hasonlónak tartom például a szivattyús energiatározó építését is, ahol még a döntés előtt vagyunk. Vizsgálni kell, hogy kell, nem kell, mikor. De mindig a döntést előzzék meg ezek az érdemi társadalmi viták. 2. Kéri a bizottság, hogy a további építkezés és üzemeltetés teljes társadalmi nyilvánosság mellett folyjon. Szükségesnek tartja e célból a miniszteri beszámolóban is szereplő társadalmi bizottság felalít ásat és javasolja, hogy a bizottság összetételét a parlament hagyja jóvá. 3. A korábbi tudományos álláspontok alapján a vízlépcsőrendszer további építését és üzemelését csak az ökológiai szempontoknak alárendelve tartja megnyugtatónak a bizottság. 4. Szükségesnek tartja az Öreg-Duna kérdésének ismételt szakértői megvizsgálását, azzal a céllal, hogy a rendszeresen átbocsátott vízmennyiség biztosítsa e Duna-szakasz élővíz- és határfolyó jellegének fenntartását. A harmadik és negyedik pont előtt azt mondtam, hogy korábbi tudományos álláspontok alapján. Szeretném a forrást is feltárni, nehogy bárkiben kételyek ébredjenek. A forrás erre vonatkozóan az Akadémia vezetésének levele, amit 1986-ban írtak az akkori Vízügyi Hivatal elnökének. A levélből szó szerint idézem az alábbi megállapítást: ,,A lefolytatott egyeztetések eredményeként egyetértünk az előterjesztéssel. (Az előterjesztés egyébként a következő címet viselte: A Gab csikó vonagymarosi vízlépcsőrendszer csúcs üzem-módjának hidrológiai, energetika, ökológiai és hajózási szempontok szerinti optimalizálásáról, valamint az ÖregDuna-meder rendezésével kapcsolatos aktuális vizsgálatokról.) A következő megjegyzéssel: továbbra is szükségesnek tartjuk, hogy az Öreg-Duna-mederben leeresztésre kerülő vízmennyiség maximális gyakorisággal közelítse meg a 200 köb méter

/secundum értéket. Úgy véljük, hogy ezt megfelelő üzemeltetési módszerekkel biztosítani lehet. Megítélésünk szerint ebben a kérdésben nem kizárólag vízimérnöki vagy ökológiai megfontolások az elsődlegesek, hanem a társadalmi megítélést is szükséges figyelembe venni. Aláírás: Berend T. Iván elnök, Láng István főtitkár." 5. Javasolja a bizottság, hogy a parlament a vízierőműtelepek csúcsrajáratásának feltételéül szabja a szennyvíztisztítási program megfelelő tartalmú és ütemezésű végrehajtását. Szükségesnek tartja a szennyvíztisztítási program tételes, kataszter szerű összeállítását a Duna érintett vízgyűjtőterületére kiterjesztve, és e program bemutatását a parlamentnek. Szükségesnek tartja továbbá, hogy a rugalmas üzemelési rend és a nemzeti szennyvíztisztítási programok összehangolása, kormányközi egyezményben való rögzítése érdekében tárgyalások kezdődjenek a csehszlovák féllel és ezek eredményei nyilvánosságot kapjanak. 6. Végül: kérjük, hogy a parlament semmi olyan takarékossággal ne értsen egyet, amely a jóváhagyott beruházási programból a környezetvédelmi és településfejlesztési beruházások elhagyását jelentené. Tisztelt Ház! Az elmondottak alapján ismételten kérem, hogy az Országgyűlés a kormány beszámolóját az ismer-