Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-29

2319 Az Országgyűlés 29. ülése, 1988. október 6-án, csütörtökön délelőtt 9 órakor 2320 elsősorban a személyi jövedelemadóról. Ez ugyanis végrehajtási utasítása nélkül is egyértelműbb képet vetített a jövőről. Már akkor — és nem is hangsúlytalanul — felmerült az úgynevezett teljesítmény-vissza^ tartó hatás veszélye, ami szakmák egész sorában igazolódni látszik. A személyi jövedelemadó módosításához most nem kívánok részleteiben hozzászólni, mert problémái, ellentmondásai ma már nyilvánvalóak, ésszerű, a teremtő erő számára aktivizálóbb módosítása elkerülhetetlen. Sokkal kevesebb szó esett az általános forgalmi adóról, annak árnövelő szerepéről és e-szerep következményeiről. Hogy miért esett kesébb szó erről az adónemről, annak oka lehet, hogy az alaptörvény teljes értékű értelmezése csak a vájtfülűek és szaksz-< műek számára volt megközelíthető. magam is avégrehajtási utasításban megmutatkozó konkrétumok láttán döbbentem meg: én egy szá<momra félrevezető, más törvényt szavaztam meg. A másak' ok az lehetett, hogy az előterjesztők nem akarták saját helyzetüket nehezíteni, így kérdés híján nem tolakodtak fölös magyarázattal. Az pedig szóba sem került, hogy az ÁFA-besorolás alapja a Központi Statisztikai Hivatal szolgáltatási és termékjegyzéke lesz. Ugyanis ennek segítségével a kultúra, a közművelődés, a művészet féltői megérezhették volna a szakmájuk jövőjére leselkedő veszélyt. E veszélyekkel kívánok felszólalásomban foglalkozni. Mitől tarthattunk volna már akkor? A következőkben néhány példát veszek a szolgáltatási tevékenységek jegyzékéből és a

1 termékjegyzékből. E nomenklatúrák szerint a képzőművészeti szolgáltatás képzőművészeti tárgyak javításával, felújításával és restaurálásával kapcsolatos tevékenységre szorítkozik csak. A hivatásos- képzőművész és iparművész szakma tárgyi eredményei pedig a termékjegyzék „egyéb ipari termék" kategóriájába soroltattak „szobor, műalkotás, illetve iparművészeti termékek" címszó alatt. Amiből nyüvánvaló, hogy a szobor nem műtárgy, a múzeumi műtárgymásolat viszont igen, mivel utóbbit sem gyűjteménynek, sem régiségnek nem nevezhetem. A külön említett agyagszobor pedig kétlem, hogy értékesítés tárgya lehet, és így tovább. Ez a beosorolás egyébként kifejezi a művészi szellemi tervezőmunkáról és az attól többnyire elválaszthatatlan alkotói-kivitelezői munkáról lépten-nyomon tetten érhető tájékozatlanságot, valamint azt is, hogy honi kortárs képzőés iparművészetünk tárgyi eredményeit „egyéb ipari termék"-nek tituláljuk, az üres csont és pata, a sétapálca, a puderpamacs, fűzőmerevítő, álszakáll, hamis hajfonat, bevásárló hálószatyor, akvárium, kalitka és műlép társaságában. Szakértelmet nélkülöző méltatlan besorolás ez: egy nemzet kultúrájának groteszk megközelítése. Tisztelt Országgyűlés! Az általános forgalmi adótörvény szerint a művészeti tevékenység- és a kulturális egyéb szolgáltatás nulla kulcsos. Erre nyugodtam szavaztam, hiszen bennem, szakmabeliben, nem vált szét a tevékenység nem tárgyiasuló szolgáltatásrésze-, valamint annak eredménye, a művészeti munka célja, •• a műtárgy. Ám a végrehajtási utasítás az idézett beso1 rolások szerint 25 százalék áfá-val terheli meg a művészeti alkotásokat, növeli meg a művészeti árakat. Gazdaságunk kínzó gondjai e területeket is több oldalról súlyosan érintik. Miközben az állami megrendelések száma és nagyságrendje jelentősen csökken, a mecenatúra társadalmasítása, az életszínvonal kedvezőtlen alakulása folytán nem tudja oldani a feszültséget, a műalkotások magánvásárlása is beszűkül. Vagyis a befogadói piac szűkülése a forgalmi adó 25 százalékos árnövelő hatásával együtt jelentkezik. Ez pedig a művészi • munkalehetőségek elmaradásához, illetve olyan alkudozáshoz vezet, hogy a megbízó költségkerete meghatározott lévén, az áfa pedig kötelező, a művészi munka tiszteletdíja csökkenhet csak. A művész döntés előtt áll, vagy vállalja a következményeket, vagy elesik a munkától, az alkotás lehetőségétől. És ezen a ponton a művészi alkotást, illetve alkotómunkát a talmi anyagok használata, a primitív megoldások és a kontármunka váltja fel. Ha sok szakmában a személyi jövedelemadót teljesítmény-visszatartó hatásnak ítélik, akkor a forgalmi adó érvényesítése a művészeti produktumokra, a teljesítmény felszámolása irányába hat. A művészet, a kultúra szakmái az anyagi ellehetetlenülés felé haladnak. Fenyeget, hogy a képző- és iparművészetben elengedhetetlen alkotói folyamatok megszűnnek, ezek megszűnése visszaveti európai rangú képző- és iparművészetünket, megfosztja az állampolgárokat a művészetek által biztosított értékektől, a művészi - tevékenység alapvető céljától, a műtárgyak minél szélesebb körű társadalmi élvezetétől. Környezetünk humanizálása, vizuális kulturáltsága, életmódunk minősége látja kárát egy ilyen tendencia érvényesülésének. Aggodalommal tárom a tiszteit Ház elő művészetünk jövőbeli kilátásait, ha a következetes elvonáspolitika konokul folytatódik, folyamatosan felszámolva, felélve az elvonhatóság- lehetőségét. Ugy érzem, egy idő múlva nem lesz kitől és nem lesz mit elvonni. Ez a pénzügyi szemlélet nem aktivizál és nem az árak csökkenése irányába hat más területeken sem, mint ahogy az előterjesztők állították, hanem visszafejleszt; feléli • az önmaga alapjául szolgáló művészeti tevékenysé- * get is. Egy pangó, vagy visszafejlődő nemzeti képző- és iparművészeti élet végső soron károsan hat még az idegenforgalomra is, és a kívánatos nemzetközi mégis- • mertetésen alapuló devizatermelésre is. Gazdaságfilozófiai megközelítésben az alap megakadályozza a kul• turális felépítményt abban, hogy nélkülözhetetlen • visszahatásátérvényesíthesse. Mindezek alapján javasolom, hogy az egyedi, szakmai zsűri által bírált és elfogadott képző- és iparművészeti alkotások nulla forgalmi adókulcsát az első értékesítés alkalmával 25 százalékról nulla kulcsra

1 változtassuk. Amikor a műtárgy forgalomba kerül, a 25 százalékot természetesnek tartom. Szeretném gyorsan i hozzátenni, hogy ez a változtatás a művészeket közvetlenül nem érinti, előnyt nem jelent számukra, ez