Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-29

2333 Az Országgyűlés 29. ülése, 1988. október 6-án, csütörtökön délelőtt 9 órakor 2334 Az adórendszerre, amit már megszavaztunk és ' most is vitatkozunk fölötte, majd decemberben tesz-' szűk rá a pontot, és végeredményben majd a jövő év első felében valamikor tárgyaljuk ismét. Jó volna már elhatározni magunkat véglegesen, hogy a gazdaságot vagy társadalmunkat normatív rendszerrel irányítjuk-e, akarjuk irányítani, vagy kézi vezérléssel; mert a kettő együtt nem megy. Ezzel az adórendszerrel szemben is, amely normatív és ezért én pártolom, a személyi jövedelemadónál lelkiismeret-fordulásom van. A kézi vezérlés jegyei ebben is benne vannak, mert az általános forgalmi adónál a megadózott nyereségből való fejlesztést • ismét megadózzuk piacvisszafogás miatt. Vagy a személyi jövedelemadónál megegyeztünk a múlt év őszén, hogy adó- és áregyensúlyt alakítunk ki 15,9; 6,7 százalékkal 90-ig. Hol tartunk ettől? Most szemrehányóan hallottam már, hogy a gazdaságok, a lakosság nem takarékos. Kérem, ez ennek a gazdaságirányítási szisztémának a következménye, mert kiszámíthatatlanok vagyunk. Akkor költünk, amikor éppen van pénzünk, és a lakosság most már akkor vásárol, amikor van pénze. Ez nem jó tendencia egy társadalomra. Éppen ezért szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy határozzuk el magunkat egyszer valamelyik felé és nyilván a normativitás az értelmes gazdaságvezetési rendszer, de akkor ehhez tartsuk magunkat. A láthatatlan jövedelmekkel kapcsolatban kérem én nekem nem nagyon tetszik ez a besúgó, spicli rendszerre épülő valami, hogy majd bejelentenek, utána nyomozok és egyebek. Sokkal értelmesebb volna ennek a közgazdasági földerítési lehetőségeit kidolgozni. Tudom, hogy nem egyszerű és nem mehet máról-holnapra, de azt hiszem társadalmunkban ez nagyon fontos dolog. Nem a sviháksággal szerzett jövedelmekről van itt szó, mert az rendőrségi és ügyészségi ügy. Sokszor hallok arról — természetes is —, hogy a kormánynak sok pénzre van szüksége, sokba kerül az államháztartás, hitelt veszünk fel, vissza kell fizetni, kamatot, törlesztést, egyebet. Tőlem nagyon sokan megkérdezték, hogy az utóbbi egy-két évben, illetve amióta ez a parlament dolgozik, rendkívül gyorsan megnőtt a külföldi adósságunk. Miért? Okosat nem tudtam mondani. Ezért én kérem a kormányzatot arra, hogy a költségvetési vitában erre is készüljünk fel. Képtelenség- az, hogy egy képviselő ne tudja, hogy áll az ország helyzete. De továbbmegyek. Valahogy azt sem látom, költségeink nőnek, költségvetési deficitünk most már Isten tudja mennyi, mert különböző adatokat hall az ember, de nem látok törekvést arra, hogy az államháztartást olcsóbbá tegyük. Politikai, társadalmi szervezeteink, főhatóságaink olyan létszámmal rendelkeznek, hogy ez egy kicsit elgondolkoztató. Ha normatív rendszerrel akarjuk ezt a társadalmat irányítani, akkor nem hiszem, hogy szükségünk van nekünk ilyen felduzzasztott apparátusokra és anyagi eszközökre. De nemhogy csökkenne, hanem az adórendszer bevezetésévei nőtt és valahol nem csökkent ez a probléma. Most már van annyi bankunk, huszonvalahány bankunk, pénzünk meg kevés. Úgy látszik, a Parkinson törvénye itt is érvényesült: kevés pénz, sok bank. Tehát jó volna, a kormányzat is lépne valamit önmaga olcsóbbá tétele felé. Másik vitatott témám, az előkészítés ideje alatt, itt már sokan említették, de én is úgy érzem, meg kell említeni — az adórendszer teljesítmény-visszafogó hatása. Mégpedig: a múlt évben én azt mondtam, hogy Nyugatról hoztunk egy modellt, egy szisztémát, amelyet most itt nálunk alkalmazunk. Akkor én megnyugatásként az államtitkár elvtárstól azt a választ kaptam, hogy ez szocialista körülmények között van. Azt hiszem, éppen itt a gond, mert a mi bér- és jövedelemszerkezetünk nem nyugati típusú, viszont adómodellje az elvonások nagyságával körülbelül megfelel annak. Ott bizonyos csökkentések vannak. Tehát a gond az, hogy pontosan azt a bért adóztatjuk meg, amely egyébként is egy olyan gazdasági életben alakult ki, amikor még minden olcsó volt, ebből eredően természetszerűleg a bér is; a bér maradt ott, más változott. Éppen ezért én vizsgálom azt, ami a környezetemben most már látszik az adó lassan egyévi működése után, hogy leállnak az emberek. Környezetemben a 12 óra munka általános főmunkaidőben és mellékmunkában. Az emberek nem találják meg a fő munkaidőben megélhetőségük forrásait. A bizottsági vitában a Pénzügyminisztérium munkatársa azzal nyugtatott meg, hogy nem az adóban van a hiba, hanem a keresetszabályozásban. De kérem a keresetszabályozásról tíz éve mondjuk, hogy teljesítmény-visszafogó. Dehát a keresetszabályozást is mi hoztuk létre? Másik témája ennek: évek óta azt mondjuk, hogy differenciáljunk. Aki többet tesz le az asztalra, többet kaphassék a megtermelt javakból. Én azt hiszem, hogy maga az adórendszer most a keresetszabályozáson túlmenően nem ebbe az irányba visz, hanem inkább továbbra is az egyenlősdi felé. Ennek hatását; azt hiszem, mindenki érzékeli már a gazdasági életben. A mezőgazdasággal kapcsolatban szeretnék megjegyezni valamit. A Zala megyei képviselőtársamtól üzenem a gyógyszerész kollégának, hogy ne vitorlázzon át, mert az sem jó. Mi egy politikai stresszen vittük keresztül a parasztságot, amikor egy felülről jövő szövetkezetesítéssel megteremtettük a szövetkezeteket. 1956 előtt még az ország élelmiszerét sem termelték meg. 1956 után szárnyakat kapott és a magyar mezőgazdaság kivívta az elismerést. Itthon is, máshol is. De nagyon-nagyon rossz- sejtéseim és aggályaim kezdenek kialakulni a mértéktelen elvonással. Egy ideig csak úgy gondoltam, hogy a kertészkedő gazdaságokból vett tapasztalat mondatja ezt velem, dehát a Békés megyei szövetkezetek nem kertészkedők, azok szántóföldi jellegűek. Szóvan olyan gond kezd bennem elhatalmasodni és a környezetemben, hogy ezekkel az elvonó és érdekeltségi rendszerekkel, amelyek most már évek óta honosak, az összehozott közösségi vagyonok hatékony működtetése egyszerűen lehetetlen lesz. • Gondolkodjunk el ezen. Egy második stressz alakul ki? És most a boradóról. A bor fogyasztói ára rendkí-