Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-29

2331 Az Országgyűlés 29. ülése, 1988. október 6-án, csütörtökön délelőtt 9 órakor 2332 a könyvek vásárlóival szemben, mert a könyv művészi értékeitől függetlenül, tehát még az értéktelen ponyvairodalom is null-kulcsos besorolást kapott. Vüágszínvonalú komolyzenei hanglemezgyártásunk van. Hosszan sorolhatnám a nemzetközi jelentőségű díjakat, melyeket évek alatt a világ sok komolyzenei fórumán lemezeink elnyertek. A 25 százalékos forgalmi adó a komolyzenei és irodalmi hanglemezek esetében 1988-ban 57 millió forinttal terheli e cikkek vásárlóit, vagyis csökkenti az életszínvonal nehézségek miatt amúgy is csökkenő keresletet. Mint hallottuk Sasvári képviselőtársamtól, a vállalkozási nyereségadó még ennél is tovább megy. Kiemeli a hanglemezkiadást a kedvezményes nyereségadózásból, ezáltal a könnyűzenei lemezeken elért nyereség többé nem finanszírozhatja a komolyzenei hanglemezkiadást. Nem helytálló a mélyen tisztelt pénzügyi tárca érvelése, miszerint nem tudja különválasztani a kulturális értékű hanglemezkiadást a többitől. A Művelődési Minisztérium ugyanis az egyes kiadványok engedélyezésekor megállapítja, hogy mi után köteles a kiadó kulturális járulékot fizetni. Ez támadhatatlan alap lehet a 25, illetve a null-kulcsos adó alkalmazására. Fentiek alapján javaslom Sasvári József képviselőtársammal egyetemben, hogy a komolyzenei hanglemezek és kazetták készítését és kiadását a nullkulcsosságba kell sorolni. 5. A következő pont már szinte érthetetlen és ugyancsak tarthatatlan helyzetre világít rá. Mert nem tagadhatom értetlenségemet, amelyben az egész hazai film és televízió műsorkészítő kultúra osztozik, hogy az adósságmegállapítás a hordozóanyag szempontjából történik. Ha az elavult és költségesebb filmszalagra készül a műsor, például a televízióban, null-kulcsos a' besorolás. Ha a korszerű, olcsóbb, gyorsabb eljárással; tehát videoszalagra készül ugyanaz a műsor, akkor ezt már 25 százalékos ÁFA terheli. Olyan ez, mintha a bronzból készült köztéri szobor más megítélést kapna,, mint a kőből faragott. Téves feltételezés továbbá ugyancsak az engedélyeztetési eljárás miatt, hogy ezzel a videópiac nemkívánatos termékeinek csökken az utánpótlása. Tisztelt Ház! Ez a 25 százalék érthetetlen, hiszen a lassan tömegcikké váló videózás eszközeit, annak kultúrát hordozó kazettáit éppen úgy semmiféle adóval nem kellene terhelni, mint a filmgyártás vagy a könyvkiadás termékeit. Ezért örömmel vettem, hogy az ad hoc bizottság is értékelte már a helyzet tarthatatlanságát és bizonyos módosításokat javasolt. Engedjék meg tehát, hogy javasoljam, a bizottság módosító indítványának 5. oldal utolsó bekezdése az alábbiakkal egészüljön ki. Ha a videószalagra készült felvétel kulturális értéket képvisel, null-kulcsos besorolást kapjon. Mélyen tisztelt Országgyűlés! Ezeket a módosító javaslatokat tehát továbbra is fenntartom, és a közművelődés iránt érzett elkötelezettségemből vezérelve képviselőtársaimat is arra kérem, ne halasszák ezeket a kiigazításokat. Most itt, ezek között a falak között dolgozva, ahol most ideiglenesen ülésezünk, eszembe jut egy Tisza nevű politikus, aki korszakának egyik legmagasabb szellemi jelenségét, a Nyugat című világhírű folyóiratot, melyben azoknak az évtizedeknek világszínvonalú egyéniségei dolgoztak, levéltetűnek nevezte az ország pálmafáján. Ne maradjon fenn rólunk ilyen véleménynek még az árnyéka sem. (Taps.) ELNÖK: A következő felszólaló Csipkó Sándor, Bács-Kiskun megyei képviselőtársunk. CSIPKÓ SÁNDOR: Tisztelt Országgyűlés! Miniszter elvtársak! Mielőtt mondandómra térnék, két megjegyzésem van. Hallgatva Villányi elvtárs kissé korholó szavait, olyan javaslattal élek az Országgyűlés tisztségviselőihez, hogy a jövőben a tárgyalandó anyagokat valahogy jobban csoportosítsuk. Amikor ezt a másfél kilónyi anyagot megkaptuk, kollégáim mondták, hogy most jó sorsuk lesz, mert van elfoglaltságom a borháború közepette is. A társasági törvényt éjszakánként átnézve végül azt mondtam két jogász kollégámnak, hogy nézzétek át és beszéljük meg. Nyüatkoztak egy jó hét után, hogy ez egy korrekt előterjesztés, s nincs különösebb gond. Most nem az, hogy a többi nem korrekt, nem erről van szó, hanem képtelenség ilyen nehéz anyagcsomagot ennyi idő alatt lelküsmeretesen átnézve tárgyalni. A másik;, szintén a tisztségviselők és a kormány felé. Azt hiszem, hogy az előterjesztések nem ad hoc jellegűek. Felkészülés egy következő időszakra. Én valahogy, különösen itt az elvonás, anyagi jellegű dolgoknál a két olvasásos rendszert javasolnám. Ugy mint, amiben a Villányi elvtárs visszalépett azzal, hogy a következő novemberi országgyűlésünkön tárgyaljuk. Mert most tárgyalunk elvonásról, jön a költségvetés és híreim vannak, hogy a társadalombiztosítási költse- • gek növelése kétszámjegyű lesz. Kérem az is elvonás a gazdaságban, ha más tárcába megy, akkor is. Vagy az árnövelési szándékok. Tehát ebből eredően ezekben a témákban én úgy gondolom, hogy akkor tudnánk érdemlegesen állást foglalni az év végén, amikor rá kell tennünk a pecsétet a követő év gazdasági szabályzójára — bár az is rossz; hogy mindig a következő évben, amikor látjuk mindezeket a momentumokat, amelyek jelentkeznek. Most jóváhagyunk egyet, ehhez nem nyúlhatunk. Jön egy másik törvényjavaslat, azt is jóváhagyjuk, de az is elvonó, vagy kapcsolatban van az előzőekkel. Tehát én ezért ezt a csomagot úgy gondolnám jónak, hogy első olvasásban és összefogva az egészet, év vége felé másodolvasásban jóváhagyni. Hozzászólásom nem lesz kerek, mert képviselőtársaim sok mindent elmondtak már. A választás ideje alatt, vagy választáskor, azt hiszem, ezt majdnem minden képviselőtől megkérdezték, hogy mi a véleménye az adóról. Én akkor azt mondtam, hogy egy modern állam az adórendszeren épül. Nekünk sok iskolára, kórházra, útra, egyebekre van szükségünk, ebből eredően adóra is nyilván. De hozzátettem, mindemellett az adónak olyannak kell lenni, hogy az emberek kedvét, a gazdaságok kedvét ne vegye el a munkától, a több teljesítménytől. És valahogy hozzászólásaim e körül forognak.