Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.
Ülésnapok - 1985-29
2317 Az Országgyűlés 29. ülése, 1988. október 6-án, csütörtökön délelőtt 9 órakor 2318 tani, akik önhibájukon kívül kerültek ilyen helyzetbe. Hadd osszam meg képviselőtársaimmal az egyik közelmúltbeli fogadónapom élményét. Eljött hozzám egy fiatal családfő, aki igencsak elkeseredésének adott hangot. Elmondta, ő, mint családfő havi 10 ezer forint jövedelemmel rendelkezik, tehát nem lehet azt mondani, hogy a legrosszabbul dolgozók közé tartozik, két kiskorú gyermeke van, és a felesége a második gyerekkel otthon van GYES-en. Az egy főre jutó havi jövedelmük 3500 forint körül alakulna akkor, ha nem személyi jövedelemadó rendszer lenne Magyarország gon. Ennek a fiatalembernek az éves jövedelméből 14800 forintot, vagyis másfélhavi jövedelmet von el a jelenlegi személyi jövedelemadó. És akkor még nem is számítottam hozzá a társadalombiztosítási járulék, az általános forgalmi adó és az infláció családot érintő hatásait. Tisztelt Képviselőtársaim"! Azt hiszem, Villányi elvtárs is egyet fog velem érteni abban, hogy nem ez az adótörvény úgynevezett előremutató hatása. - Remélem, ebben egyetértünk. Úgyhogy javaslom, a jövő évi változtatások során olyan adórendszerre térjünk át, amely teljeskörűen figyelembe veszi ' nemcsak a jövedelem szintjét, hanem a jövedelemre eső eltartottak számát is. • Több képviselőtársam foglalkozott már a személyi jövedelemadó teljesítmény-visszatartó hatásával. Én is úgy érzékelem, hogy a dolgozók nagy többsége megkereste azokat a kiskapukat, ahol adómentes tiszta jövedelemhez juthat. Ha a népgazdaság mérlegét nézzük, azt hiszem mindenképpen tudomásul- kell vennünk, hogy nem ez a jó út. Sok szó esik manapság a kibontakozási programról. Ugy érzem, nagyon keveset léptünk ezen a területen előre, és le kell szögeznünk azt is, itt a tisztelt ház színe előtt is, hogy a kibontakozási programot nem lehet megvalósítani az egyes emberek, és az egyes dolgozók érdekeltté tétele nélkül. Ugy érzem, adórendszerünk teljesítmény-visszatartó hatása éppen ellenirányba hat. Amikor a sajtóban rákérdeznek tisztelt kormányképviselőinkre, sokszor azt mondják: hát itt vannak az országgyűlési képviselők, ők megszavazták ezeket a törvényeket. Arról már lényegesen kevesebb szó esik; hogy milyen feltételek, és milyen viták során szavaztuk mi meg ezeket. Medgyessy ; elvtárs meggyőuően ecsetelte valamenynyiünk előtt a tavalyi viták során, hogy a lakossági terhek növekedésével arányosan fog nőni a vállalatok mozgástere, ezzel mintegy megteremtve a szerkezetátalakítást, - a műszaki megújulást, hosszabb távon a megtermelt plusz jövedelemhez juttatva az országot és a lakosságot egyaránt. Kedves Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy — országos adatok híján — saját választókörzetem néhány vállalatának véleményét tolmácsoljam. Választókörzetemben 42 vállalatból mindössze' kettő az, amelynek javultak a beruházási, műszaki fejlesztési lehetőségei. Ezek után azt hiszem elgondolkoztató az, hogy tulajdonképpen mitől várhatjuk a kibontakozást, ha sem személyi, sem vállalati szinten nem teremtettük meg ennek a feltételeit. Körzetem a főváros egyik legszegényebb kerülete. Sok itt a nyugdíjas, nagyon sok az átlag alatti életszínvonalon élő családok száma. Az itt élő emberek többsége romló körülmények között, és saját jövőjébe vetett hitének megrendülésével él együtt.. Erősítette a kormány iránti bizalmat az a kijelentés, hogy ha az infláció 15 százalék fölé kerül, akkor kompenzálni fogják a lakosság- terheit. Most 17 százalékos inflációnál tartunk, és nem kaptunk magyarázatot arra nézve, milyen okok játszottak közre abban, hogy a kormány az ígéretét nem tudta betartani. Kérem tiszteit miniszter elvtársat, vitazárójában adjon választ erre a kérdésre: Kedves Képviselőtársaim! Időszűke miatt engedjék meg, hogy egész röviden ismertessem a jelenlegi anyaghoz benyújtott két módosító javaslatomat. A törvényjavaslat 3. §-ának (A) pontjában a végleges szabadalmi oltalommal rendelkező találmányra engedi meg az úgynevezett diktált adóalap számítását: Véleményem szerint ez a megoldás a-műszaki fejlesz-tési eredmények gyors alkalmazásba vételével szemben egyéni ellenérdekeltséget teremt. Ehhez kapcso-lódik - az előbbiekben felvetett probléma megoldására — a végrehajtási rendelet tervezet 3. §-ának (5) bekezdése,- amely az önadózás elvével ellentétes bürokratikus rendelkezést tartalmaz véleményem szerint. Javaslom, hogy ennél a szakasznál maradjunk az alaptörvény eredeti szövegénél. A második módosító javaslatom a törvény U-ijának 8. pontjára vonatkozik. E pont sorolja fel a különböző adómentességek körét. Kedves Képviselőtársaim! Megmondom őszintén, számomra érthetetlen az a mód, ahogy törvényünk a leendő sorkatona egyszeri bevonási segélyét kezeli. Nem a segély célját, rendeltetését-tekinti a szabályozás alapjának, hanem azt a körülményt, hogy a se-gélyt a munkáltató fizeti ki. Ezért tisztelettel kérem, hogy a mentességek so-rába a bevonuló katonák egyszeri bevonulási segélyét vegyük fel. Hozzá kell fűznöm, hogy ez, úgy érzem — bár nem vagyok ebben szakember — különösebben nagy mértékű problémát az államháztartásra' nézve nem jelenthet. Nagy örömmel hallottam, hogy elfogadta a bizottság az önerős közműfejlesztésekre vonatkozó javaslatomat, amit jónéhány képviselőtársammal együttesen tettem. Tiszteit Képviselőtársaim! Bejelentem, hogy módosító javaslataimat fenntartom, és azokról házunk elnökétől ügyrendünk 42. §-ának (4) bekezdése értelmében külön szavazást kérek. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Szólásra- következik Zsigmond Attüa budapesti képviselőtársunk. ZSIGMOND ATTILA: Tisztelt Országgyűlés! < Az adótörvények vitája során sokat vitatkoztunk,
